A Menedékház Alapítvány újbudai intézményében 60 idős, beteg hajléktalan él. Merthogy az épület a koronavírus miatt szeptember elseje óta hermetikusan le van zárva. A fertőzésmentesség egészen december 3-ig volt tartható, akkor két tünetes személy került kórházba, később még 16 emberről derült ki, hogy elkapta a koronavírust. A fertőzést a betegek többsége tünetmentesen vészelte át, egy lakó viszont elhunyt. Ekkor döntött az intézmény a további szigorításról, immár szobakarantént rendeltek el, a lakók nem tartózkodhatnak huzamosabb ideig a közös helyiségekben. Egy kivétel van, dohányozni kimehetnek a kijelölt helyekre, ezen kívül viszont az épületet kordonokkal zárták le.
Nagyobb mennyiségű PCR-teszt érkezett az intézménybe, így karácsony előtt az intézmény munkatársai az összes lakót letesztelhették.
Gizi 58éves, öt hónapja az intézmény lakója, krónikus tüdőbeteg, nagyon nehezen fogadta, hogy pozitív tesztje lett. Infúzió, oxigén palack, másfél hét intenzív, nagyon sokat köszönhet a nővéreknek, hálás az odaadó munkájukért. Az ápolók lelkileg is a betegekkel voltak, mondja.
Itt a vég, de úgy voltam vele, hogy nem adom fel! Voltam a Korányiban is intenzíven egy hetet, ott a légzésemmel, mert kihagy a légzésem. Meg az Uzsokiban, ott elvesztettem az eszméletem. De hát azt is túléltem meg ezt is túléltem.
A kontaktkutatáshoz a dolgozók a saját maguk tesztelésére félretett gyorsteszteket használták fel, hogy minél hamarabb tudják izolálni a vírus terjedését. A munkatársak szeptember óta nagy terhelésnek vannak kitéve, mivel a védekezés első vonalában küzdenek az ügyfelek egészségének megóvásáért.
László 70 éves, két hónapja van az intézményben, lázas volt, negatív gyorstesztet produkált, az ORFI-ba került, ott is negatívat produkált, de benntartották megfigyelésre. Pár nappal később újra tesztelték, ekkor már pozitív lett az eredmény. A Covid-osztályra került, de tünetmentesen.
A vérnyomásom jó volt, lázam nem volt, és akkor is benntartottak. De semmi, nagyon jó volt, kajában is, nővérekben is, csak látszott rajtuk ez a kegyetlen fáradtság. Nem gyerekjáték.
Karácsonyi dalokat énekelnek a szemben található – a Menedékház Alapítvány által működtett – családok átmeneti otthonának lakói.
A fővárostól és a járványügytől beérkező csomagokat, teszteket, védőfelszereléseket és élelmiszereket gőzöléses módszerrel fertőtlenítik, ezzel is gátolva a vírus bejutását.
Sándor 63 éves, fél éve él az intézményben.
Nem félek tőle, ha majd megkapom, akkor majd félek. Még nincs miért félnem, majd lehet, hogy lesz.
Az Élelmiszerbank gyűjtésében erasmusos önkéntesek egységcsomagokat készítettek, ezek az intézménybe érkezéskor pár napra papírkaranténba kerülnek.
Mária 52 éves, régóta él az intézményben. Párjával, Sándorral az első karantén idején jöttek össze. Saját szobát kaptak, de párja pozitív lett, kórházba került.
Nagyon rosszul esett, amikor elment a kórházba. Elbúcsúzott tőlem, bejött sietve, hogy innentől magam alszom itten. Féltem, ha elkaptam tőle, akkor mehetek én is a kórházba. De most, hogy visszatért, megnyugodtam, itt van a közelben, nem soká kiengedik.
Sándor két hét kórház után visszatért, elkülönítőbe került, pár nappal később újabb tesztelés után térhet vissza. Az elkülönítő falán keresztül kommunikálnak egymással.
A karácsonyi csomag mellé minden szobának jár egy tányér édes és sós sütemény, amit a dolgozók saját kezűleg készítettek a lakóknak.
Magdi 76 éves, épp a kórházból tért vissza. Az elkülönítőbe kerül egy időre, mielőtt visszatérhetne a többi lakó közé.
Képzelje, egy régi pajtásommal találkoztam, a szlovákoknál él, ott docens, akkor jött át önkéntesen, amikor kitört ez a limbó-láz. Ketten voltunk a szobában, egy néni, tiszta süketnéma, semmit nem tud beszélni, ezért megtanultam a jelzéseit, egy párat. De megmondom őszintén, itt az intézményben én vagyok a leghülyébb. Naponta hússzor mosok kezet, lehet uszonyaim nőnek, kétszer zuhanyzom, felmosom a szobát kétszer, én védekeztem a legjobban.
Csomagok átadása, szigorúan a küszöbön – a segítők kívül, a lakók belül.
