Hova utaznál Budapesten? És hová Magyarországon?

– állnak a kérdések a Kompánia Tanoda folyosójára kifüggesztett plakáton. A válaszok között nem szerepelnek nagyravágyó, lehetetlen kívánságok: vidéken a Balaton és Debrecen tűnik a leginkább vágyott úti célnak, míg a fővárosban nem egy turisztikai látványosság a legvonzóbb, hanem egy egyszerűnek tűnő desztináció: egy étterem.

Ahogy már valószínűleg hosszú másodpercek óta a különböző színű filcekkel megformált betűket nézem, odalép mellém Ujvári Panna, a tanoda egyik munkatársa, majd elmondja, hogy amikor egyszer az alapítvány megkérdezte a növendékeit, merre utaztak már korábban, a válaszok között olyan kevéssé impozáns helyek szerepeltek, mint Kőbánya vagy a Boráros tér.

Hiába tört ki a megérdemelt nyári szünet hetekkel ezelőtt, a tanoda helyiségeiben komoly munka zajlik. Az egyik szobában pótvizsga-felkészítés, a másikban angolóra köti le az idejáró gyerekek figyelmét. Utóbbi keretében egy méretes térképet ülnek körbe a növendékek, a könyv épp az Egyesült Államoknál nyitva. „Hova mennél az USA-n belül?”, kérdi a tanárnő, „mindenhova”, vágja rá azon nyomban egyikük.

Az óra a karantén végének köszönhetően már végre nem az online térben, hanem élőben zajlik, de még mindig van, aki telefonon kapcsolódott be a foglalkozásba. „Hallgassuk meg, Dani mit mond”, szól a tanárnő a lelkesen egymás szavába vágó tanodás lányoknak, hogy véletlenül se maradjon ki senki a válaszadásból.

Kis idő elteltével azért a nagy angoltanulás közben feltűnik, hogy eddig ismeretlen arcok is figyelemmel kísérik az óra menetét, majd amikor kiderül, miért is vagyunk itt, egyikük lelkesen felkiált: „Benne leszünk az újságban!” A tanárnő kézenfekvő módon körbekérdez, szeretnének-e híresek lenni a Kompánia növendékei. „Én modell leszek”, feleli meglehetősen határozottan egyikük, míg a többiek inkább újra belemélyednek az előttük lévő könyvbe, elodázva a páratlannak tűnő lehetőséget.

A Kompánia Tanoda munkáját a koronavírus magyarországi megjelenése eléggé felforgatta, hiszen az idejárók és családjaik nehéz helyzetbe kerültek. Sok szülő munka nélkül maradt, a gyerekek pedig társaikhoz hasonlóan nem járhattak se iskolába, se tanodába, ami nekik azt is jelentette, hogy elvesztették azokat a helyeket, ahol eddig biztosan ételhez jutottak.

A tanoda így többször osztott élelmiszert az elmúlt hetekben, illetve online korrepetálást tartottak a gyerekeknek, azonban a sok váratlan kiadás miatt megcsappantak a tartalékok, pedig szeretnének egész nyáron nyitva lenni, hogy segítsenek a diákoknak felkészülni a szeptemberi tanévkezdésre, behozva a március óta szerzett óriási lemaradást.

De kicsit vissza a kezdetekhez. A Kompánia Alapítvány még 1997-ben indult, az első másfél évtizedben pedig főként kortárssegítő  tevékenysége volt a meghatározó – vagyis a fiatalok a velük egykorú társaiknak igyekeztek segítséget nyújtani –, sőt az alapítvány az elsők között volt az ilyenfajta önkéntesség meghonosításában.

Kifejlesztettek egy 200 órás kortárssegítő képzést, ami főként a drogprevencióra fókuszált: a segítők általános és középiskolákban tartottak foglalkozásokat, amik a hagyományostól eltérően kiscsoportos, interaktív formában zajlottak. Másfél évtized alatt mintegy 25 ezer gyereket értek el országos szinten ezzel a programmal.

Mára a különféle támogatások megszűnésének következtében ez a tevékenység már csak nagyon korlátozottan jelenik meg az alapítvány életében. Viszont létrehoztak két intézményt, az egyik a tanoda, a másik pedig a 2008 óta működő úgynevezett Kompánia Alter, ahol 12-24 éves, elsősorban szenvedélybeteg fiataloknak nyújtanak különböző alternatív programokat. Ez egy „alacsony küszöbű” szolgáltatás, azaz egy fiatal akkor is bemehet és kérhet segítséget, ha például nem szeretné elárulni a nevét.

A Kompánia Tanoda 2013-ban nyitotta meg kapuit, azóta dolgoznak azon, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek megmaradjanak az oktatási rendszerben. Mentori rendszerben segítik a tanulásukat, de a napi házi feladatok elkészítése mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy behozzák a sok esetben hosszú évek alatt felgyülemlett lemaradást.

Az évek során világosan kiderült, hogy a tanulássegítés nem elegendő ezeknek a gyerekeknek, így a tanodások ma már komplex szolgáltatásban részesülnek: többek közt pszichológiai segítséggel igyekeznek a személyiségfejlődésüket támogatni, erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot, illetve a tanulási nehézségekkel küzdőkkel egyénileg is foglalkoznak.

Természetesen nem szólhat minden az iskoláról, így számtalan szabadidős programot is szerveznek, ám ezek sem céltalanul történnek, hanem valamilyen módon igyekeznek ezeket is a tanulás interaktív részévé tenni.

Van olyan program, aminek kifejezetten az a célja, hogy végre gyerekek lehessenek. Nagyon sok terhet cipelnek, az már csak egy tünet, hogy rosszul tanulnak az iskolában

– mondja Ladányi Erika, a Kompánia Alapítvány kuratóriumi elnöke.

A tanoda nyitását követően 10-16 éves gyerekek felkészítését vállalták, de az utóbbi években már egyre kisebbek jelentkeznek, így akadnak első-második osztályosok is a programban. Az együtt töltött évek alatt elkísérik őket a középiskolai felvételihez vagy egy olyan irányig, amerre szeretnének továbbmenni.

A középiskolások már lazábban kapcsolódnak a tanodához, habár ők is visszajárnak, amikor akadályba ütköznek valamilyen tantárgyban. Mi több, mióta kötelező 50 óra önkéntesmunka a középiskolásoknak, többen a tanodába térnek vissza, hogy segítsék a kisebbeket a feladatokban, melyekkel néhány éve még ők birkóztak meg ugyanazon falak között.

Nagyon megható látni, hogy egy olyan diák, aki két-három évvel ezelőtt még teljesen elveszett volt, nem hitt magában, most jött, és maga is elhiszi, hogy képes segíteni egy kisebb gyereknek

– mondja Ujvári Panna, hozzátéve, hogy a nemes cselekedethez még szép középiskolai bizonyítvány is társul.

A tanodába járó gyerekek nagy része a Csepelen található hat szegregátum valamelyikében él, ami azt jelenti, hogy vannak olyan házak, ahová az ivóvíz sincs bekötve, a legtöbb helyen pedig nagyon rosszak a lakhatási körülmények, a szülők legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkeznek.

Nincs önálló tanulóhely, külön szoba vagy számítógép. Nagyon sokan éheznek, csak az iskolában és a tanodában jutnak ételhez, valamint nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is szegénységben élnek. A szülők is rengeteg nehézséggel küzdenek, nem pusztán anyagi értelemben, így majdnem minden gyereknek van valamilyen tanulási nehézsége.

Amikor nyitottunk, sok időt töltöttünk azzal, hogy megtanítsuk, mire való a fogkefe, a vécékefe, hogyan kell értelmezni a hagyományos órát vagy a buszmenetrendet

– meséli Ladányi Erika. Nagyon messziről indultak azért, hogy egyáltalán oda tudjanak érni a gyerekek a foglalkozásokra, mára pedig már büszkélkedésre okot adó középiskolai bizonyítványok és szakmát szerzett fiatalok bizonyítják a program hatékonyságát.

A tanodában a közösség ereje is megmutatkozik: előfordult már, hogy két odajáró gyerek kezdetben nem jött ki túl jól, állandóan vitatkoztak, de később az iskolában egy osztályba kerültek, ott viszont már egymást védték meg, mutatva, hogy „az én tanodás haveromat senki nem bánthatja”.

Az alapítvány elnöke hangsúlyozta, hogy kutatások is alátámasztják, mennyire sokat számít, ha van egy olyan biztos pont a gyerekek életében, legyen az felnőtt vagy akár egy vele egykorú barát, aki hisz benne. Ezek a diákok ezt a tanoda közösségén kívül jellemzően senkitől nem kapják meg.

A koronavírus-járvány kezdete óta ráadásul fokozottan előjött, hogy a tanoda jelenti az egyetlen megbízható pontot sokak életében, ami természetesen óriási felelősséget is jelent az itt dolgozóknak. Így fokozott figyelmet fordítanak arra, hogy csak olyan döntéseket hozzanak, ami a gyerekek bizalmának megőrzését eredményezi.

Az „élő” találkozások hiánya így jókora kihívás elé állította mindkét oldalt, hiszen a tanoda munkájának egyik erejét a személyes kapcsolatok, a napi szintű kapcsolódás jelenti. A digitális oktatásra való átállás ezeknél a gyerekeknél ráadásul messze nem ment gördülékenyen, „ahol nincs ivóvíz, oda mi hiába adunk tabletet”, jegyzi meg Ladányi Erika.

Nagyrészt adományokból és a tanodában rendelkezésre álló készletekből próbálták megoldani, hogy legyen megfelelő digitális eszköz a gyerekeknél, így ahol sikerült ezt kivitelezni, ott a mentorok napi szinten online tudták folytatni a tanulást velük. A tanoda pszichológusa is vállalta, hogy online is elérhető lesz, ami nagyon sok családnak hatalmas segítséget jelentett.

Amikor már márciusban egymás után vesztették el a szülők a munkájukat, akkor láttuk, hogy ezeknek a családoknak ételt kell adni

– jegyzi meg az alapítvány elnöke. Így igyekeztek havonta legalább egyszer tartós élelmiszert és higiénés csomagot osztani addig, amíg a tanoda ajtaját kénytelenek voltak zárva tartani.

Május végén végre kiscsoportokban, az előírásokat szigorúan betartva kinyithattak, a tanév vége óta pedig nyári nyitva tartás szerint állnak rendelkezésre. „Lesz feladat nyáron”, teszi hozzá Ladányi Erika az eddigi tapasztalatok fényében, mondván, mindenhol az a tapasztalat, hogy a meglévő különbségek még nagyobbra nőttek ebben az időszakban.

A délelőtti órákban a tanulásé a főszerep, amit délben közös étkezés, délután pedig szabadidős programok követnek. Persze nyáron nem tartozik a gyerekek kedvenc elfoglaltsága közé az iskolai tankönyvek bújása, de a különféle eseményekkel mindig lehet motiválni őket.

Sokan olyan családból jönnek, ahol soha nem volt érték a tanulás, így fontos, hogy ezt egyáltalán megértsék. Arról nem is beszélve, hogy nyáron jó néhányan egyedül lennének, felügyelet nélkül csellengenének, sőt ételhez sem jutnának egyébként

– mondják a tanoda munkatársai.

A nyári programok tervezésénél igyekeznek mindig egyre színesebb és izgalmasabb terveket összerakni, immár hetente egyszer legalább valamilyen külső helyszínre látogatnak el. A tanoda növendékeinek már egy margitszigeti kirándulás is óriási dolognak számít, sokuknak Csepelig tart a látóhatár, ahogy Ujvári Panna mondja:

ezeket a gyerekeket úgy kell elképzelni, hogy ha a Boráros térig elmentek, akkor már utaztak.

Idén a vírusveszély miatt nem vállalják az ottalvós tábor kockázatát, pedig tavaly már a Balatonhoz is eljutottak, ami hatalmas élmény volt a tanoda növendékeinek: még a karácsonyi évösszegzésen is ezt emlegették, mikor arról kérdezték őket, mit szerettek leginkább abban az évben.

Most budapesti helyszínek lesznek terítéken, de a három hónapos bezártság után már annak is örülnek, hogy végre kiszabadulhattak, így újra lehetőségük nyílt együtt lenni a többiekkel. És mégiscsak ebben rejlik a tanoda varázsereje.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu