Ez valóban példátlan, viszont a mostani döntés nehezen értelmezhető – értékelte kérésünkre a döntést Bárándy Péter ügyvéd, korábbi igazságügy-miniszter, aki szerint az Alaptörvényből kell kiindulni, amely lehetővé teszi különleges jogrend bevezetését, igaz, alapvetően abban az esetben, ha a demokratikus államrend fenntartását vagy működését külső vagy belső veszély – például hadiállapot, fegyveres támadás vagy terrorveszély – fenyegeti. Ilyenkor a parlamentnek kell döntenie.
A veszélyhelyzet – amelyről most szó van – egy másik kategória, ezt az alaptörvény értelmében a kormány maga rendelheti el többek között
az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén.
Az elemi katasztrófa fogalmát a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 1998-as kormányrendelet sem tisztázza igazán, miközben legalább a katasztrófavédelmi törvény rögzíti: elemi katasztrófa lehet a „tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély” – emlékeztet Bárándy.
Ha pedig elemi katasztrófa van, akkor jöhet a rendkívüli jogrend, tehát a veszélyhelyzet kihirdetése. Bárándy szerint ezzel az a nagy baj, hogy nincs igazán független külső kontroll, tehát
Ezek a rendeletek 15 napig maradnak hatályban, de önmagában a veszélyhelyzet kihirdetését még a parlament sem vonhatja kétségbe. Az ilyen helyzetekben ugyanis az országgyűlésnek nincs különleges nevesített hatásköre, vagyis csak az általános szabályok szerint kérheti számon a kormányon, hogy milyen intézkedést hozott. Ez azt jelenti, hogy a kabinet legfeljebb politikai felelősséggel tartozik az általa meghirdetett lépésekért.
Ami az emberek mindennapjait érinti: ha valaki betegnek érzi magát, mégsem fordul orvoshoz, ez a különleges jogrendtől független helyzet. Alapesetben bárki azt tehet, amit akar, ugyanakkor felvetődhet a büntetőjogi felelősség kérdése, mert ha egy beteg – akár gondatlanságból, neki felróható mulasztás miatt – valakit megfertőz, azzal kapcsolatban szóba jöhet a testi sértés gyanúja.
A hatályos szabályok szerint az a kormány döntésén múlik, kit engednek be az országba, kit ellenőriznek a közterületeken, és elrendelik-e bizonyos rendezvények megtiltását. Bárándy Péter kiemelte:
a veszélyhelyzet kihirdetése után a kormány tetszése szerint hozhat rendeleteket például a beutazási tilalommal, illetve a koronavírussal potenciálisan fertőzött személyek adatszolgáltatási kötelezettségével kapcsolatban.
Ha azt írják elő, hogy az érintett adjon tájékoztatást arról, honnan utazott be az országba, és azóta kivel érintkezett, erről számot kell adnia. Aki ezt nem teszi meg, az hatósági fellépésre számíthat. Ugyanez a helyzet azokkal is, akik a koronavírus tipikus tüneteiben szenvednek, de nem fordulnak orvoshoz. Bárándy ezzel kapcsolatban ugyanakkor jelezte: a járványügyekkel kapcsolatos jogkörök megosztása körül valami nagyon nincs rendben. Csak egy idézet az 1998-as kormányrendeletből: „járványveszély esetén az ezt észlelő orvos köteles a fertőzés terjedésének meggátlása érdekében szükséges azonnali intézkedéseket megtenni.” De vajon mit kell megtennie?
A korábbi miniszter mindezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra is: veszélyhelyzet esetén korlátozható
- a magánlakás sérthetetlenségének,
- a véleménynyilvánítás szabadságának,
- a békés gyülekezéshez való jognak,
- a magánélet tiszteletben tartásához fűződő alapjognak,
- a foglalkozás szabad megválasztásához való jognak,
- de akár a tudományos élet szabadságának joga is.
Kiemelt kép: Részleges határellenőrzés a magyar-osztrák határon, Hegyeshalomnál, 2020. 03. 12-én éjjel. Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
