1989. november 18-án a BBC az Angliában (Soros-ösztöndíjjal) tanuló Orbán Viktorral készített interjút a Fidesz politikai hátteréről, a szakkollégiumok, az egyetemi klubok, a civilek fontosságáról. Éppen 30 éve a jelenlegi kormányfő furcsának nevezte, hogy politizálni kezdett, hiszen családja apolitikus volt, sosem foglalkozott politikával, nem volt ellenálló. Dolgoztak, próbáltak azok között a keretek között boldogulni, amelyek „Istentől adottként tűntek fel”. Az ’50-es évek keservei őket is megérintették, de nem súlyosabban, mint másokat.
Az ő politikai tudatossága ’83-tól kezdődött, amikor bekerült a Bibó István Szakkollégiumba, az ott eltöltött 3-4 év alatt alakult ki politikai világlátása. Sok konfliktust élt meg, ott tanulta meg, miként érveljen, ismerje meg ellenfele gyengéit, dolgozzon ki taktikát. Nem nagy politikusok, hanem az egyetemi hatóságok, a minisztériumok embereivel küzdöttek önállóságukért. Amikor a Bibó megalakult, már létezett a Rajk és a Jogász Szakkollégium is. Néhány fiatal oktató őket is tanította, de tőlük már ’89-re nagyon távol kerültek, mert hozzájuk képest túl mérsékeltek voltak.
Diákvezetőként csinálta meg magát
Orbán szerint a szakkollégium és a vidéki egyetemi klubmozgalom egyedülálló volt akkor Magyarországon, ő is annak a terméke, ő is ott csinálta meg magát.
Tehát én egy sajátos – ha úgy tetszik – fejlődésnek, egy mikroközösség fejlődésének a végső produktuma vagyok.
Szerinte ezeknél a kollégiumoknál, egyetemi kluboknál nem volt jelentősége a családi háttérnek, a politikai cél az egypártrendszerű politikai struktúra lebontása volt. Ő mindent ott, diákvezetőként tanult meg, amit akkor tudott. Sokaknak furcsa lehetett, hogy a Fidesz, amikor megjelent ’88 tavaszán,
meg tudta védeni az álláspontját a rendőrökkel, ügyészséggel, tömegkommunikációs hiénákkal szemben.
Ez mindenkit meglepett, pedig nem volt meglepő, mindannyian a szakkollégiumokban, különböző klubmozgalmakban edződtek, a Fidesz tagjai mind ebből a közegből érkeztek. Ott tanulták meg a gyakorlati politizálást. Olyan embereket hallgathattak, akiket sehol máshol az országban nem lehetett: ellenzékieket meg a népi írók közül szilenciumra ítélteket. A szamizdatokból, a Beszélőtől kezdve a különböző könyveken át, szerezték politikai ismereteiket.
Orbán Viktor annak idején elismerte, hogy a nyugati demokráciák egyik csodája a civil társadalom működése, a szakkollégiumokkal ők is az oktatás hiányosságait akarták elsősorban pótolni, a politika csak azért lett hangsúlyos, mert
nem volt más terep, ahol szabadon lehetett volna politizálni.
1989 őszén már kétirányúnak látta a folyamatot, mert nemcsak az állampárt volt, több szervezet is létezett országosan, egymástól függetlenül.
Fontos volt a civilek függetlensége
Orbán azonban ennél is üdvösebb jelenségnek nevezte, hogy a politika elkezdett
leválni az egyébként hétköznapi civil élet minden más formájáról.
Egyre kevésbé volt politikai jelentősége egy filmklub elindításának, egy könyv kiadásának, és ő azt ígérte, hogy a Fidesz mindent megtesz azért, hogy az állampolgárt ne lehessen kiűzni ebből a szférából. Kerüljenek helyükre a dolgok úgy, mint Nyugat-Európában, a politika váljon le a társadalom más típusú élettevékenységeiről.
Szerinte a Bibó István Kollégium és a Jogász Szakkollégium a Fideszen keresztül kapta meg jelentőségét, de ennek oka az volt, hogy a Kádár-féle diktatúra utolsó néhány évében nagy szerepet kapott a jogi érvelés. A meggyengült diktatúrában már nemcsak az erő feszült szembe erővel, a civil kurázsit kihasználva, az eszükkel is sok dolgot el lehetett érni.
A Fidesz megalakulása után az életben maradása nagyrészt azon múlt, hogy alkotmányjogi érveléssel meg tudták védeni magukat. Megnőtt a független jogászok szava, értéke, munkájuk hasznos társadalmi tevékenységgé vált.
Az interjú az OSA archívumában itt meghallgatható.
