Tanulságokat fogalmazott meg Orbán Viktor Pekingben, ezek a következők:
- a demokráciaexportra alapozott külpolitika nem működik, destabilizációhoz vezet
- a demográfia erejét nem szabad lebecsülni, mert a kilátástalanság migrációba torkollik
- a szabadkereskedelem fizikai összeköttetések nélkül csak üres beszéd
- Közép-Európa akkor szabad és virágzó, ha Kelet és Nyugat együttműködik egymással.
Orbán szerint a „kölcsönös tisztelet alapján kell állni, tiszteletben kell tartani a népek kulturális, vallási és politikai hagyományait, el kell fogadni, hogy a miénktől eltérő politikai rendszerek néha sikeresebbek gazdasági szempontból és a szegénység elleni küzdelemben, és néha versenyképesebbek is”.
A miniszterelnök úgy ítéli, a világ fejlettebb országainak oda kell vinniük a segítséget, ahol szükség van rá, ahelyett, hogy a problémákat saját országaikba hoznák.
Azt is mondta a kormányfő, hogy a kontinensek fizikai összekapcsolása hatalmas mennyiségű pénzt, nagy erőfeszítést, ragyogó mérnöki munkát, merész képzeletet és határozott politikai akaratot igényel.
Végül egy „közös közép-európai tapasztalatról” szólt: a múltban, amikor a Kelet és a Nyugat szembekerült egymással, Közép-Európa mindig szenvedett, a gazdasága nem tudott fejlődni, nem volt hozzáférése a modern technológiához, és volt, amikor még a szabadságát is elvesztette, ám amikor a Kelet és a Nyugat együttműködött, gazdasági virágzás volt és szabadon éltünk.
Eszenciaként tekinthetünk arra a gondolatára, mely szerint Magyarországnak az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez kapcsolódó legnagyobb beruházása a Budapest-Belgrád közötti vasútvonal fejlesztése, ami annak fényében különösen fontos, hogy tárgyalások folynak Romániával és Kínával a Budapest és Bukarest közötti nagysebességű vasútvonal megvalósításáról is.
Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
