Augusztus 1-je óta működik az Országos Onkológiai Intézetben a betegelőjegyzési rendszer. Az új rendet azután vezették be a Kék Golyó utcában, hogy megírtuk, bizonyos napokon olyan sok beteg torlódik fel az intézetben kora reggel, hogy méltatlan körülmények között kénytelenek várakozni a kemoterápiás kezelésre. Sokan hajnal 5-re vagy még korábban érkeztek, hogy biztosan ellátáshoz jussanak.
Riportunkat két hete közöltük. Azóta a betegek egybehangzó véleménye szerint is emberibb rendszer működik az onkológiai intézetben, ahol az új szabály szerint ugyan csak hat órakor nyitják az ajtókat, de a korábban érkező páciensek a főépület portáján várakozhatnak. Korán érkező betegből pedig még mindig van bőven: ma újra nagyjából húsz beteg és hozzátartozója várakozott a 8-as épület lépcsőházában. Úgy tűnik viszont, hogy a sorszámos rendszernek leáldozott – ahogy azt Polgár Csaba megbízott főigazgató is előrevetítette nemrég –: ezt váltotta fel a számítógépes előjegyzés, aminek lényege, hogy a betegeknek nem időpontot, hanem egyórás időintervallumot adnak meg az érkezésre.
Hiába a jó orvosok és a megfelelő technológia
Az onkológiai ellátás rendszerproblémáját jelzi az a tumultus, amit két héttel ezelőtti cikkünkben mutattunk be. Bár az általunk megkérdezett onkológusok azt mondták, a Kásler Miklós jelenlegi miniszter, korábbi főigazgató nevével fémjelzett központosítási folyamat szükséges volt, a centralizálást az intézményi és nem a betegérdekek mentén bonyolították le, így ma sem beszélhetünk logikusan felépített, egyenletes színvonalú onkológiai ellátási rendszerről Magyarországon.
Így az ellátás csúcsintézményének számító Kék Golyó utcai országos intézetben az is kényszerűen ellátást remél, aki területileg nem tartozik oda, és noha az intézmény büszkén hirdeti, hogy mindenkit ellát, részben ez okozza a lépcsőházban feltorlódott, kezelésre váró betegtömeget. A számítógépes előjegyzési rendszer vagy a sorszámosztó automata pedig bizonyosan nem a probléma hosszú távú megoldása.
Az ötvenes években alakult Országos Onkológiai Intézet már a kezdetektől a hazai onkológia domináns csúcsintézménynek számított. Csak a rendszerváltás után mutatkozott törekvés arra, hogy vidéken is alakuljanak onkológiára specializálódó egységek, ahol a daganatos betegeket szervezetten fogadják és kezelik. A valóságban azonban nem sikerült annyi speciális kórházi egységet létrehozni, hogy az egyre növekvő betegforgalmat helyben ellássák, az ellátásból kiszoruló pácienseknek pedig Budapest maradt. Az Országos Onkológiai Intézet olyan kapu lett, amelyen ha a beteg belépett, a hazai körülményekhez képest mindent megkapott, sőt lehetőség volt a gyógyszervizsgálatok révén az új nyugati terápiákból is részesülnie – vázolta a helyzetet egy onkológus lapunknak.
Az elmúlt években uniós pénzek bevonásával a vidéki onkológia felszereltsége lassan megközelítette a budapestiét, a szakemberállomány jelentős része viszont továbbra is az Országos Onkológiai Intézetben összpontosult. Ez megmutatkozik a betegszámban is:
Így a budapesti intézményben hiába van sok jó orvos és technológia, a hatalmas ellátási terület (gyakorlatilag az egész ország) mellett minden ellátási feladathoz az intézetnek már nincs elég kapacitása – vélik az általunk kérdezett onkológusok.
A Kásler Miklós által véghezvitt központosításról Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkorház egykori operatív igazgatója is úgy vélekedik, szükséges volt, de nem elégséges. Szerinte a kiemelt megyei kórházakban, illetve Budapest további néhány kiemelt kórházában kellene átfogó onkológiai ellátást szervezni. Erre Budapesten ma csak egy intézményben van mód, az Országos Onkológiai Intézetben.
Eközben még számtalan kisebb-nagyobb kórházban nyújtanak részleges, ezért elégtelen kezelést, pedig ez egyáltalán nem szolgálja a betegek gyógyulását. Többek között ez az áttekinthetetlen struktúra az oka annak, hogy az OECD-országok között Magyarországon a legnagyobb a rákos betegek halálozási rátája
– mondja Lantos.
Jól jön a sok beteg
Pénz és beteg rengeteg, humánerőforrás és emberség egyre kevesebb – így foglalható össze az Országos Onkológiai Intézet működését belülről ismerő onkológus forrásunk értékelése a fővárosi intézményről. A külföldön is tapasztalatot szerző orvos szerint bár sehol sem tökéletes a rendszer, Nyugat-Európában és a tengerentúlon elképzelhetetlen és társadalmilag elfogadhatatlan lenne, hogy rákos betegek órákat várakozzanak kezelésre. Szerinte nem is a várakozás a fő probléma, hanem az, hogy a várakozási időhöz képest elenyésző idő jut a páciensre, mert az orvosnak se ideje, se energiája nincs személyesebb kapcsolatot kialakítani a beteggel, aki úgy érzi, hogy semmibe veszik.
Márpedig egyre több a daganatos beteg az onkológiai intézetben, és ennek csak az egyik oka az, hogy évről évre növekszik a rákos megbetegedések száma. A túlzsúfoltságot az is okozza, hogy mivel az onkológiai ellátás kiemelt finanszírozású, a kórházak jó pénzhez juthatnak azzal, ha daganatos betegeket speciális ellátásokra fogadnak. A Kék Golyó utcai intézet pedig országos hatáskörű intézmény, így nemcsak területi, hanem anyagi érdeke is, hogy minél több beteget fogadjon.
Meg is teszi:
– derül ki az intézet korábbi közleményéből, amiben Polgár Csaba megbízott főigazgató kiemeli azt is, az ország minden részéről érkeznek hozzájuk betegek, tehát az ellátási területen kívülről spontán beeső daganatos páciensek gyógyítása is korlátozás nélkül történik a Kék Golyó utcában.
Az Országos Onkológiai Intézet tehát nemcsak koordinálja a hazai ellátást, hanem maga is hatalmas ellátóegység, saját gazdasági érdekekkel. Nem érdeke, hogy azokat a betegeket, akik egy papíron megfelelőnek tűnő ellátási területen valójában kiszorulnak az ellátásból, ne lássa el, viszont ha megszervezi az ellátásukat, akkor ezt a saját fejlesztési forrásainak a terhére tudja megtenni. Éppen ezért nem teszi – vázolja egyik forrásunk.
Az elképesztő betegforgalom után járó jelentős állami finanszírozáson túl az intézet és orvosai a klinikai gyógyszerkísérletekkel is jól járnak. Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk ezzel a témával, és kiderítettük, hogy az Országos Onkológiai Intézetnek 126,4 millió forint bevétele származott 2017/2018-ban klinikai gyógyszervizsgálatokból, ebből az összegből pedig 79 millió az intézet munkatársaihoz került.
Az Országos Onkológiai Intézet egy óriási pénztermelő gyár
– írja le a helyzetet egyik forrásunk, aki azonban kiemelte azt is, hogy a klinikai gyógyszervizsgálat bevett gyakorlat, és jó a betegeknek, mert olyan szerekhez juthatnak ingyen, amikhez amúgy nem jutnának. Azonban megjegyezte, ezzel a rendszerrel tovább duzzad a közellátási betegforgalom, ami humánerőforrás-problémával küzdve a végletekig feszíti az ellátást.
Márpedig az onkológiára is jellemző az, ami a magyar egészségügy egészére: hiányzik a középgeneráció az orvosok körében, és gyakorlatilag nincs tartalék a rendszerben. A túlcsorduló betegforgalom miatt a nagyüzemszerű ellátás személytelenné válik, az orvosok elenyésző időt tudnak a betegekre fordítani, és ettől ugyanúgy szenvednek, mint pácienseik.
Hol van a magánegészségügy?
Az elavult struktúra a magán-egészségügyi rendszer felé tereli a betegeket, és – azzal együtt, hogy növeli a szegényebb és a tehetősebb rétegek közötti szakadékot –, egyes feladatokat illetően óriási terhet vesz le a túlterhelt és hosszú várólistákat maga előtt görgető közellátásról. Ennek ellenére az onkológiára kevésbé jellemző a magánegészségügy térhódítása, bár a diagnosztikai részére már betört, a kezelések és a műtétek terén nem elterjedt. Lantos Gabriella szerint ennek részint anyagi okai vannak:
Azzal együtt, hogy Kásler Miklós sem a magánellátás barátja, a szakértő úgy látja, Magyarországon eleve nagyon nehezen tudna kiépülni a teljes körű magánellátás az onkológiában, már csak azért is, mert ehhez a közellátásban dolgozó onkológusokra is szükség lenne. De még ez is kevés, mert a szakértő a megfelelő biztosítási környezet létrejöttét is elengedhetetlen feltételnek tartja.
Világszínvonal? Nevezzük inkább elfogadhatónak
Az onkológiai intézet körüli botrány kirobbanását követő közleményében Polgár Csaba megbízott főigazgató kiemelte, az intézményben az onkológiai betegek ellátása világszínvonalon zajlik. „Nevezzük inkább elfogadható színvonalnak” – kontrázik egyik onkológus forrásunk, hozzátéve, hogy az eszközparkkal, az orvosok tudásával és a gyógyszeres ellátással nincs probléma, de a körülmények silányak, és nem hiszi, hogy egyhamar változás állna be.
Egy másik forrásunk szerint értelmetlen a magyar ellátást mondjuk az amerikaihoz hasonlítani, mert a közép-európai színvonalhoz kell mérnünk magunkat. Az Országos Onkológiai Intézetben egyedülálló módon koncentrálódik a technológia, a tudás, a kutatás és a betegmennyiség, de az országos ellátás egészének a színvonalát tekintve Szlovákia, Csehország és Lengyelország is elhúzott mellettünk, sőt már az onkológiai ellátási rendszer átalakítását nemrég megkezdő Románia is kezd lehagyni minket – állítja.
Nem hozott érzékelhető változást a Kásler miniszter által beharangozott népegészségügyi programcsomag és a rákszűrések sem. Az ellátás színvonalára jellemző, hogy az általunk kérdezett onkológusok véleménye szerint ma Magyarországon a kapcsolatokkal és pénzzel rendelkezők még mindig sokkal jobban járnak, mint a szegényebbek.
Azzal ámítjuk magunkat, hogy a magyar onkológiai ellátás szervezett, pedig nem az. A beteg és családjának kapcsolatai, ügyessége, pénze és szerencséje határozza meg, hogy mi lesz a sorsa
– mondta egyikük.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
