A három és fél éves Lóri XV. kerületi otthonukban válogatja a játékait.
Akadnak közöttük olyanok, amik már nemigen kerülnek elő.
A két kiválasztott játékautó már régóta nincs a figyelem középpontjában, Lóri inkább a Mancs őrjárat figuráival játszik.
Édesanyja, Judit, Erdélyből származik, 14 éve költözött Magyarországra, egy tisztítással foglalkozó céget vezet, együtt csomagolják a cipősdobozt, ami később útnak indul. „Amikor nekünk nem volt, jó lett volna, ha valaki ad” – mondja.
A család körülbelül négy éve adományoz, jellemzően magánszemélyeknek ruhákat és tartós élelmiszert.
Az Age of Hope alapítvány több budapesti helyen is gyűjti a cipősdoboz-adományokat.
Raktárukban szortírozzák újra a beküldött csomagokat, ügyelve, hogy mindenki hasonló ajándékot kapjon. Évente átlagosan ezer csomagot osztanak ki a gyerekeknek.
„Mindig látom a gyerekek arcán a derültséget, nekem ez okozza a legnagyobb örömet” – mondja Lili, az egyik önkéntes.
Segítőik buszaikkal évről évre visszajárnak, baráti társasággá formálódott a kezdeményezés, szoros kapcsolatok alakulnak ki.
A szervezet önkéntesei jellemzően tinédzserek, fizetést senki sem kap, és bár jól jön az érettségi előtti 50 óra közösségi szolgálat, de többen ezután is visszatérnek. A fáji iskolában tartott karácsonyi ünnepség után kiosztják a cipősdobozokat.
A 8 éve létrejött Age of Hope alapítvány többek között táboroztatással, cipősdoboz-adományozással és még sok mással foglalkozik, jellemzően Borsod megye elszegényedett kis településein, vezetőjük Tóth Ákos, aki a devecseri vörösiszap-katasztrófa után hozta létre a szervezetet.
Gergő, az egyik önkéntes segít Gyöngyinek és Arnoldnak hazavinni az ajándékokat a körülbelül 500 fős Fáj kihalt utcáján.
A hosszú utat megjárt játékok végül célba értek, egy hatfős család otthonában okoznak tovább örömöt.
Az ajándékbontás idén pár nappal karácsony előtt történik, de a játék csak később következik, az autók visszakerülnek dobozukba, és szentestéig a fa alatt várnak.
Képek: Marjai János
