A Magyar Hírlapban Dúró Dóra elgondolkodtatónak nevezi, hogy nálunk átlagosan évi 90 ezer élveszülésre 30 ezer, a 38 milliós Lengyelországban 300 ezer feletti szülésre ezer abortusz jut. Szerinte ez is mutatja, hogy nem feltétlenül a rossz gazdasági helyzet, hanem egy rossz beidegződés áll a háttérben. A magzatot
valamiféle élettelen sejtcsomónak gondoljuk, akinek a jogai csak egy adott időponttól kezdenek el »élni«.
A Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője eddig már kétszer nyújtotta be az úgynevezett szívhangtörvény tervezetét. Szívügye, hogy az abortuszra jelentkező nőknek mutassák meg döntésük előtt magzatuk szívhangját.
Azt mondja, Macedóniában, amióta ez kötelező, 30 százalékkal csökkent az abortuszok száma.
Ha ezt átültetem a hazai viszonyokra, akkor az tízezerrel több gyermeket jelentene évente. A világ egyre több országában vetődik fel hasonló törvényeknek az ötlete a korszerű egészségügyi alapelv, az úgynevezett tájékozott beleegyezés mentén.
„Az utolsó szó jogán”
Szerinte ez nem tiltás, hanem tájékoztatás. A gyermeket nem kötelező felnevelni, örökbe is lehet adni, de
az abortuszt egyfajta utólagos fogamzásgátlásként használni elfogadhatatlan. (…) Az Alaptörvény szerint a magzatot fogantatása pillanatától megilleti a védelem, ez azonban hazugság, lényegében semmilyen védelemben nem részesül, pedig a legártatlanabb és legvédtelenebb emberekről beszélünk.
Dúró Dóra szerint az eddigi kormányok abortuszpolitikája alig különbözik egymástól, ezért szorgalmazza, hogy „az utolsó szó jogán” életében legalább egyszer kommunikálhasson a magzat az édesanyjával. Szerinte a szívhangtörvénnyel érezhetően visszaesne az abortuszok száma.
Kiemelt kép: YouTube
