Háromszoros kenuvilágbajnok, tízgyermekes családapa, szocialista politikus, hívő, a Hit Gyülekezetének tagja. Ez így együtt nem szokta kicsit összezavarni az embereket?

Azt azért leszögezném, hogy nem vagyok párttag. Bár baloldali támogatottsággal indultam az önkormányzati választáson, és a szocialista frakcióban ülök, elsősorban nem az mozgatott, hogy milyen színekben kerülök be az önkormányzatba. Én nagyon szeretem Szegedet, számomra az a fontos, hogyan tudok a legtöbbet tenni a városért és a szegediekért. Szegeden pedig a baloldal van olyan helyzetben, mint országosan a Fidesz, hiszen kétharmados többségünk van a közgyűlésben. Én egyébként egy hagyományosan jobboldali körzetben indultam, és mind a baloldali, mind a jobboldali választók támogatását élveztem.

Utóbbiaktól olyan sms-t is kaptam, hogy még sosem szurkoltak ennyire baloldal által támogatott politikusnak. A közgyűlésben is az összes szegedi érdekeit igyekszem képviselni, és egyáltalán nem érdekel, hogy ki jobb- és ki baloldali érzelmű.

Önmagát melyiknek mondaná? Azért lovagolok ezen, mert hívő nagycsaládosként az ember inkább a Fideszhez vagy a KDNP-hez sorolná. Főleg úgy, hogy már ön is mélyen vallásos nagycsaládba született, édesapja lelki pásztor, és ahogy nyilatkozta, az értékrendje már gyerekkorában megszilárdult.

Az értékrendem valóban inkább a jobboldalhoz áll közel, bár hozzáteszem, hogy Szegeden én vagyok a szociális bizottság elnöke, és például a szociális érzékenység tekintetében nagyon is passzol hozzám a baloldal. Nehéz magamat ebben a koordináta-rendszerben meghatározni; amikor úgy döntettem, hogy elindulok a választáson, akkor nem az MSZP, hanem Botka László mellé álltam, mert szerintem példaértékű munkát végez Szegeden. Tisztában volt vele, mit gondolok a világ dolgairól, ezzel együtt szeretett volna a csapatában tudni. Szerintem ő többek között éppen abban nagyon jó, hogy különböző világnézetű embereket képes egységbe kovácsolni, ennek gyümölcseként pedig rendkívül sikeres városfejlesztés folyik Szegeden. Ezt a választók is honorálják, és a számukra hiteles emberekre szavaznak, sok esetben félretéve a pártszimpátiájukat. Így maradhatott az előző ciklusban a Fidesz-Jobbik többségű közgyűlés mellett is polgármester Botka László, vagy kaptam én is sokkal több szavazatot, mint listán a szocialista párt. Egyébként is azt gondolom, hogy az önkormányzati politikát teljesen le kellene választani az országos politikáról, nagyon elharapózott ez a velünk vagy ellenünk irány, nem normális dolog, ha egy várospolitika a szekértáborok rivalizálásáról és az ellenfél lejáratásáról szól. Igaz, ez a szintű megosztottság már az országos pártpolitikában sem egészséges. De mint mondtam, engem a szegediek, és nem a pártok érdekelnek.

Ezzel együtt szocialista színekben indult tavaly az országgyűlési választáson, és bár az ön körzetében nem volt ellenzéki együttműködés, nem sokkal kapott ki a kormánypárti jelölttől. Ha nyer, akkor ma MSZP-sként ülne a parlamentben, ami azért ennél nagyobb elköteleződést kívánna a párt mellett.

Amikor elvállaltam Botka László felkérését, megint csak Szeged lebegett a szemem előtt, biztos, hogy a parlamentben is elsősorban a helyi ügyekre koncentráltam volna. De az is igaz, hogy ha bekerültem volna az országos politikába, valószínűleg jobban előtérbe kerültek volna a személyes meggyőződéseim, és könnyen lehet, hogy akadtak volna konfliktusaim emiatt. Szegeden sem rejtem véka alá a véleményemet, a polgármesterrel sem értünk egyet mindenben, de mindig meg tudjuk beszélni a nézetkülönbségeinket, és nagyon sokat tanultam tőle az elmúlt öt évben.

A Hit Gyülekezetének vezetője, Németh Sándor többször is határozottan kiállt Orbán Viktor mellett, kijelentette például, hogy csak őt tartja alkalmasnak a miniszterelnöki posztra. Nem okozott feszültségeket, hogy ön egyszerre szocialista frakció és a gyülekezet tagja, akár önben, akár valamelyik közösségében?

 A gyülekezet mindig bibliai értékek mentén vett részt a közügyekben, és adott hangot álláspontjának. Míg országos szinten inkább a jobboldal képviseli a nézeteinket, Szegeden a gyülekezet a jelenlegi városvezetéssel is ki tudott alakítani egy jó kapcsolatot. A gyülekezetbe egyébként sokféle felfogású és gondolkozású ember jár.

Elárulja, hogyan szavazott a 2016-os kvótanépszavazáson? Azért kérdezem, mert a gyülekezet álláspontja a bevándorlás kérdésében megegyezik a Fideszével, Móricz Esztert pedig annak idején azért zártak ki a szocialista pártból, mert a referendum előtt a „nem” mellett kampányolt.

Mivel konzervatív, keresztény embernek tartom magam, a gyülekezettel egybevágóan én is határozottan úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy Magyarország védelem alatt álljon a bevándorlással szemben. Attól, mert Szegeden baloldali támogatottsággal indultam el, lehet más véleményem, mint általában a baloldalnak, ezt itt elfogadják és tiszteletben tartják.

Mi a véleménye a Fidesz családvédelmi akciótervéről?

Minden olyan intézkedésnek örülök, ami a nagy családokat, a gyerekvállalást és a hagyományos családmodellt támogatja, az már más kérdés, hogy ezek az intézkedések mennyi embert érnek el, és hogyan lehetne szélesíteni a támogatottak körét. De fontosnak tartom, hogy folyamatosan napirenden van a kérdés, hiszen a családok a társadalom alappillérei.

Ön hogyan bővítené a csomagot?

Például elő kellene segítenie az államnak, hogy az anyukák, akik az otthonukban elképesztő, de a férfiak számára sokszor „láthatatlan” munkát végeznek, akár négy órában is vissza tudjanak menni dolgozni. Azt is fel lehet hozni, hogy a rendszer elsősorban azoknak kedvez, akiknek már van valamennyi megtakarításuk, bár azért én azt látom a környezetemben, hogy ha nem is a nagyvárosokban, de vidéken a kisebb keresetű emberek is el tudtak ebből indulni. Talán az is felvethető, hogy a támogatások nagy része a már megszületett gyerekekre nem vonatkozik.

De hangsúlyoznám, hogy nálunk soha nem anyagi okokból érkeztek a gyerekek, hanem mert minden gyermekünk áldás számunkra. Noha olyan cikk is jelent már meg rólunk, hogy biztos Orbán miatt vállaltuk a tizedik gyerekünket.

Tízgyerekes apaként hogy néz ki egy átlagos napja?

Negyed hét körül kelünk Dórival, a feleségemmel, aztán elindul egy elég pörgős szakasz, hiszen nyolcra már az összes gyerek bölcsődében, óvodában vagy iskolában van, kivéve persze a legkisebbeket. Én negyed kilenc körül már elkezdem a munkát az irodámban, de sűrűn megyek Budapestre is a gyerekek „szétszórása” után. Dolgozom a vállalkozásaimban, valamelyik bizottságban vagy a körzet ügyeivel foglalkozom, közben a feleségem délelőtt eltakarítja a romokat otthon, és intézi a családi ügyeket. Délután fél négy körül csatlakozom be újra a család életébe, onnantól hatig-fél hétig a gyerekek összeszedésével és szállításával telik az idő: iskola, óvoda, edzések, különórák. Minden iskoláskorú gyerekünk zenél és sportol, úgyhogy folyamatos a jövés-menés. Van egy tizenhét személyes buszunk, mindkettőnknek van rá jogosítványa, jobbára azzal járjuk a várost délutánonként. Este aztán megint megtelik élettel az otthonunk, de nagyjából fél kilencre elcsöndesedik a ház, kilenckor pedig már minden gyerek alszik.

Hogy csinálják?

Nagyon elfáradunk a nap végére, fontos, hogy esténként meg tudjunk újulni. Dórival mindketten igényeljük, hogy esténként még minőségi időt tölthessünk együtt, sokan hitetlenkedve is szokták fogadni, hogyan lehet ennyi gyerek mellett naponta másfél-két órát beszélgetni egymással, de mivel mindkettőnknek nagy szüksége van erre, megteremtjük rá a lehetőséget.

Bemutatná röviden a gyermekeit, és hogy melyikük mivel foglalkozik az iskola mellett?

Gréti a legnagyobb, 14 éves, zongorázik, több sportot kipróbált, most éppen újabb sportágválasztás közben van. Martin 12 éves, teniszezik és gitározik. Noel 10 éves, eddig kenuzott, de most ő is szeretne váltani, mellette furulyázik. Kevin nemsokára 9 éves, csellózik és szintén teniszezik. Doroti 7 és fél éves, úszik és hegedül. Goldi nyáron lesz 6, Melodi 4 éves, Molli nemsokára betölti a hármat, Lotti másfél éves, és a legkisebb Gordon, aki nemrégiben született. A nagyobb fiúk a felsoroltak mellett mindannyian sakkoznak is, késő délutánonként hatalmas partik mennek itthon, ha éppen nem fociznak a kertben.

A hangszereken játszó gyerekek hogyan hangolják össze az otthoni gyakorlást? Előfordul, mindenki egyszerre zendít rá?

Elég gyakran. A gyereknek általában lefekvés előtt van még egy fél órájuk gyakorolni, olyankor mindenki fújja, húzza, klassz kis zenebona alakul ki, néha fel is lépnek közösen. Szerintem nagyon fontos a zene, én is zenész családból jövök, a szüleim Zeneakadémiát végzett emberek, csak én még behoztam mellé a sportot is. Annak vagyok a híve, hogy legyenek leterhelve a gyerekek, szerintem jót tesz nekik, ha vannak feladataik. Ez nekünk, szülőknek a logisztikai szempontból elég kemény kihívás, de úgy gondolom, megéri, mert nagyon pozitívan hat a személyiségükre.

Mi a legfontosabb különbség egy kétgyerekes és egy tízgyerekes család működésében?

Nehéz ezt meghatározni, szoktuk is mondani, hogy mi is egy gyerekkel kezdtük, és mindig csak eggyel nőtt a létszám, fokozatosan alakult át az életünk. Én és Dóri is nagy családból jöttünk, számunkra ez egy pozitív minta volt. Az biztosan markáns különbség, hogy a gyerekek nagyon önállóak, már kétévesen egyedül öltöznek fel, ugyanakkor rendkívül összetartóak, segítik egymást, sokat tanulnak egymástól, például a sakkot is egymásnak tanították meg. Egy ekkora háztartásban muszáj bevonnunk őket a ház körüli teendőkbe is, igyekszünk ezt játékos formában tenni. Talán toleránsabbak is vagyunk egymás felé, az önzőséget tíz gyerek esetében gyakorlatilag ki lehet zárni, ha valamit kapnak, nekik természetes dolog, hogy abból megkínálják a többieket is. De mindenekelőtt óriási kaland ekkora családban élni.

Egygyerekes szülőként el sem tudom képzelni, milyen lehet tíz gyereket nevelni, de úgy képzelem, hogy amire leginkább szükség lehet hozzá, az a kifogyhatatlan türelem. Ön nem szokott néha kiborulni?

Dehogynem, van az a pont, amikor nálunk is elszakad a cérna.

A kisebb gyerekek hatalmasakat tudnak civakodni a testvéreikkel, már ketten is képesek káoszt teremteni maguk körül. Tíz gyereket hogy lehet kordában tartani?

Pillanatok alatt ki tud törni bármi: kiönti a tejet, megcibálja a haját, elveszi a játékát, én ülök ott, miért lépsz a lábamra, fiúk közt még verekedés is megesik – szóval meglehetősen eleven gyerekeink vannak. De mi arra tanítjuk őket, hogy amilyen gyorsan kialakul a konfliktus, olyan gyorsan alakuljon ki a megbocsátás is. Segít, hogy mindkettőnknek van tekintélyünk a gyerekek előtt, úgyhogy hamar helyreáll a béke, de rendszerint maguktól is észbe kapnak, ha valami miatt elkezdünk szétcsúszni.

A családjáról szóló cikkek alatti kommentekben többnyire heves vita alakul ki arról, hogy ennyi gyerek szülőjeként lehetséges-e elegendő figyelmet fordítani külön-külön a gyerekekre, egyáltalán lehet-e ismerni őket kellőképpen.

Törekszünk arra, hogy minden gyerekkel külön is tudjunk foglalkozni, és odafigyelünk rá, hogy kinek van éppen több törődésre szüksége. De a gyerekek egymásnak is nagyon sokat adnak, így szinte hatványozódik a figyelem és a szeretet. Nem hiszem, hogy egy- vagy kétgyerekes családban több szeretetet kap egy gyerek, mint nálunk, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy semmilyen lelki hátrányt nem szenvednek azért, mert ennyien vannak. Ezt szerintem alá tudja támasztani, akinek nagy családja van. Olyasmi mondjuk előfordul, hogy esetleg valamelyik gyerekünknek nincs kihegyezve a ceruzája, és az is igaz, hogy mi nem tudunk mindig mindent alájuk tolni, ezért aztán kénytelenek odafigyelni a maguk dolgaira. Ám a nagyobb gyerekeknél azt látjuk, hogy ez csak a javukat szolgálja, rendben tartják magukat, kiegyensúlyozottak, jól tanulnak, és sok szeretet van bennük.

Van mód arra, hogy bármelyik gyerekükkel kettesben legyen, és csak rá figyeljen akár ön, akár a felesége?

Abszolút, múltkor például a nagylányunkkal hármasban mentünk el vacsorázni, és két órát beszélgettünk az étteremben. Van, hogy a fiúkkal elmegyünk gokartozni, bowlingozni, beülünk egy sütire, sakkozunk itthon, vagy egyszerűen csak bemegyek valamelyikük szobájába beszélgetni lefekvés előtt.

A gyerekek nem harcolnak egymással a szülők figyelméért?

A legkisebbeknél előfordul, esténként azért van egy kis a rivalizálás, „inkább hozzám gyere be” és hasonló mondatok elhangzanak, de ezzel együtt úgy érzem, hogy jól működik a családi életünk. Tudatosan ügyelünk is erre Dórival, ezért is szoktuk mindig hangsúlyozni, hogy elsősorban a mi kettőnk kapcsolatának kell harmonikusnak lennie, mert azt a gyerekek is érzik.

Az esti beszélgetéseken túl meg tudják szervezni, hogy néha elmenjenek kettesben valahová?

Minden hónapban van legalább egy ilyen alkalom, évente négyszer-ötször elmegyünk bálba, időnként színházba, vacsorázni vagy csak sétálni egyet. Ilyenkor, ha családon belül éppen nem tudjuk megoldani, fiatal házaspárokat szoktunk elhívni a baráti körünkből a gyerekekhez, olyanokat, akik szintén nagy családot szeretnének. Tulajdonképpen gyakorolhatnak nálunk, megnézhetik, milyen ez. A gyerekekkel nyaralni is szoktunk, nem olyan rég Erdélyt jártuk be a buszunkkal. Vannak persze korlátok, például repülővel nem tudunk nyaralni menni, de nem érezzük azt, hogy bármiben is hátráltatna minket a nagycsalád. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ez megadatott nekünk.

Fel tudná fejből sorolni a húsz név- és születésnap dátumát?

Nem. A születésnapoknál egy-kettőbe belehibáznék, a névnapokat pedig egyáltalán nem. A feleségem szerencsére mindent számon tart.

Említette, hogy mindketten nagy családból származnak. Hogy néz ki önöknél egy tágabb családi összejövetel, hányan ülnek az asztalnál?

A szüleimnek most születik a 22. unokája. Mi hatan vagyunk testvérek, szerintem nem is fogunk megállni a 30-35 unoka alatt. Mindannyian egyszerre azért ritkán jövünk össze, általában csak nyaranta egyszer, inkább külön-külön találkozunk.

Kenuvilágbajnokként nyilván mindenkinél jobban tudja, hogy ha egy gyerek kiemelkedik egy sportban, akkor az a legtöbb esetben kiemelt időráfordítást igényel a család részéről. Ezt meg tudják oldani, vagy előfordulhat, hogy azért nem lesz valamelyik kis Joób is világbajnok, mert nem tudják minden hétvégén versenyezni vinni, hiszen ott a kilenc testvér is?

Ez Martin esetében éppen egy nagy dilemma, mert nagyon tehetséges teniszben, mostanában kellene eldöntenünk, hogy mennyi energiát teszünk bele ebbe, és lehet, hogy a mi életünkbe nem fog beleférni, hogy az egyik gyerekkel utazgasson valaki a versenyekre. De amikor még csak két gyerekünk volt, akkor se tudtunk elképzelni, hogyan fogjuk menedzselni, ha majd tíz lesz, nem is sejtettük, hogy ekkora házban fogunk élni és busszal fogunk járni. Aztán eljutottunk ide, és megoldottuk. Alapvetően nem célunk, hogy élsportolókat neveljünk a gyerekekből, csupán azt szeretnénk, ha sportot és zenét szerető, életrevaló emberek lennének. Engem persze egykori élsportolóként visz előre a virtus, ha meglátom a tehetséget valamelyikükben.

Mekkora havi jövedelemre van szükség egy ekkora család fenntartásához?

Ehhez a költségvetéshez azért kettőnknek össze kell tudni rakni egymillió forintot egy hónapban. Háromgyerekes családként még a sportolói fizetésemből éltünk, az pedig bizonytalan volt, mint a kutya vacsorája, ezért is hagytam abba a sportot 26 évesen. Tudtam, ha felelősséggel el akarom tartani a családom, akkor más bevételforrás után kell nézni. Most két vállalkozásom van, egy reklámügynökség és egy építőipari cég. Elsősorban nem a politikából élünk, képviselőként körülbelül háromszázezer forint a jövedelmem, Dórinak pedig három diplomája van, és a családtámogatási ellátásból befolyó pénz is fontos bevétel. De sohasem a pénz határozta meg, hogy hány gyereket vállalunk. Hiszek abban, hogy az életünk minden területén jelen van az isteni gondviselés, ami mindig megnyilvánult valamilyen formában, amikor bővült a család.

Voltak nehéz időszakok, de olyankor belekezdtem valami újba. Sokat dolgozom, és olykor lemondásokkal is jár egy nagy család, de nem érezzük azt, hogy bármiben is hiányt szenvednénk. Kommentekben persze le szokták írni, hogy mivel édesapám gyülekezeti vezető, biztos a gyülekezet támogat minket. De ennek semmi köze nincs a valósághoz.

Hogy néz ki egy nagy bevásárlás?

Általában inkább két bevásárlókocsit rakunk tele: ötven-hatvan zsömle, 15 liter tej, 4-5 kiló virsli, de így is szinte azonnal kiürül a hűtő. Bár most éppen kedvezően tudtunk virslit venni, harminc kilót fagyasztottunk le.

Hány mosógépük van?

Kettő, és majdnem mindig mennek. Naponta legalább háromszor indítjuk be őket.

Hogyan jegyzik meg, hogy melyik ruha kié?

Én sehogy, ha rajtam múlna, a gyerekek összevissza hordanák egymás ruháit, de szerencsére Dóri ezt is kézben tartja, különböző színű vállfákon különböző helyeken tárolja a ruhákat, így mindenki megtalálja a magáét.

Fürdetés?

Az öt kislányt egyszerre tesszük be a kádba, és sorban megmosdatjuk őket, ez egyébként jó szórakozás is nekik. A fiúk már megoldják maguknak. Egy ekkora családhoz némi lazaság is kell. És persze egy erős hit a jövőre nézve.

Voltak azért krízishelyzetek, amikor valamiért kétségbeesett, vagy úgy érezte, önökre omlik a rendszer?

Volt olyan, hogy az egyik vállalkozásom alapját adó megrendelésem, amit hosszú évek alatt építettem fel, és a megélhetésünk fő forrása volt, egyik a napról a másikra megszűnt. Pár napig eléggé magam alatt voltam, hirtelen nem tudtam, hogyan tovább, hogyan fogjuk fizetni a hiteleinket. Aztán Dóri rendezett nekem egy meglepetés születésnapi partit, összesen 80 ember várt rám a kertben, csupa barát és a gyerekeik, hihetetlen látvány volt. Ez átlendített a holtponton, amikor ezt a képet megláttam, tudtam, hogy nem fogok összetörni, és minden rendben lesz. Nem sokkal ezután fogtam bele az építőipari vállalkozásba. Mivel a saját házunk bővítésével már voltak tapasztalataim, másfél éve megvettük a szomszéd telket, és értékesítési céllal házakat építettünk rá, jelenleg pedig már további négy házat építünk.

Dórival a házasságunk elején elhatároztuk, hogy a bibliai értékekre alapozzuk az életünket, és ezek az igazodási pontok nagyon sok nehéz helyzeten átsegítettek már minket. Ha a gyerekeimre és a feleségemre nézek, azonnal visszajön a remény, és tudom, hogy van jövőnk. Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu