Az építőipari piacon egyelőre csak találgatják, hogyan fordulhatott elő, hogy a miniszterelnök két jó barátja közül ezúttal Garancsi István nyerjen Mészáros Lőrinccel szemben, és jelent-e valamit helycseréjük a magyarországi kézilabda Európa-bajnokságra tervezett gigacsarnok felépítéséért folyó versenyben. Az első körben a legolcsóbb árat a Mészáros-klán cége dobta be, a Fejér-B.Á.L. Zrt. 116 milliárdjával szemben Garancsi Market Építő Zrt.-je bő 153 milliárdot ajánlott. A közbeszerzés második szakaszában viszont megfordult a sorrend: a Market 78,72 milliárdra (bruttó 99,97 milliárdra) ment le, és így sovány 20 millió forinttal beelőzte a Mészáros-céget. Megfejtés még nincs, de úgy tudni, a sorrend változása nem a két fővagyonkezelő baráti osztozkodásának az eredménye.
A beruházást vezénylő állami cég, a KKBK Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt. az útmutatója szerint a legalacsonyabb árat benyújtó ajánlattevővel a lehető legrövidebb időn belül megköti a szerződést. Az ajánlatok elbírálásának összegzése már el is készült, és a Marketet hozta ki győztesnek. A szóban forgó csarnok az a presztízsberuházás, amiről a G7 korábban megírta, hogy eredetileg 10-15 milliárdos projektről volt szó, de ennél az első körben tízszer magasabb árajánlatok futottak be. (Igaz, Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke később azt mondta, ő a vidéki beruházások értékét tette ilyen nagyságrendűre, csak pontatlanul idézték.) Ami viszont biztos: sok idő nincs, a 2022 januárjában kezdődő Eb előtt, 2021 novemberében át kell adni a csarnokot.
Ez az összeg már elég közel esik az elmúlt évtizedek legnagyobb sportberuházása, a Puskás-stadion 180 milliárdos költségéhez, noha az monumentálisabb építménynek ígérkezik a Népligetbe tervezett csarnoknál. De nehezen értelmezhető az utóbbi költsége ahhoz képest is, hogy az ugyancsak multifunkcionális sóstói Vidi-stadion 18,5 milliárdért épült fel, és annak kapcsán is durva túlárazásról beszélnek. A történteket akár úgy is lehet értelmezni, hogy a kézilabdacsarnok esetében a 150 milliárd forint fölé kalandozó ajánlatok láttán a kormány megálljt parancsolt a túlköltekezésnek, hiszen határozatban rögzítette, hogy a beruházás teljes költsége nem haladhatja meg a bruttó 101 milliárd 545 millió forintot.
A valósághoz azonban közelebb áll, hogy
A közpénzből megvalósuló csarnok messze túl van az uniós értékhatáron (ez 5,5 millió euró, alig 1,8 milliárd forint), így uniós eljárásrendet kell alkalmazni, ami elméletileg a lehető legszélesebb versenyt szorgalmazza. Magyarul sok ajánlattevőt az Európai Unió egész területéről azért, hogy a legjobban hasznosulhassanak az adóforintok, a legkevesebb pénzből a legjobb építményt húzzák fel. Ebben az esetben azonban olyan, különleges esetekben alkalmazható eljárást választottak, amelyben „illetéktelenek” nem férhettek hozzá a pályázathoz. Rendkívüli sürgősséggel lebonyolított, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás volt a forma, és ezen csak azok vehetnek részt, akiket ajánlattételre felhívnak, hirdetmény híján más nem is tud róla, és ha tudna, akkor sem jelentkezhetne. A Közbeszerzési Hatóság szentesítette az eljárást, miután a terepet előkészítették, a hivatkozási alap egy 2019-es jogszabály (amit a hatóság döntésében kézilabdatörvénynek nevez) idevágó passzusa volt.
Az így belterjessé tett versenyben öt céget kértek fel ajánlattételre, nevüket a bontási jegyzőkönyvből ismerhetjük. A névsorban a már említett Market és a Fejér B.Á.L. mellett az ugyancsak kormányközeli és közpénzes megrendelésekkel kitömött West Hungária Bau Kft.-t, illetve a KÉSZ Kft.-t találjuk, de tény, hogy mindegyikük sokmilliárdos referenciát tud felmutatni. Kakukktojásnak tűnik mellettük a Metalcom Zrt. annyiban, hogy sportlétesítmények építésében eddig nem tűnt fel, inkább a határkerítés építéséről ismert. A sporthoz annyi köze van, hogy a csoporthoz tartozó befektetőcég, a Reditus Equity Zrt. megvásárolta a Honvéd futballklubot. Van fióktelepük Tiranában és az egyik igazgatósági tag dubaji lakcímmel szerepel a cégnyilvántartásban, Pedro Vargas Santos David. Róla az Index cikkezett, édesapja Orbán Viktor barátja, befolyásos portugál politikus.
Akárhogy került is a képbe a Metalcom, nettó ajánlati ára 81,518 milliárd forint, ami bruttóban 103 milliárd, ezzel pedig nem fér be az előírt 101,5 milliárdos keretbe. A másik négy meghívott ajánlata viszont a limiten belül maradt. Mégpedig nagyon közel egymáshoz, 78 és 81 milliárd forint között szóródtak. Az ilyen közeli ajánlatok esetében a versenyhivatal kartellt szokott gyanítani, mert nehezen hihető, hogy ekkora projektnél, ahol a megvalósításra számos út lehetséges, ennyire közel essenek az árak. Még a jobban sztenderdizálható út- és vasútépítéseknél alkalmazott ökölszabály szerint is
Kívülállók számára mindenképp meghökkentő az is, hogy a pályázók 35 és 80 milliárd forint közötti árengedményt adtak a tárgyalásos eljárás első szakaszához képest.
Megkérdeztük a nyerésre álló Market Zrt.-t, mitől vált hirtelen ennyivel olcsóbbá a kivitelezési ajánlata, de csak annyit válaszoltak, hogy az „eljárás jelen szakaszában az ajánlatkérő végzi a kommunikációt”, azaz a KKBK-hoz irányítottak minket. Az állami cég vezérigazgatójának címzett levelünkre nem kaptunk választ. Más forrásból viszont úgy tudjuk, módosult a műszaki tartalom, magyarul lecsíptek ezt-azt a beruházásból. A végleges ajánlat elkészítéséhez adott útmutatóból annyi látszik, hogy látogatóközpont és a népligeti aluljáró felújítása biztosan szerepel a tervekben. Informátorunk ezzel együtt úgy fogalmazott, sok a bizonytalanság, nagy rizikót vállal, aki belefog az építkezésbe, ugyanis
A nagy árkülönbség értelmezéséhez tudni kell, hogy az első szakaszban inkább csak az dől el, egy jelentkező megfelel-e a feltételeknek. A tendert ismerő forrásunk szerint pontosan, tételesen beárazható lista nem volt az akkor még csak tervezett beruházás elemeiről, így komolyan vehető árajánlat sem keletkezhetett. A drámai áresésre azt a lehetséges magyarázatot adta, hogy:
- a tárgyalásos eljárásnál az első fordulóban jellemzően az a stratégia, hogy jól, akár 50 százalékkal is felüllövik a tényleges árat. Azért, hogy később legyen miből engedni, illetve beleférjenek a megrendelő borítékolhatóan felmerülő többletigényei. És főleg azért, hogy a konkurencia ne tudja belőni, valójában mennyiért vállalná el a projektet az adott cég.
- A végső árajánlat beadása előtt kormányhatározatban megjelent a bruttó 101,5 milliárdban maximált teljes költség, a tárgyalásos eljárás második szakaszában már ehhez igazodtak a pályázók.
- A megrendelő csökkentette a műszaki tartalmat – ezt a pályázaton részt vevő egyik társaságnál megerősítettek a 24.hu-nak. Mint a G7 megírta, a végleges ajánlattételi útmutatóban már nem szerepel, hogy új utcát kapna a csarnok, és a korábban emlegetett 800 férőhelyes parkolóról sem esik szó.
Ezek szerint az áresés annyira nem is csodálatos, sőt nem is biztos, hogy tényleg áresés lesz. Az uniós pénzekből finanszírozott nagy út- és vasútépítési projekteknél az Európai Bizottságnak már feltűnt a túlárazás, és szóvá is tette, hogy az előre megadott összeghez képest akár 30 százalékkal is drágábban szerződnek az állami megrendelők. És ez csak a kezdet, a végszámlát még rendre pótmunkák puffasztják tovább.
