Hogy kerül a csizma az asztalra?
Úgy érti, hogyan jutott eszembe, hogy polgármester legyek?
Valahogy így.
Divatos történet, nem? Az újságíró kollégák – Dömsödi Gábor, Kálmán Olga, Puzsér Róbert – mind polgármesterek akarnak lenni. Én miért ne lennék? De félre a tréfát: amikor Domonyban éltem, négy évig voltam ott önkormányzati képviselő. Ismerem és végigéltem, hogyan működik egy ilyen testület. Most Gyöngyösön élek, és időnként elkezd bosszantani, hogy a város tele van olyan slendriánsággal, amelyeket tudásommal, kapcsolati tőkémmel ki tudnék javítani és meg tudnék szépíteni. Ilyen egyszerű.
Sokan mondják ezt.
Igen, ehhez is szinte mindenki ért. De emellé érkezett egy csöppnyi biztatás is a Fidesz részéről.
Csöppnyi?
Egy ajánlás.
Hogy jött?
Három éve dolgozom a Fidesz gyöngyösi alapszervezetében. Minden ülésre elmegyek, ismerkedem, beszélgetek. És nem mellesleg húsz éve dolgozom Horváth Lászlóval, Heves megye kettes számú választókörzetének országgyűlési képviselőjével. Jó barátságban vagyunk, régi motoros. Bölcsész, bírom az agyát és a tisztességét. Ő biztatott, hogy próbáljam meg.
Hogyan vetődött fel egyáltalán?
Laci évek óta biztat. Ráadásul van kihívás, mert a jelenlegi gyöngyösi városvezetés állatorvosi ló: egyharmad baloldal, egyharmad Jobbik, és egy kicsi Fidesz.
A konstrukció működik.
Lobbierő a kormány miatt nem lehet, hisz az egykori szocialista, ma független városvezető nem igazán kap fejlesztési pénzeket.
Tényleg ne beszéljünk mellé: akit szeret a politika és úgy gondolja, jó helyre megy a pénz, azt támogatja. Akiről viszont úgy gondolja, hogy csak a napi túlélésben gondolkodik, meg abban, hogy melyik embere hova kerüljön, azt kevésbé támogatja.
Ez a Fideszre is érvényes?
A szocikra és a Jobbikra. A Fidesz a kis gyöngyösi frakciójával néha igyekszik közbeszólni, de folyton lehurrogják.
Hiesz György polgármester valamit csak tud: harmadik ciklusán van túl, most indul a negyedikért.
Hiesz György régi, ismert arc. Azt gondolom, eljutott lehetőségei határáig. Meg bele is fáradt kicsit ebbe az egészbe.
2014-ben még MSZP színekben választották polgármesterré, de tavaly – miután az ellenzéki pártok alkudozásai miatt Fodor Gábor javára vissza kellett lépnie az országgyűlési választáson – a sajtó előtt könnyeivel küszködve jelentette be, hogy kilép az MSZP-ből. Ez akár plusz szavazatokat is hozhat neki.
Politikában történnek megdöbbentő dolgok. Bár szerette volna, nem adta fel a szocialista hátterét.
Nem is MSZP-tag.
Attól még velük kokettál. Mi is elővettük a papír zsebkendőt és letöröltük a könnyeinket, de ennyi. Meg fogunk küzdeni.
Nemcsak ön küzd, hanem a kormánysajtó is elkezdte a kampányt ön mellett. Az Origón megjelent, hogy az ellenzék tuti nem áll be egységesen Hiesz mögé, így neki annyi.
Mert az ilyen kilépek-nem lépek ügyek nem hitelesek, emberileg mindenkit erodálnak. Alapszabály: ne tegyél olyat, ami nem te vagy, csak mert ragaszkodsz a hatalomhoz. Ha velem kapcsolatban ilyet lát, ön legyen az első, aki ezt kiteszi a címlapra!
A nyíregyházi Momentum már megtette. Előszedtek egy 2008-as Népszabadság-cikket, amelyben az szerepel: „A kormány kezességet vállal a nyíregyházi székhelyű Advertum Kft. 5,2 milliárd forintos hitelfelvételéhez. A pénzből a cég kifizetné a Profi Liga 3,1 milliárd forint tartozását, a többi pénzt pedig befektetné, kiépítené a magyar labdarúgás országos médiarendszerét…” A cikk szerint az Advertum egy milliárdos nyíregyházi vállalkozóhoz, Sziky Gyulához köthető. Ön először szóvivője, később tulajdonosa lett a cégnek.
Soha nem voltam tulajdonosa. Sima megbízási szerződéssel tévét, rádiót, napilapot csináltam a kollégáimmal együtt, néha szóvivősködtem.
Akkor még idézek a cikkből: „Klausmann Viktor, az Advertum Kft. szóvivője lapunk kérdésére elmondta: Sziky Gyula több mint egy éve adta el az Advertum Kft.-t, amikor a Nyíregyháza FC labdarúgó-csapata NB I-es lett. Az ügyvezető korábbi munkatársa, Nagy Szabolcs lett és tulajdonos maga Klausmann is…”
Mondom: soha nem voltam tulajdonos. 2006-ban, az akkor Csabai Lászlónéval szocivá váló Nyíregyházán megcsináltuk a megyei önkormányzat televízióját, ami épp hogy fideszes volt. Én annak a csapatnak a szóvivőjeként dolgoztam 2009-ig.
Mi vitte a Fidesz oldalára?
1987-88-ban joghallgatóként, a jelenlegi Fidesz-vezérkar több tagjától is tanulhattam a szakkollégiumokban. Vidéki gyerek voltam, a kilencvenes évek elején, a nagy budapesti liberális világban nem volt keresnivalóm. A Gombár Jánoshoz hasonló, kiemelkedő tudású vidéki szerkesztők karoltak fel, sokan a segítségükkel kerültünk be a fővárosi nagy csapásba. Azóta is vannak olyan kiemelkedő közéleti személyiségek, akik hosszú évek óta küldenek egy kártyát a születésnapomra.
Kik?
Meghatározó politikai szereplők, akik csak néhány embernek szoktak ilyesmit küldeni.
Titok?
Nem, csak nem szeretnék ezzel kérkedni.
Sok éven át mégsem politizált.
Amikor a kilencvenes évek végén politizálhattam volna, azt nem tette lehetővé a TV2-vel kötött szerződésem, amely szerint semmilyen politikai tevékenységet nem folytathattam. A televíziózásban akkor a Lottóshow, a Szerencsekerék volt a fő profilom, ez 2001-ig így is maradt. Most teljesen más a helyzet: a kormánypárt ajánlásával indulok, a Fideszt tartom az egyetlen életképes pártnak, amelyikkel együtt tudok dolgozni.
Mi volt az a pont, amikor a sok győzködés után azt mondta: elvállalja a polgármesteri jelölést?
A gyöngyösi karácsonyi vásáron történt. A Fő tér mellett hagyományosan egy vállalkozó csinál karácsonyi hangulatot kivilágítással, rénszarvassal, forró csokival, kis színpaddal, előadókkal, nagyon igényesen. A város főterén pedig a városvezetés felállított négy-öt elárusító bódét és egy lepukkant színpadot. Fájdalmas látvány volt, miközben nyilván itt ment el naponta a polgármester és a többi képviselő is. Hogy a fenébe nem szúrta a szemüket? Majdnem elsírtam magam, nem ezt érdemli Gyöngyös! Ez volt az utolsó cseppek egyike, ez billentett át.
Talán nem maradt pénz az év végi eseményre.
Ez odafigyelés, és nem pénz kérdése. A városvezetők belefásultak, beleöregedtek, csak a székükbe kapaszkodnak.
Horváth László indoklása szerint ön meg azért alkalmas polgármesternek, mert „tévés produkciói mellett a Mátra szerelmese, mentőcsapatot és síakadémiát vezet, rendezvényeket szervez, és önkormányzati képviselő is volt”. Ennyi elég?
Miről szól majd a kampánya?
Beszélgetünk az emberekkel.
Minden politikus ezt mondja.
Pedig tényleg ezt teszem, és cselekszem is. A polgármester-jelölti bejelentésem előtt, a bevezető út egyik oldalán láttam egy hatalmas rétet, tele parlagfűvel és gazzal. A sajtótájékoztatón ezt szóvá is tettem, ezután nem sokkal elkezdték kaszálni. Jelöltként ez az első konkrét eredményem.
Nemrég a Fidesz ügyvezető alelnöke, Kubatov Gábor írt egy sorvezetőt arról, mi alapján kell kiválasztani a polgármestereket, választmányi elnököket az önkormányzati választásokra.
Én erről nem tudok. Ahogy a síző kollégáim mondják ilyenkor: kis lyuk vagyok én a furulyán. A kiválasztás okait nem firtattam.
Pedig szép mondatok vannak benne: a Fidesz színeiben csak „feddhetetlen előéletű, erkölcsi-etikai szempontból kikezdhetetlen, közösség megbecsült tagjaiként számon tartott jelöltek indíthatók”.
Ezt én is olvastam, tényleg!
Na, ugye!
Van erkölcsi bizonyítványom, vagyonőr-minősítésem is, és ezzel a kérdést le is tudtuk.
Simonka György esete nem ezt mutatja. A fideszes országgyűlési képviselő ellen az ügyészség „bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények” miatt nyomoz. Mégis ő lehet a Fidesz Békés Megyei Választmányának elnöke.
Ez legyen az ő személyes problémája, oldja meg. Engem nem érint.
Ön viszont sok éven át jó pár cégnek volt ügyvezetője, vezérigazgatója, tulajdonosa.
Mert 1995-től kezdve ez volt a foglalkozásom. Ezeket ma startupoknak hívnák. Az akkori tulajdonostársammal nulláról építettünk fel kis cégeket, két-három évig nevelgettük, majd bevontunk megbízható szakembereket, akikkel korábban együtt dolgoztunk, és működtetésre eladtuk nekik a céget. Tíz év alatt tizenhat ilyet építettünk fel. Ezek közül néggyel a mai napig együtt dolgozom.
Ilyen a domonyi strand is? Annak évek óta tulajdonosa.
2003-ban kicsit visszavettem a tempóból. Az utolsó két évben már részvénytársasági formában dolgoztunk, öltönyös, nyakkendős vezérigazgató voltam. Könyvvizsgálóval keltem, könyvelővel feküdtem, hatalmas irodaházban dolgoztam, jöttek-mentek a cégek. Majd 2003-ban egy súlyos porckorongsérv miatt hónapokra lerobbantam. Ez egy jel volt, a médiában pedig megszoktam, hogy ezekre figyelni kell. Végignéztem ugyanis a legendás tévés, Déri János halála előtti utolsó évét, amikor már nagyon beteg volt. Korábban az Ablakban dolgoztunk együtt. Aztán 1991 januárjában beléptem a szerkesztőségbe, a kanapén ült egy ember, köszöntem neki, mentem is tovább. Csak amikor jobban ránéztem, akkor ismertem fel. Szóval 2003-ban a porckorongsérv után azt mondtam: itt megállok, az életem többet ér. Eladtam a részvénytársaságot, a cégeket. Kiköltöztem Domonyvölgybe, építettem egy gerendaházat és új életet kezdtem.
A strandbizniszbe mégis belevágott.
Amikor megszületett a fiam, medencét szerettem volna a kertbe, kétmillió forintos árajánlatot kaptam rá. Közben eszembe jutott, hogy háromszáz méterre van egy gazdátlan, elhanyagolt strand. Megkerestem a tulajdonost, hogy bérbe venném, azt mondta, háromszázezer az ára. Mondom, ez havonta sok, erre kiderült, évi háromszázezerről van szó. Na, gondoltam, ezt csak megpróbálom, így is lett.
Azért az üzemeltetésbe a milliárdos CBA-tulajdonos, fogathajtó-világbajnok Lázár-fivérek is beszálltak.
2001-től több telket is vettem Domonyban, az egyiket az orrom előtt happolták el, a táblán a Lázár és fiai Kft. neve állt. Átkocogtam hozzájuk, hogy telekszomszédok lettünk. Amikor később bérbe vettem a strandot, valóban komoly beruházásra volt szükség, ahhoz kevés voltam. Mondtam nekik, hogy fiúk, be kéne szállni, van kedvetek csinálni egy strandot? Azt válaszolták, ha nem kell vele foglalkozni, akkor igen. Össze is hoztuk a közös céget, azóta is együtt dolgozunk.
Az a bizonyos kapcsolati tőke.
Így van. És sokat tanultam tőlük: üzletépítést, emberi minőséget és rendezvényszervezést. Hogyan kell a protokollt építeni, okosan és üzletileg jól dönteni. Van pár olyan gazdasági tanácsadó ismerősöm, akik a csúcsbizniszben dolgoznak, akik ismerik a hosszú távú folyamatokat. Egy város működtetéséhez is több évre előre kell gondolkodni, ebben segítenek.
A Fidesz háza táján finoman szólva is sok a korrupciógyanús ügy Mészáros Lőrinctől az Elios-ügyön át a már említett Simonka Györgyig.
Ilyen lenne az Elios-ügy? A miniszterelnök vejének volt cégéről még az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala is kimondta, hogy maffiamódszerekkel működött.
Az üzlet bonyolult. Ha csak azt nézzük, valaki belebukott valamibe, teljesen más képet kapunk róla, mintha a sikerekeit is bemutatjuk. Az összképet kell nézni. Ki ne emlékezne a 2007-es Strabag Demokraták Szövetségére?
Folyton ezt hozzák fel, pedig – akárhogy is volt évekkel ezelőtt – nem menti fel a mai szereplőket.
Egykori újságíróként megpróbálok a folyamatok mögé nézni, és látom a magyar médiavilágot, benne azokat, akiknek az a dolguk, hogy a koncot rángassák.
Az Elios-sztori vagy Mészáros Lőrinc ügyeivel való foglalkozás koncrángatás lenne?
Mindenhonnan lehet jót és rosszat is kiemelni. Ha pedig a Fidesz nagy gazdasági koncepcióját nézzük, benne az egyre növekvő magyar tulajdonnal, az számomra szimpatikus. Én láttam, mi történt a Mátrai Erőmű környékén, mit műveltek a német tulajdonosok az extraprofittal, és hogy bántak a pénzzel. Ezekre a problémákra csak lokálisan lehetett válaszolni, helyi ismeretségekkel, kapcsolati tőkével.
Visszatérve a koncrángatókra: azoknak látja az újságírókat?
A mai sajtó a politika mentén polarizálódott és kétpólusúvá vált.
És ez jó így?
Amerikában is kétfajta televízió, rádió létezik: így működik a liberálisok és a konzervatívok által tolt médiarendszer.
De ők szóba állnak egymással, és ha kell, ki is állnak egymásért.
Csúszós talajra értünk. Dolgoztam az Echo Televíziónak egy évig, ahol beleláttam a jobboldali média működésébe. Voltak ötleteim, hogyan lehetne ezt kicsit megváltoztatni és emberivé tenni.
Hogyan?
Úgy, hogy kevésbé legyen sarkos és ellenséges, inkább kreatív. Azt hittük, meg tudjuk tenni. De aztán az Echót egy tollvonással elsöpörték.
Az színtiszta politikai döntés volt.
Így van. Ezért mondom, hogy csúszós talajra értünk.
A közmédia mennyire csúszós talaj? Ott sem túl barátságosak, ellenzéki képviselők még a megszólalásra is alig kaptak lehetőséget, és aki nem a fideszes szöveget nyomja, be sem teheti oda a lábát.
1998-ig voltam köztévés, az Ablakban és több más műsorban részt vettem, mindent ott tanultam. De a jelenlegi működésébe nem látok bele.
Tévét csak néz.
A távirányító a világ legdemokratikusabb eszköze.
Ha a média is demokratikus piacként működne, találnánk összefüggést a nézettségi, hallgatottsági és olvasottsági adatok, illetve az évente elköltött állami hirdetési milliárdok között.
Én 1999-ig három elnökváltást is megéltem a Magyar Televízióban, ezek az elnökök pedig három különböző politikai kurzust képviseltek. Így három eltérő hátterű főszerkesztőt kaptam a nyakamba. Ezt tudomásul kell venni, ilyen a rendszer. Az új vezető minden cégnél a saját embereit szeretné pozícióba helyezni. És igen, követem a televíziózást, a reggeli műsorokat például mindig végignézem. Imádom mindet, a műsorvezetőket is jól ismerem. És közben figyelem, ki hogy próbálja megoldani élete nagy feladatát: úgy mondja meg a tutit, hogy közben ne nagyon sérüljön.
Hogy érti?
Hogy ne másszon bele a politikába, mégis legyen sarkos véleménye, de a karakterét még lehessen látni.
Mennyire megy rá a személyiség, ha valaki egy politikailag elkötelezett televízióban dolgozik?
A média felelőssége is, ha a migránskampány miatt összevesznek, gyűlölködnek, netalán egymásnak ugranak az emberek. Úgy, hogy közben soha életükben nem láttak migránst. Láttunk ilyesmire példát bőven.
A média felelőssége mellett ott a néző felelőssége is. A tévé csak egy doboz, amit mindenki nézhet vagy kikapcsolhat. 1987-ben Isaurának is komoly gyűjtést rendeztek, hogy felszabadítsák a rabszolgasorból.
Az egy filmsorozat volt, a migránsokról szóló anyagok viszont az objektívnak és hitelesnek tekintett híradóban láthatók.
Amióta világ a világ, ez így működik.
A néző hibája, ha elhiszi, amit a híradóban vagy egy riportban bemutatnak?
Ha azt mondom, hogy szép és szőke, még nem jelenti, hogy udvarolok önnek. Amikor úgy érzem, hogy már nem tudom vállalni a felelősséget azért a televízióért, ahol dolgozom, el kell onnan menni és kész.
Az Echo tévé ezek szerint vállalható volt önnek, minden szélsőségével együtt?
Én 2005 körül a tévé indulásakor dolgoztam először Széles Gábornak, akkor egy kis költségvetésű gazdasági televízióban kezdtünk. 1990-től kezdve iszonyatosan sokat tévéztem, és bár abbahagytam, időnként visszaesek. Ez olyan, mint a foci. Eljutottam az NB1-be, aztán szép fokozatosan visszaestem, megvolt a levezetésnek az NB 2, majd az NB 3. Ez a legutóbbi, 2017. novemberi felkérés a régi barátoktól jött.
„Mindenki választhat: senki nem kényszerít senkit egyetlen televízióba sem. Kérdés, hogy aláírom a szerződést vagy sem? Aki kiáll a sarokra, ne csodálkozzon, ha utcalánynak nézik és leszólítják” – épp az imént mondta.
Ott is hagytam, amikor már nem szerettem. Úgy volt, hogy valami egészen újat csinálunk. Az új székháztól kezdve szépen össze is jött minden. Épp húsz évvel azután, hogy 1997. novemberében letéptem a TV2 vadiúj ülőgarnitúrájáról a nejlont, ugyanezt tettem az Echo tévében, annyira friss volt minden. A kollégákat megválogathattam, önálló koncepciót alkothattam, teljesen szabadon dolgozhattunk egy reggeli műsoron. A feladat arról szólt, a tévét fel kell hozni.
Honnan hova?
Hogy egy technikailag tönkrement, marginális televízió egy nézettségében és tematikájában is értékelhető, megújult állapotba kerüljön.
A megújulás a Simicska-Orbán médiaháború miatt volt, a pénzt a politika adta, ezért kezdtek el ömleni oda az állami milliárdok.
Még egyszer: nekem egy karakteres reggeli műsor felépítése volt a dolgom, csináltam már pár ilyet. Aztán jött a váltás: a Hír TV visszatért a jobboldalra, az Echo TV pedig megszűnt.
Kibabrált önnel a politika.
Van ilyen. Húsz éve rajtam van a fideszes jelző. Még 1998-ban, az első Orbán-kormány első hónapjaiban Káel Csaba rendezésében készült egy dokumentumfilm, amelyben sokan megszólaltunk és pozitívan nyilatkoztunk Orbán Viktorról. Ott voltam Nagy Imre temetésén. Amikor utána bementem a TV2-be, Horváth János azzal fogadott, hogy fideszes vagyok. Pedig nem erről van szó, csak őket szeretem, velük játszom egy csapatban. Ott a konzervativizmus és a jobboldaliság valós tartamát próbálom megfogni. Mert a tisztes polgári lét igenis létezik.
Mit jelent ma konzervatívnak, polgárinak lenni?
A család azt, hogy igyekezz a legtöbbet adni nekik, a haza pedig azt, hogy légy hű és fizess becsülettel adót. Én kétvallású családból jövök: a Klausmannok Németországból érkeztek, bárhová mentek, mindenhol evangélikus templomokat építettek. Édesanyám ágán pedig katolikus vagyok, a családban vallásháború dúlt. A katolikus nagyanyám azt mondta: ha bemegyek egy evangélikus templomba, elkárhozik a lelkem.
Tart még a családi háború?
Igen, csak más fronton. Az anyukám mindig is kőkemény baloldali szavazó volt. Ő a legnagyobb kritikusom, ha beszélünk, ő is mondja a magáét és én is, az asztalt is szoktuk csapkodni. De attól még nagyon finom a tökfőzeléke, és az anyukám. 1972-ben titokban felvitt engem és az öcsémet Mátraszentimrére, és megkereszteltetett minket. A keresztlevelet pedig 18 éves koromban egy borítékban ideadta. Én ebben a világban éltem, és nem szeretném, hogy ez újra megismétlődjön.
Ehhez képest az önről megjelenő cikkek döntő többsége arról szól, hogy csalta meg és hagyta el a feleségét, hány szeretője volt, mikor kivel kavart.
Ilyen volt az imidzsem. A kilencvenes években a tévézés idején ugyanis egy profi stáb szándékosan épített így fel, én voltam a csajozós, Ez rajtam maradt.
Nem kellemtelen ez a komoly polgármesteri imidzs építésénél?
Nem hinném, pont annyira vagyok esendő, mint bárki más. A csajozós híreket imádta a bulvár, szakmai ártalom. De attól még lehet tisztességesen viselkedni.
Még egy kis politika: a fővárosban is dübörög a kampány, túl vagyunk az előválasztáson. Mit gondol róla?
A demokrácia korrekt megnyilvánulása volt, legalább tisztul az ellenzék. Nekem sem lenne jó, ha 14-en állnának velem szemben, és csak kapkodnám a fejem, hogy mindenki összevissza dumál. Szóval nekem tetszett. A választó pedig nem hülye: kiderült az is, hogy az ismertség nem elég. Kálmán Olga egyetlen utat sem adott át, ez hátrány volt, de érthető, hisz teljesen más volt a munkája.
Önnek is teljesen más volt a munkája.
Én vállalkozóként sok éve fizetek itt, Gyöngyösön adót.
És?
Ismerem a város minden rezdülését. Igaz, közigazgatásilag nem vagyok gyöngyösi lakos, de a városhatárt jelző táblától 265 méternyire lakom.
Ezt mérőszalaggal lemérte?
Igen, a bringámmal.
Ön szerint lesz vita Tarlós István és Karácsony Gergely között?
A hatalomban lévő embereknek óriási az előnye az ellenfelével szemben: nála van minden információ, adat, háttérismeret. Így teljesen felesleges bármilyen vita.
Miért lenne felesleges?
Mert az legfeljebb két személyiség ütközése. A hatalomra törő ugyanis nem lát bele a kártyákba, nem ismeri a város működését, nincs bent a várban. Csak a csapóhíd előtt áll, és kiabál.
A választókkal szemben sem korrekt vitázni?
Egy vitán mindenki azt mond, amit akar. A kihívónak meg hátrányos: amikor bedobja, hogy kellene még öt villamos, erre jön a válasz: öcsém, tudod, mennyibe kerül egy villamos?
Legfeljebb kiderül, nincs tisztában az árakkal.
Nem egyenlő feltételekkel indulnának. Ennek így semmi értelme.
Ha megválasztják, lesz koalíciós együttműködés a gyöngyösi testületben?
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
