A nyilvánosságban az önkormányzati választást követően számos vita zajlott arról, hogy Borkai Zsolt botrányának mekkora jelentősége lehetett az eredmények alakulásában. Csakhogy egyrészt maga a „hatás” kérdése is nehezen definiálható, másfelől azt sem könnyű kimutatni, hogy a választópolgárok döntésében az ügy, annak virális jellege, illetve politikai kezelése játszott-e katalizáló szerepet. Az IDEA Intézet legfrissebb kutatásának eredménye nem igazolta, hogy a Borkai gerjesztette problémahalmaz érdemi befolyást gyakorolt volna a választók döntésére. Ez a megállapítás az ellenzéki és a kormánypárti szavazókra egyaránt vonatkozik.
A megkérdezetteknek arra kellett válaszolniuk, hogy mi alapján szavaztak a polgármesterjelöltekre. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy október 13-án az ellenzéki együttműködés polgármestereit támogatók jelentős része magát az ellenzéki összefogást támogatta, legalábbis 28 százalékuk ezt választotta a legfontosabb szempontnak. Hasonlóan fontos támpont csak az együttműködés jelöltjének alkalmassága volt (29 százalék), további 18 százalék viszont annyira elutasító a kormányzattal, hogy szinte bárkire szavazott volna, aki az elégedetlenségét megfelelő módon kifejezte. Ami a Borkai-faktort illeti, október végén
Budapesten még karakteresebb volt az ellenzéki összefogás melletti kiállás. A fővárosban az ellenzéket támogatók 36 százalékának volt a legfontosabb szempontja az ellenzéki összefogás támogatása, ezt követte 28 százalékkal a jelölt alkalmassága, majd 10 százalékkal a kormány politikájának elutasítása. Közel egy hónappal a Borkai-ügy kirobbanását követően egyetlen településtípus esetében sem beszélhetünk arról, hogy az eseménysor érdemi befolyással lett volna a választói döntések folyamatára. Az természetesen nem zárható ki, hogy az eltelt idő elegendő volt arra, hogy a néhány héttel ezelőtti felháborodás csillapodjon, és az ügy egyre inkább elhalványul a kollektív és az egyéni emlékezetben.
A Fidesz polgármestereit támogatók leginkább a jelöltalkalmasságot (38 százalék), illetve a jelölt orbánista következetességét (20 százalék) emelték ki döntő szempontként. Mivel a települések jelentős többségének élén fideszes városvezetők álltak, nem meglepő, hogy az október 13-án a kormánypártra szavazóknak csak 3 százaléka jelölte meg legfontosabb támpontnak az alkalmatlan ellenzéki jelölt leváltását. A Fidesz-KDNP szavazói a kormánypárt jelöltjének alkalmasságát jelölték meg legnagyobb arányban (28 százalék, majd a jelölt programjára hivatkoztak (24 százalék) második válaszukban.
Az eredmények alapján kevésbé beszélhetünk Borkai-hatásról, sokkal inkább a Fidesszel és/vagy Orbán Viktorral kapcsolatos protestszavazásról. Döntőnek bizonyult az a szempont, hogy a lehető legszorosabb együttműködéssel előállt az a konstrukció, amire a szavazók már korábban is világos igényt fogalmaztak meg. Ugyanakkor azért elmondható, hogy
Érdekes módon még a kormánypártot támogatók relatív többsége, 34 százaléka is ezen a véleményen van, és feltűnő, hogy 19 százalékuk nem kívánt, 22 százalékuk nem tudott válaszolni erre a kényelmetlen kérdésre. A települési lejtőn felfelé haladva egyébként növekszik azok aránya, akik szerint a Fidesz nem kezelte jól a Borkai-botrányt.
A Borkai-ügy vélelmezett hatásait az is gyengíti, hogy a választók több mint fele már jóval október 3-a, vagyis Az ördög ügyvédje nevet viselő blog első bejegyzése előtt eldöntötte, kiket támogat a választásokon. Az ellenzékre szavazók esetében ez az arány még magasabb, 58 százalék. A legtudatosabbak a budapestiek, akiknek közel a kétharmada (63 százalék) a választási kampánytól függetlenül rendelkezett határozott preferenciával. A választási kampány finise minden szavazói szegmensben és települési bontásban a válaszolók alig 10 százalékának döntését befolyásolta. Összességében – közvetlenül vagy közvetve – csak ezekre a szavazókra lehetett érdemi hatással a Borkai-ügy.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
