Belföld vélemény

Magánprofitok és közerkölcsök a koronaválság idején

Kinek kedvez az állam válság idején?

Furcsa napokat élünk. Állami társasági adóbevételekkel kitömött sportszervezetek „adományozzák” vissza a közpénzt azoknak a kórházaknak, amelyeknél elmaradt fizetésrendezések és felújítások jelzik, mennyire hiányzott az. Olyan munkaadók kapnak óvatos kalkuláció szerint is milliárdos nagyságrendben járulékkedvezményt és egyéb formában állami mentőövet, amelyek  látszólag nem szorulnának rá: iparágukban az egyébként is számottevő magyar reál-GDP növekedés feletti forgalombővülés – nem mellesleg pedig: kiemelkedő jövedelmezőség – volt jellemző az elmúlt időszakban.

Szükséges az állam szerepvállalása a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében? Természetesen igen. Lehet ezt úgy véghez vinni, hogy az tovább rontsa a jövedelmi egyenlőtlenségeket és perverz újraelosztást eredményezzen? Sajnos a válasz erre a kérdésre is az: igen.

Ha munka van, minden van, mondta a miniszterelnök, de a munkahelyek megtartását egyelőre csak néhány konkrét szektorban segíti konkrét intézkedésekkel az ideiglenesen az Országgyűlés jogköreit is gyakorló kormány. Ezekben a szektorokban is elsősorban a munkaadók várhatnak támogatásra, miközben a melósok vannak kint  a kiemelt beruházássá minősített – ezért láthatóan járvány idején is folytatandó – építkezéseken. Mindezt a támogatást – az elérhető kevés információ alapján – úgy kapják, hogy még arra sem kell garanciát vállalniuk, hogy teljes állású dolgozóikat a korábbi feltételek mellett továbbfoglalkoztatják.

Nemzetközi szinten ennek a jelenségnek az állatorvosi lova a légi közlekedés. A nagy légitársaságok éveken át részvény-visszavásárlásra költötték a turizmus robbanásszerű bővüléséből elért profitjukat, amelyet nem mellesleg úgy értek el, hogy a kormányok nem fizettették ki velük a valós környezetkárosításuk költségeit. Most pedig, mint a mesebeli tücsök a téli hideg idején örömmel vennék a mentőcsomagot. Erre még az olyan antikapitalista tendenciákkal nem vádolható nagyvállalkozók, mint Mark Cuban is felkapták a vizet.

Aki állami segítséget fogad el, annak a jövőben legyen tilos saját részvényárfolyamának mesterséges felpumpálása, az osztalék korlátok nélküli kifizetése, és ezzel a tulajdonosok mentesítése a későbbi kockázatok alól. És persze: járjon el méltányosan a munkavállalóival szemben.

Magyarországon sajnos még nem tartunk itt (sőt, éppen felfüggesztik a kollektív szerződéseket). Nincs szó a terhek megosztásáról, pedig hamarosan ez lesz a címlapok fő kérdése. A kieső és elengedett adóbevételek, a növekvő közvetlen gazdasági támogatások miatt el fog szállni a költségvetési hiány. Ki fogja ennek az árát megfizetni? Lesz társaságiadó-emelés? Lesz újra progresszív jövedelemadózás, jelentős bevételt hozó banki különadó, tranzakciós illeték, ne adj isten érezhető mértékű karbonadó, környezetterhelési díj?

Nem valószínű. De még akkor is lehet igazságosabb a válságkezelés ha elfogadjuk Orbán Viktor kínálatoldali, adócsökkentő, s ezért elkerülhetetlenül a közszolgáltatásokat alulfinanszírozó logikáját. Aki mentőövet kap, az adja fel jövőbeli profitjának egy részét. Ha már nem kötött – mert egy globális járvány hatásai ellen nem is köthetett – biztosítást a terméke vagy szolgáltatása iránti kereslet drasztikus visszaesése esetére, legalább fogadja el, hogy nincs kivételezett helyzetben.

A 2000-es évek nagy válságának idején a saját felelőtlen pénzügyi gyakorlatuk miatt csődközeli helyzetbe került megabankok hasonló helyzetben voltak: az utóbb károsnak bizonyuló deregulációnak köszönhetően rekordprofitot zsebeltek be éveken át, miközben vezetőik az átlagpolgár számára felfoghatatlan nagyságú fizetést húztak. A pénzügyi összeomlás napjaiban ugyanakkor a további működésük volt a tét. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben sok esetben elfogadták, hogy az állam csak tulajdonszerzés ellenében nyújt mentőövet. Az amerikai állam ezekből a befektetésekből már fél évtizedes távlatban is talán kis profittal, de mindenképpen legalább nullszaldósan tudott kiszállni. A magyar állam sem járhat el másképp. Nem terhelheti a minden jel szerint gyors ütemben megemelkedő költségvetési hiánnyal és államadóssággal kizárólag a költségvetési szférában dolgozó vagy annak egészségügyi és oktatási szolgáltatásait igénybe vevő dolgozókra és a jövendő generációkra a járvánnyal kapcsolatos mentőakciók terhét. Nem lehet feltételek nélkül biankó csekket kiállítani egyetlen, normál időkben jelentős profitot termelő gazdasági ágazat számára sem.

Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy nem kizárólag a munkaadók és vállalattulajdonosok számára vannak kedvező elemei az új intézkedéseknek. A bejelentett csomagból a munkavállalók számára is közvetlen segítség például a hiteltörlesztések felfüggesztése. Ugyanakkor ez nem csökkenti a visszafizetendő tőkeösszeget, csak kitolja a szerződéses kötelezettség teljesítését. Ez nem csak teljesen aránytalan és igazságtalan kezelése a gazdaságot fenntartó két csoportnak, de kontraproduktív is. A munkaadók bizonytalan kimenetelű dotálásával szemben a munkavállalók és gyermeket nevelők közvetlen pénzügyi támogatása (például a családi pótlék megemelésével) azonnali keresletet generál, s ennyiben nem csak a családok, de a cégek létfenntartáshoz is szükséges – ha tetszik: alap- –  jövedelmet biztosít.

A magyar kormány ellenállása az ilyen keresletoldali intézkedésekkel szemben nincsen szinkronban más fejlett országok mentőcsomagjaival. Ez önmagában persze nem minősíti a közpolitikai döntéseket, de legalábbis felvet kérdéseket. Olyan kérdéseket, mint hogy külföldi importkereslet hiányában ki fogja megvenni a magyar gyárak termékeit? A határokon túlról érkező turisták hiányában ki lesz, aki újra benépesíti a magyar szállodákat, éttermeket, sportrendezvényeket? Azok a magyar munkavállalók, akiknek körében Gulyás Gergely miniszter százezres nagyságrendű munkanélküliség emelkedésre számít?

A magyar kormánynak követnie kellene azt a kialakuló konszenzust, melyben jobb- és baloldali kormányok a fejlett világ egyre több országában közvetlen készpénzsegítséget nyújtanak és ételutalványokat osztanak a családoknak, és külön támogatást nyújtanak az állásukat elvesztő munkavállalóknak.

A kialakult helyzetben, mint oly sok más válság esetében fennáll a veszély, hogy egyes gazdasági szereplők a jó időkben a profitra sajátjukként, míg a rossz időkben a veszteségekre a köz veszteségeként tekintsenek. Ez olyan erkölcsi kockázat, melyet tisztességes kormányzat nem vállalhat fel.

Amikor a pénzügyi mentőcsomagok „ingyenebédét” osztják, jó lenne, ha azoknak is jutna, akiknek a válságmentes hétköznapokon is csak nehezen telik meleg ételre.

A szerző közgazdász, politikatudós

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.