Belföld koronavírus

„A magány sokkal félelmetesebb, mint hogy meghalhatok”

A veszélyhelyzet bejelentése után az önkormányzatoknak hirtelen kellett megszervezniük az idősek ellátását. Részben önkéntesek bevonásával, részben munkaerő-átcsoportosítással kerestek megoldást. Utóbbi nyomán lett például egyik napról a másikra egy művelődésszervezőből diszpécser, egy mentálhigiénés szakemberből pedig szociális segítő. Velük beszélgettünk.

Minden mozdulatot meg kell tervezni

A személyesen kialakított protokollom az, hogy ugye eleve maszkban érkezem. Fertőtlenítem a kezem, felveszem a kesztyűt. Ezeket az eszközöket az övtáskámban tartom. Ha be kell mennem a lakásba, akkor kint ráhúzom a lábzsákot az egyik lábamra, belépek vele, utána jön a másik. Fertőtlenítem a gumikesztyűt és bent is mindent, amihez hozzá kell érnem. Persze olyan is van, aki már az ajtónyitáskor beleáll az arcomba, ezzel nem nagyon tudok mit csinálni. Előfordult, hogy egy óvatlanabb pillanatban megérintették a karomat vagy a vállamat, úgyhogy el kellett küldenem őket kezet mosni

– meséli Eszter, aki egy szociális intézmény mentálhigiénés munkatársa a fővárosban. Korábban dolgozott már idősellátásban, de az utóbbi időben főként gyerekekkel foglalkozott. Egy hónapja azonban más munkára irányították át: most időseknek vásárol be.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Lilla „békeidőben” művelődésszervezőként dolgozik Budapest északi agglomerációjában. Rendezvények lebonyolításával foglalkozik: fesztiváloktól sporteseményekig, kiállításoktól komolyzenei koncertekig mindenféle akad a palettán. Amióta a művelődési ház zárva van, kollégáival együtt részt vesznek a közvetlen segítségnyújtásban: létrehoztak két telefonos és egy e-mailes elérhetőséget, azóta diszpécserként felváltva fogadják az idősektől beérkező kéréseket, illetve a különböző felajánlásokat.

Hol csordogálnak, hol özönlenek a kérések

Az önkormányzat március 18-án és 19-én juttatta el a 65 évnél idősebb lakosok postaládájába a tájékoztatást az elérhetőségekről. Az első napokban volt egy nagyobb roham: a levelek célba juttatása és a boltok kiplakátolása után sokan telefonáltak. Eleinte kétszer annyi önkéntes jelentkezett, mint ahány rászoruló.

Segítséget kérni alapvetően bevásárlásban, postai ügyintézésben és a gyógyszerek kiváltásában lehet. A művelődési ház munkatársai a diszpécser szolgálat működtetésével elsősorban a koordinációban vesznek részt. Összepárosítják a kéréseket a segítséget felajánlókkal, törekszenek arra is, hogy akiket egyszer összekötöttek, maradjanak is kapcsolatban. Mivel nem túl nagy a település, előfordult olyan is, hogy a segítő és a segített majdnem szomszédok. Általában már aznap, rosszabb esetben másnap tudják teljesíteni a kéréseket. Ha valamiért egyik önkéntes nem tud elvállalni egy adott feladatot, akkor a ház dolgozói közül megy ki valaki.

Az első napok rohama utáni két hét még elég intenzív volt, azóta kicsit kevesebben telefonálnak, ráadásul elég hektikus, hogy mikor mennyien.

Elvileg hétfőtől péntekig, 8-tól 4 óráig hívhatnak minket, de előfordulnak szombati telefonok is. Ezeket nyilván fogadom, és közvetítem a kéréseket. Volt olyan nap, amikor egyvalaki hívott, de olyan is, hogy óránként 4-5 rászoruló keresett meg. Az e-mailekre is igyekszem válaszolni, amint beérkeznek

– számol be Lilla, aki munkájából fakadóan megszokta, hogy nagyon sok emberrel beszél egy nap, igaz normálisan ennek csak kisebb része zajlik virtuálisan.

Szélsebesen kellett átállni új működésre

A kormány március 16-án rendeletben kötelezte az önkormányzatokat, hogy szervezzék meg az idős polgártársak ellátását. Persze ettől függetlenül is számos önkormányzat elkezdte kialakítani a segítségnyújtás különféle módjait. Valamennyire alapozhattak az ellátásban eleve résztvevő szociális intézményekre és helyi civil szervezetekre is, de a járványhelyzet miatt várható megnövekedett ellátotti létszám miatt új formákat kellett kitalálniuk, és több munkaerőt bevonniuk.

Nem igazán volt felkészülési időnk. Egyik napról a másikra alakult ki, hogy hogyan is működtessük a diszpécser szolgálatot. Eleinte a munkatársaimmal rengeteget hívtuk egymást is, hogy megbeszéljük, milyen helyzetet hogyan kezeljünk.

– meséli Lilla.

Eszteréknél is gyorsan zajlott a váltás. A kerületben a plusz feladatként megjelent idősellátást kétfelé osztják. Részt vállal benne az önkormányzat, ahová önkénteseket is toboroznak, de Eszter intézménye is részben oda küldte át a nem alapellátásban dolgozó munkaerőt. Őt magát viszont az intézményen belül vezényelték át a feladatra. A csoportja azokkal a – gyakran nyolcvan év feletti – nyugdíjasokkal foglalkozik, akiket a járvány előtt is rendszeresen elláttak, vagy szerepeltek már az adatbázisukban.

Március 11-én, a veszélyhelyzet bejelentésekor eléggé drasztikusan szűnt meg a lehetősége annak, hogy továbbra is a normál munkakörében dolgozhasson:

Épp egy kliensnek írtam e-mailt, amikor kiszerelték a kinti gépet, így ugrott a wifi is. Másnap már az új helyen kezdtünk, ahol fogalmunk sem volt, hogy mi fog történni és mire kellünk. A papírok is csúszással érkeztek meg. Úgyhogy nem mondanám, hogy felkészültek voltunk, vagy hogy különösebben támogatták volna a munkatársakat ebben a folyamatban, de nagyon gyorsan reagált az intézmény a helyzetre, ami végső soron szerintem a dolgozók érdeme. Nálunk eddig is rugalmasnak kellett lenni, úgyhogy annyira nem volt leterhelő az átállás.

Intézményében azzal indítottak, hogy a rendszerükben szereplőket hívták végig, ez eleve több száz embert jelentett a legveszélyeztetettebb korcsoportból. A tájékoztatás és az igényfelmérés azóta is folyamatos.

Az elején kevesen jelezték, hogy szeretnének segítséget kapni. Szerintem hamarabb kezdtük meg ezt a munkát, mint ahogy beérett volna az emberekben, hogy most mi is történik. Úgy látom, azóta növekszik a kérések száma

– mondja Eszter.

A segítőkre is vonatkoznak a korlátozások

Eszteréknél eleinte reggel nyolckor indult a nap, de amióta él az új vásárlási rend, hétre járnak be. Nem számít ugyanis, hogy segítőként dolgoznak, ugyanúgy vonatkozik rájuk, hogy 65 év alattiként kilenc és dél között nem mehetnek vásárolni, a patikákban is ki kell állniuk a hosszú sorokat. A feladatokat általában reggel osztják szét, ilyenkor egy rövidebb időre sokan kell, hogy összegyűljenek. Az ellátást végzők között bőven vannak 40–50 év körüliek, Eszter az ő egészségügyi állapotuk miatt is aggódik.

Fotó: Mónus Márton /MTI

Szerencsére van olyan viszonylag nagyobb terem, ahol nem kell annyira összezsúfolódniuk. Az ajtóban van kézfertőtlenítő, a közös használatú tereket naponta többször maguk fertőtlenítik. Védőfelszerelésekkel jól ellátták őket: kapnak maszkot, kesztyűt, lábzsákot és fertőtlenítőt is. Ez már csak azért is indokolt, mert ők tényleg a legidősebb korosztállyal érintkeznek, ráadásul sokszor elkerülhetetlen, hogy bemenjenek a lakásokba, az elszámolás és az adminisztráció miatt.

Lilla és a művelődési ház néhány dolgozója home office-ban van, munkahelyi telefonjukon fogadják a hívásokat. A többiek pedig könnyedén oldják meg az elkülönülést, hiszen az emeletes épületben most csak ők tartózkodnak, van elég külön iroda, illetve terem. A bentiek maszkot és gumikesztyűket kaptak, az önkéntesek pedig jellemzően eleve úgy jelentkeznek, hogy van sajátjuk ezekből az eszközökből, egyébként ilyet nem tudnának biztosítani a számukra. Igazolásuk sem volt eddig, de az önkormányzatnál már gondolkoznak, hogy ha esetleg tovább szigorodnának a kijárási szabályok, akkor milyen papírt adhatnának nekik.

Eszterhez a kerület egy kisebb része tartozik, neki van egy A4-es papírja arról, milyen helyeken járhat. Ezt szintén már az esetleges kijárási tilalomra készülve kapta. Eddig nem fordult elő, hogy meg is kellett volna mutatnia.

Eszter a hét és kilenc közötti sávban megy bevásárolni, egyszerre intézi mindenkiét. Ez azért nehéz, mert így csak az előző nap megbeszélt lista alapján tud vásárolni, ha valami nincs a boltban, ilyen korán nem lehet egyeztetni, hogy mit vigyen helyette. Persze előfordul, hogy van délutáni kör is. Az eladókkal nagyon jók a tapasztalatai.

Abszolút türelmesen kivárják, amíg a három-négyre részre osztott vásárlásomat külön-külön borítékokból kifizetem.

A vásárlás után indulhat a kiszállítás. Eszter a meglepően nagy fizikai leterhelést emeli ki, mint a munka egyik nehézségét. Napi 4–5 címre megy ki, ami elsőre talán nem hangzik soknak, de ez ennyi háztartásra vonatkozó bevásárlást is jelent. Elvileg van egy öt kilós limit, ennyit lehet egyszerre kérni, de ezzel senki nem foglalkozik. A segítők próbálják kerülni a BKV-t, a legtöbben gyalog járnak.

Az egyik hosszabb nap végén kiszámoltam, mennyit tekeregtem a szatyrokkal, összesen 20 kilométer jött ki

– meséli Eszter.

Eddig egyszer fordult elő, hogy olyan nehéz pakkal kellett kimennie egy ellátotthoz, hogy felhívta az egyetlen kollégát, aki be tudja vállalni, hogy saját autóval segít. A megfelelő címre jutás sem könnyű tehát, de a logisztika – ahogy azt a cikk elején jeleztük – akkor válik igazán bonyolulttá, amikor megérkezik a segítségkérőhöz.

A bevásárlások a napi elszámolások miatt készpénz alapúak. Általában a segítettek kérik a blokkot is. Ez a procedúra jelentősen megnöveli a kontaktusok számát, ami higiénés szempontból nem szerencsés.

Ha az összes cím megvolt, Eszter visszamegy az irodába, az adminisztráció után jöhetnek a következő napra vonatkozó bevásárlási listák. Általában mindezzel három körül szokott végezni, úgyhogy nagyjából kijön a teljes munkaidő.

Sokszor maga a beszélgetés a segítség

Lilláéknál elég hamar beállt, hogy szinte csak az idősek telefonálnak, rajtuk kívül néhány krónikus betegségben szenvedő, illetve mozgásában korlátozott személy kereste meg őket. Volt olyan is, aki házi karanténba került, ezért nem tudott magának vásárolni.

Fotó: Ivándi- Szabó Balázs /24.hu

Az első két héthez képest kevesebb hívás érkezik, valószínűleg azért, mert tényleg kialakultak az önkéntesek és a segítettek között a kapcsolatok, így már sokszor egymás között beszélik meg, mire lenne szükség a következő alkalommal.

Ritkán érkezik olyan kérés, ami szokatlan lenne, vagy amit ne tudnának teljesíteni. Akadtak, akik bejelentkeztek, hogy egyelőre ugyan nincs szükségük semmire, de eljöhet az a pont, amikor lesz. Többen ragadnak telefont olyanok is, akik nem kérnek konkrét segítséget, csak a hálájukat szeretnék kifejezni a lehetőségért.

Nagyon változó milyen hosszú egy-egy telefonhívás. Akadnak rövid, praktikus egyeztetések, de jellemzőbbek a hosszabb társalgások. Lillának 20–25 percesek voltak a leghosszabb hívásai, ő szerinte ugyan nem nyújt lelki segélyt, de sokszor alakul ki beszélgetés a jelenlegi helyzetről. Az egyik idős hölgy éppen mindig úgy telefonál, hogy Lilla egyik kolléganőjét éri el, kettejük között már gyakorlatilag rutinná váltak az egy órás telefonok. Olyan is akad, aki sírva hívja fel a számot. Ezek a szituációk az első héten még váratlanul érték a művelődési ház dolgozóit, de sok egymás közti beszélgetéssel hamar belerázódtak ezeknek a kezelésébe. Egyébként az önkéntesek között többen is vállalnak kifejezetten lelkisegély-szolgálatot.

Eszter a szociális végzettsége miatt eleve felkészültebb az ilyen helyzetekre. Nála is eléggé változó, hogy mennyi időt tölt el a segített személy lakásában. Próbálja a fizikai jelenlétet és ezzel együtt a fertőzésveszélyt a minimumra szorítani, de sokszor szükség van a megnyugtató beszélgetésre.

Volt, akivel majdnem egy órát kellett beszélgetni, mert annyira meg volt borulva. Többen mondják egyébként, hogy a látogatók hiánya, a magány sokkal félelmetesebb, mint az, hogy meghalhatnak

– mondja.

Ő gyakrabban találkozik olyan kérésekkel, amelyeken meglepődik. Nem gondolta, hogy húsvéti nagybevásárlásokat is intéz majd, sonkával, tojással, kaláccsal, miegymással. Miközben elvileg van egy olyan irányelv, hogy a legközelebbi boltból, az ott található készletnek megfelelően, alapélelmiszerek beszerzéséről lenne szó, a listák ennél jóval szerteágazóbbak. Többen a keresztrejtvény-megfejtések postai beküldéséről sem mondanak le.

Hiányolják a saját munkakörüket

Esztert határozott időre, nyár elejéig irányították át az új feladatokra, de nem hiszi, hogy addigra ennek vége lesz. A munkaszerződése nem változott, jelenleg a teljes fizetését kapja. Személyesen, a fizikai megterhelés mellett a bizonytalanságot éli meg nehézségként, és persze azt, hogy nem tudja, mikor dolgozhat újra a saját munkakörében. Az is foglalkoztatja, hogy egyelőre nem tudja, mi lesz a protokoll, ha az ellátottjaik esetleg megbetegszenek.

Lilla is a normál fizetését kapja, az önkormányzattól még nem jött információ arról, hogy ez meddig tartható. Még valamennyit foglalkozik a művelődési ház egyes programjainak lemondásával. Neki is az okoz gondot, hogy nem tudja, mikor kezdhet újak szervezésébe.  Eddig nem tartja különösen nehéznek a diszpécseri feladatot és az önkéntesek koordinálását, csak szokatlan számára a helyzet.

Annak viszont örülök, hogy részt tudunk venni a segítésben, és annak is, hogy mernek segítséget kérni az emberek. A járványhelyzet bármennyire is nehéz, virtuálisan sokakat összehoz

– teszi hozzá.

Kiemelt kép: Mónus Márton /MTI

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.