A Halloween nálunk közel sem annyira elterjedt és népszerű, mint az Egyesült Államokban, elsősorban Mindenszenteket (ami 2000-ben lett munkaszüneti nap) és Halottak napját tartjuk. Október 31-e előtt pár nappal mégis minden évben felháborodásuknak adnak hangot azok, akik szerint ez az ünnep idegen a magyarságtól, és akik úgy gondolják, hogy „akkor legyen Magyarországon halloween, amikor Amerikában busójárás.” A közismert mém szerint „Magyarországon nincs Halloween. Mindenszentek van.” Pedig
A gyászolási, temetkezési szokások sok kultúrában eltérnek a nálunk megszokottól: egyes országokban a szertartások nem csendesek és szomorúak, hanem akár több napig tartó zenés, táncos, színes ruhás megemlékezések. A mexikói Halottak Napja (Día de Muertos) is inkább az ünneplésről szól, mint a búslakodásról, hiszen ott a halált az életciklus természetes részének tartják. Ilyenkor a családtagok és a barátok emlékeznek meg a halottakról egy több napos fesztivál keretében.
A Halloween és a hozzá hasonló ünnepek a halállal és a szellemekkel való szembenézést, azok elfogadását jelentik, miközben az emberek együtt vannak a családdal, barátokkal és a szomszédokkal. Így egy nagyon fontos életfeladatot szimbolizál, hiszen ha nem fogadjuk el, hogy nem vagyunk halhatatlanok és a szeretteinket is el fogjuk veszíteni előbb-utóbb, akkor túl sok időt fogunk azzal tölteni, hogy rettegünk, és próbáljuk elkerülni a halált.
Nem tűnik logikusnak, hogy miközben annyira félünk a haláltól, miért viselkedünk és gondolkodunk gyakran úgy, mintha halhatatlanok lennénk. Miért mérgezzük magunkat, miért él olyan sok ember egészségtelenül – azok is, akik megtehetnék, hogy pénzt költsenek és időt fordítsanak az egészségükre – egy olyan korszakban, amikor már rengeteg információ áll a rendelkezésünkre a korai halál elkerüléséről? Ennek egyik oka az, hogy ha állandóan halálfélelemben kellene élnünk, akkor soha nem lehetnénk vidámak, felszabadultak. Ezért a lelki egészség fenntartása érdekében az időnk nagy részében elfojtjuk, elnyomjuk magunkban a halállal kapcsolatos gondolatokat és érzelmeket. Ugyanakkor az élet végességével való szembesülés motiválhat is minket arra, hogy jobban értékeljük az életünket.
A Halloweenhez hozzátartozik, hogy horrorfilmeket nézünk. Vajon miért szeretjük, ha ijesztgetnek minket, miért tűnik úgy, mintha kifejezetten félni akarnánk? Erre a kérdésre se bonyolult a magyarázat: a meglevő (de nem mindig tudatos) szorongások így sokkal könnyebben kezelhetőek, hiszen egy film nézésekor vagy jelmezekbe beöltözve alapvetően biztonságos közegben vagyunk. Mi tervezzük meg, mit fogunk csinálni, melyik moziba megyünk, és nagy részben kontroll alatt tarthatjuk az eseményeket, így könnyebb legyőzni a félelmeket. Szorongásainkat nem küzdhetjük le úgy, ha nem tudunk róluk, és ha folyamatosan védeni próbáljuk magunkat, ezért kell szembenézünk velük.
Azzal kapcsolatban, hogy kikre és milyen mértékben lehet jellemző a halálfélelem, egyelőre csak kevés empirikus kutatásra támaszkodhatunk. Békési Vera vizsgálatából kiderül, hogy a nők jobban szoronganak a haláltól, mint a férfiak, illetve a középkorúaknál is nagyobb eséllyel van jelen ez a fajta rettegés, mint az időseknél és a fiataloknál. Érdekes, hogy a mélyen hívők alig félnek a haláltól, miközben a közepesen vallásosak nem különböznek az ateistáktól.
Már egészen kicsi korunkban megtanuljuk, mit jelent meghalni, ezzel együtt a szorongás is korán kialakulhat. Az október elején elhunyt Vekerdy Tamás gyerekpszichológus gyakran hangsúlyozta, hogy sokat árthatunk azzal a gyerekeknek, ha hazudunk nekik, így a halálról is igazat kell mondanunk nekik. A gyerekből szorongást válthat ki, ha meghal valamelyik rokon vagy ismerős, és szülők titkolóznak ezzel kapcsolatban, miközben gyászolnak, szokatlanul viselkednek, feketében járnak. Ezért kell minden ilyen esetben hosszabban is beszélgetni a gyerekkel, válaszolva a kérdéseire. 9 éves kor körül a gyerekeknek spontán módon is eszükbe juthat a halál, és foglalkoztatja őket, mi lesz velük vagy a szüleikkel. Jól teszi a szülő, ha a gyerek szintjének megfelelően, őszintén, hitelesen és megnyugtatóan reagál.
A halállal foglalkozni még ma is tabu, nem véletlen, hogy a Spektrum Tabukról Tabuk nélkül című sorozata is ezt a témát választotta első évadnyitó részéhez. A műsorból lehet ismerős többeknek az Életvégi Tervezés Alapítvány, ami bárkinek segíthet abban, hogy a halállal kapcsolatos összes lényeges döntést meghozza. Azokat is, amikre elsőre nem gondolnánk, hiszen a hagyatékunk rendezése, a temetés átgondolása mellett rengeteg pénzügyi, pszichológiai kérdés merülhet fel: többek között az is, hogy mindkét szülő halála esetén ki lesz majd a gyerekek gyámja. Még a digitális nyomok sorsát is érdemes előre eltervezni, nehogy a Facebook halálunk után is születésnapi köszöntésre biztassa gyászoló barátainkat.
Érdemes tehát néha akkor is foglalkozni a halandóságunkkal és sérülékenységünkkel, amikor teljesen egészségesek vagyunk. A Mindenszentek, a Halottak napja mellett a Halloween is jó alkalom lehet arra, hogy átgondoljuk, úgy élünk-e, ahogy szeretnénk, milyen szorongások vagy más negatív érzelmek akadályoznak az önmegvalósításban, és hogyan küzdhetnénk le ezeket. Ha szembe tudunk nézni mindennel, ami magunkban vagy másokban zavar, könnyebben változunk vagy fogadjuk el azt, ami nem tökéletes.
Kiemelt kép: Mónus Márton / MTI
