Van egy alapvető ellentmondás abban, ahogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói, illetve hallgatói tiltakoznak az intézmény autonómiájának széttiprása ellen – hívja fel a figyelmet a 444-en megjelent véleménycikkében Tamár Gáspár Miklós.
A filozófus szerint az egyértelmű, hogy mindenben támogatni kell a színiakadémiát.
Igen ám, de miben is?
– teszi fel a kérdést.
TGM felidézi, hogy amikor a kormány eldöntötte, alapítványi működési formába viszi át a színiakadémiát, akkor az SZFE vezetősége – bár bírálta azt – nem tiltakozott, hanem neveket javasolt a kinevezendő kuratóriumba. „Az Orbán-kormány pontosan azt tette válaszul, amit ilyen puha ellenféllel szemben tenni kell: az SZFE szenátusának javaslatait egyáltalán nem vette tekintetbe, és megvetőleg kinevezte az egyetem fölé az egyetem legádázabb ellenségeit.”
Erre kitört a tiltakozás és az ellenállás, ami értelemszerűen azt jelentené, hogy az SZFE követeli a kormánytól a sérelmes intézkedések visszavonását, a Vidnyánszky-féle kuratórium elejtését.
Ehhez képest a színiakadémia lemondott, de még hivatalban lévő szenátusa szeptember 8-án tárgyalóasztalhoz ül a Vidnyánszky-féle illegitim kuratóriummal, amelyet úgymond „nem fogad el” – idézi fel a filozófus, ám szerinte ez a lépés az új kuratórium elismerését és legitimálását jelenti, miközben az SZFE diáksága nem engedi be Vidnyánszkyt a színiakadémia épületébe.
De miért tárgyal a színiakadémia távozó vezetősége a számára (állítólag) nem létező kuratóriummal? Rejtély. (…) A diákság elutasítja a Vidnyánszky-féle kuratóriumot, a távozó szenátus viszont tárgyal vele. Fölfigyelt valaki erre az ellentmondásra?
– teszi fel a kérdést TGM, aki szerint egyetlen magyarázat kínálkozik: az egyetem vezetősége elmulasztott logikusan gondolkozni, és nem vette észre, hogy szembefordult az SZFE hallgatóival, akik a jelek szerint szintén nem vették észre, hogy mi folyik.
„A diákság meg akarja tartani azokat a vezetőket, tanárokat, akik egészen mást csinálnak, mint a hallgatóik. Egyezkednek, lemondanak, méltatlankodnak, szomorkodnak, távoznak. Ellenállás és egyezkedés. A kompromisszum büszke elutasítása és békés elfogadása. Egyszerre. Hazám, hazám, a mindenit” – zárja cikkét Tamás Gáspár MIklós.
Kiemelt kép: Farkas Norbert/24.hu
