Az aHang, a Civil Kollégium Alapítvány és az Esély Labor Egyesület gyűjtést szervezett, hogy a Még egy falat elnevezésű kampány révén azonnali segítséget kapjon tizenkét település legalább ötszáz, mélyszegénységben élő családja. Olyan helyszíneket választottak, ahova a szervezetekkel szakmai kapcsolatban álló helyi közösségszervezőkkel biztonsággal el tudták juttatni az adományokat. Nyíregyházán Makula Réka, a XXI. Századi Roma Nők Országos Egyesületének képviselője segített a kiosztásukban.
A Jósaváros nevet viselő városrész egyik toronyépületben közel kétszáz önkormányzati minigarzon található, lakóinak 60-70 százaléka roma származású. Nagy részük idős, a munkaképes korúak legtöbbje közmunkából igyekszik eltartani családját.
Kicsit hezitáltunk, ódzkodunk az adományosztástól, mert nem elkényeztetni akarjuk a lakókat, hanem kitűzött céljaink vannak, ezek teljesítéséhez kötjük az adományok kiosztását
– mondja Makula Réka, aki szerint nem létezik tökéletes adományosztás, hiszen mindig lesz olyan, akinek nem jut. Így a mostanit is komoly felkészülés előzte meg, végigvették azokat a családokat, amelyekkel az elmúlt négy évben kapcsolatban álltak, így kirajzolódott, kinek kell segíteni.
Fontosnak tartották, hogy a csomagok tartalmát kisvállalkozóktól szerezzék be, ezzel segítve őket is. Igyekeztek úgy összeállítani az adományokat, hogy azoknak hasznát vegyék a helyiek: a gyerekeknek csokoládé helyett gabonapelyhet vittek, a kisgyermekes családok csomagjaiba babaápolási termékek is kerültek.
A csomagosztást védőfelszerelésben végezték, odafigyeltek arra, hogy ne tömegesen jelenjenek meg az adományokra várók, és tartsák a biztonságos távolságot is.
Odajött hozzánk egy egyedül élő idős néni, megkérdezte: Elnézést, vajon én rajta vagyok ezen a papíron? Mondtuk neki, hogy rajta van, hiszen tudjuk, milyen helyzetben él, ő pedig könnyezni kezdett, majd hálálkodott, mekkora segítség ez most neki
– idézi fel Makula Réka. És nem ez volt az egyetlen ilyen eset: amikor felhívott egy másik egyedül élő asszonyt, hogy szeretné, ha holnap elmenne az adományért, a szomszédjától hallotta vissza, hogy a hívás után az asszony bement a fürdőszobájába, és ott zokogott örömében.
Az adományosztás is megerősítette, hogy sokak élete még nehezebbé vált a vírus magyarországi megjelenése óta: a közfoglalkoztatottak nyolcórás munkaideje sok esetben hat órára csökkent, így a fizetésük is kevesebb. Mások pedig teljesen elveszítették a megélhetésüket.
Amikor berobbant a járvány, az emberek pánikolni kezdtek. Hiába nézték a híradót, próbálták követni az eseményeket, nem feltétlenül értették, amiket ott elmondtak, ugyanez a helyzet a közösségi oldalakon terjedő információkkal is. Így sokan egymás közötti pletykákból próbáltak tájékozódni
– mondja Makula Réka.
Aztán ahogy teltek a hetek, a helyiek rájöttek: nem is a vírustól kell igazán félniük, hiszen a környékükön nincs vagy alig van beteg, hanem a járvány következményeitől. A boltokban azzal szembesültek, hogy egyre kevesebbet ér a pénzük, és a vásárlási pánik miatt néhány árucikket már be sem tudtak szerezni.
Ráadásul a digitális oktatás további terhet ró a családokra, a segítő szerint az édesanyák nagyon kimerültek ezekben a hetekben, miután a gyermekeik otthoni taníttatása is a nyakukba szakadt.
Egyik szemem sírt, a másik örült, mert sokkal több családnak kellett volna segíteni. De úgy láttuk, jó helyre kerültek a csomagok
– mondja Bogdánné Tímea, az Ökotárs által támogatott közösségszervező, aki a Nógrád megyei Etesen és Kisterenyén nyolcvan családnak osztott adományokat (tisztasági csomagot és főként tartós élelmiszereket) a csapatával.
Egyik településen sem kaptak a helyi hátrányos helyzetű családok más civil szervezettől segítséget, ráadásul szerinte az önkormányzatok sem voltak túl segítőkészek. Etesen a tanodára támaszkodhattak a helyiek, ők igyekeztek segíteni a náluk tanuló gyerekek családjainak.
Számtalan családnak az a megélhetése, hogy az apukák hajnalban beülnek a kisbuszokba, irány Budapest, ahol egész nap robotolnak, majd este hazatérnek
– mondja Tímea. Ez a lehetőség a járvány kezdete óta szinte teljesen megszűnt, hiszen alig maradt munkáltató, aki vállalta, hogy továbbra is embereket szállít dolgozni. A járványügyi helyzet javulásával aztán kezdenek visszatérni a korábbi munkalehetőségek, de a közösségszervező tapasztalata szerint a helyi családok egyelőre nem látják a kiutat.
A mostani válság legnagyobb vesztesei szerinte a gyerekek, akik közül rengetegen kerültek kétségbeejtő helyzetbe a távoktatás bevezetése óta. Van, ahol nincs internetelérés, máshol az eszközök hiányoznak, így jó néhány gyermek ezen a héten tudott a segítségükkel először házi feladatot beküldeni az iskolába.
„Ha egy ember keresete kiesik a családból, már az is rettentően sokat számít” – mondja Siroki László, aki Tomoron, Szakácsiban és Hegymegen osztott adományokat helyi segítőkkel és a civilek képviselőivel. Mindhárom borsodi településen ötven család kapott tisztítószereket és alapvető élelmiszereket. Arrafelé szintén rengetegen vesztették el a munkájukat, és tanácstalanok, mikor mehetnek vissza dolgozni, ha visszaveszik őket egyáltalán.
A digitális oktatásból való kiszorulásról azt mondta, sok családnál áram sincsen, ahol igen, ott viszont pedig az eszközök hiányoznak. Noha sokszor vészmegoldásként ehhez fordulnak, a feladatok postázása pedig nem helyettesíti az online oktatást.
Tegyük fel, hogy megkapja a feladatokat egy hetedik osztályos gyermek vagy egy gimnazista, és otthon van mellette a nyolc osztályt végzett édesanyja, akinek a pedagógus szerepét felvéve kellene segítenie megoldani a feladatokat
– mondja Siroki.
A helyi segítők folyamatosan azon dolgoznak, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek ne essenek ki teljesen az oktatásból ezekre a hónapokra, sokan digitális eszközöket ajánlottak fel nekik.
Volt olyan tanár, aki a saját telefonját adta oda a gyerekeknek, máshol gimnazisták segítenek az általános iskolásoknak. Összefogott a térség, de ettől még rengeteg a megoldásra váró probléma.
Az élelmiszer-adományok után hamarosan digitális eszközök is érkeznek ezekre a településekre. A Civil Kollégium Alapítvány – miután közösségszervezőin keresztül felmérte, mire van a legnagyobb szükség, és mi jelenti a legsúlyosabb problémát a látókörükben lévő családoknak – kampányának keretében laptopokat és tableteket juttat a rászoruló családoknak.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ország számos hátrányos helyzetű településén helyi segítők végzik el a fáradságos munkát, központi segítség híján, magánemberek adományaiból, miközben nem értik, miért nem érkezik állami segítség ebben az emberpróbáló időszakban.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
