Egy hónapnyi türelmi időt adott a kormánynak a Magyar Traumatológus Társaság a nyár eleji ígéretei teljesítésére. Ez a döntés villámcsapásként érte a Balatincz Pétert, az ajkai kórház traumatológus főorvosát, aki egyben a Magyar Orvosi Kamara Veszprém megyei választó kerületi elnöke. A főorvos a Népszavának adott interjújában arról beszélt, hogy számára érthetetlen, hogy mi köze a traumás esetek finanszírozásnak, ahhoz, hogy egy falu lakosai kit választanak polgármesternek.
Szerinte taktikailag rossz lépés volt a traumatológus társaság múlt hétvégi döntése, és az is, hogy az Országos Baleseti Intézet orvosai visszakoztak az azonnali rendkívüli felmondástól. Mint mondta, elképzelni sem tudja, hogy mitől tartanak a társai, ugyanis sok veszítenivaló már nincs. A visszakozás egyébként nem először történik meg a tagsággal.
2006-ban a traumatológusok győri közgyűlés lett arcon csapva, akkor plusz három havi júdáspénzért egyeztek ki a kormánnyal. Aztán tizenhárom évig csend volt.
– emlékeztetett Balatincz, aki hozzátette, tavasszal megint kiállt a szakma a követeléseivel, de most ismét újabb és újabb türelmi időt adtak. Ürügy pedig mindig adódhat, hogy miért lehet tovább húzni az időt.
A traumatológus főorvos azt is elmondta, hogy mindezek ellenére, hogyhogy nem omlott össze az ellátás:
Ilyenkor összeszorítjuk a fogunkat. És mondjuk olcsóbb, de merevebb, gyakrabban szakadó, fonallal varrunk. Meg azt az olcsóbb műtősruhát húzzuk magunkra, ami olyan, mintha egy műanyagcsövet venne magára az ember: nem szellőzik, nem nedvszívó, kemény, vágja a nyakat. Ha erre még ráveszem az ólomköpenyt és a steril külső köpenyt, a műtét végére az összes izzadság kifolyik a padlóra. Mindez olyan kényelmetlen és zavaró, hogy a másfél órás műtét ötödik percében teljesen dekoncentrálttá válik az operatőr. Az összeomlás elkerülésében szerepe van annak is, hogy bevállaljuk a plusz munkát. Ha kiesik egy kolléga, akkor hiába vagyok már 24 órája talpon, beszállok még egy kicsit. Még eggyel többet ügyelek. Olykor ahhoz, amihez négy szakorvosra volna szükség, megoldja három, vagy öt helyett négy, egészen addig, ameddig vissza nem áll az az eredeti helyzet.
Elmondása alapján meglehetősen súlyos helyzettel küzdenek nap mint nap:
Ami biztos: ha jön a beteg, mert elcsúszott és eltörött a csuklója, bokája, csípője, akkor muszáj ellátni. Van olyan napom, amikor egyszerre vagyok a szakrendelőben és az ambulancián. Az előbbin nyolcvan beteg, a másikon tizenöt vár. Felváltva, két emelet köz ingázva csinálom az egyiket és a másikat, ha sürgős eset jön, akkor abbahagyom kicsit a szakrendelést és az ambulancián próbálom legyűrni a sort. Körülbelül egy óránál tovább azért ott sem maradhatok. Visszamegyek a járó betegeket ellátni, de ez azzal jár, hogy mindkét helyen várnak a páciensek. Úgy másfél órát muszáj mindkét helyen várni. Ahhoz, hogy ez megszűnjön, több szakorvosra lenne szükség. A műtétekhez szükséges anyagokhoz viszont eddig, ha küzdelmesen is, de hozzájutottunk, vagy legalábbis megoldjuk valahogy, hogy legyen, ami kell. Itt Ajkán olyan még nem volt, hogy az akutan operálandó sérüléshez eszköz vagy behelyezendő implantátum ne lett volna. Ami meg nem olyan sürgős és lehet a beavatkozással egy-két napot várni, azokhoz azalatt be tudjuk szerezni, ami kell.
Balatincz Péter elmondta azt is, hogy ő a maga részéről kétségei vannak arról, hogy a a kormány megadja-e azt az összeget, amit traumatológusok kérnek
Kiemelt kép: A Magyar Imre Kórház főépülete a Veszprém megyei Ajkán. (MTI / Szigetváry Zsolt)
