Bár az elsőfokú bíróság korábban úgy döntött, hogy feltételesen öt évvel hamarabb kiengedik az olaszliszkai lincselés harmadrendű vádlottját, a Szegedi Törvényszék három bíróból álló másodfokú tanácsa megváltoztatta a döntést. Ez azt jelenti, hogy a 15 év fegyházra ítélt Sz. András továbbra is évezi majd a büntetés-végrehajtás vendégszeretetét.
Sz. András annak a nyolc elítéltnek az egyike, akik 2006-ban agyonverték Szögi Lajost, miután azt hitték, hogy a pedagógus a kocsijával elsodort egy kislányt. Bár a gyereknek nem esett baja, a tanárt a lányai szeme láttára halálra rugdosták. Sz. András segített a tanárt kirángatni a kocsiból, és aktívan részt vett a rugdosásban is, testvérével, az akkor kiskorú Gergővel.
Az elsőfokú bíróság a büntetés-végrehajtási intézet által adott vélemény, valamint a rendelkezésre álló egyéb iratok és az elítélt meghallgatása útján vizsgálta az elítélt későbbi életvezetésével kapcsolatos szándékát. Ennek eredményeként azt állapították meg, hogy pártfogó felügyelettel valószínűsíthető, hogy a büntetés céljának eléréséhez az elítélt vonatkozásában további szabadságelvonás már nem szükséges. Az ügyész fellebbezett a döntés ellen, ezért másodfokra került az ügy.
A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa felülbírálta és megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését. Álláspontjuk szerint az elítélt vonatkozásában nem kétséges, hogy a büntetés-végrehajtási intézet kontrollkörnyezetében tanúsított magatartása kifogástalan, jutalmai, eltávozásokat követő viselkedése, az általa elvégzett tanfolyamok és a sértettnek juttatandó kártérítés is mindezt támasztják alá, azonban a társadalom elítélttől való védelme körében az elítélt törvénytisztelő életmódra való készsége vizsgálandó.
E körben pedig az állapítható meg, hogy az elítélt szabadulása esetén korábbi környezetéhez közel kerülne, és nem zárható ki, hogy a kontrollált, zárt környezetből a kriminalitás szempontjából veszélyeztetett társas környezetbe visszakerülve ezen készsége mérséklődik. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy komoly kockázati tényezőt jelent az elítélt által elkövetett bűncselekmény helyi szintű és országos közvélemény előtti ismertsége, mely megnehezítheti számára a mindennapi feladatok ellátását, és visszaterelheti a korábbi kriminális élethelyzetbe.
Azaz nem állapítható meg, hogy az elítélt szabadlábra kerülése esetén a társadalmi együttélés szabályait maradéktalanul be fogja tartani, és az elvárásoknak megfelelő életet fog élni, az elítélt a társadalom tagjaira nézve továbbra is potenciális veszélyt jelent. E veszély kivédése pedig nyilvánvalóan erősebb tényező, mint a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, a társadalomba való visszailleszkedés joga.
Kiemelt kép: MTI/Vajda János
