A 3D nyomtatásról valószínűleg nagyon kevesen mondták volna meg 1980-as évekbeli feltalálásakor, hogy milyen óriási lehetőségek rejtőznek ebben a technológiában. Néhány éve még a hobbi szintű használat volt a 3D nyomtatók fő alkalmazási területe, bár prototípusokat már gyártanak egy ideje ezekkel az eszközökkel.
Azonban a technológia fejlődésével a 3D nyomtatás ipari és orvosi alkalmazási területe is egyre szélesebb körűvé vált: míg korábban kisebb tárgyakat nyomtattak ilyen módon, ma már olyan eszközök, alkatrészek gyártását is jó szívvel bízzák mérnökök, kutatók 3D nyomtatókra, amelyeken emberi életek múlhatnak. Protézisek és emberi szervekbe ültethető kényes műszerek. Repülőgép alkatrészek és vonatfékrendszerek is készülhetnek ilyen módon.
A 3D nyomtatás alapvetően annyit jelent, hogy egy gép háromdimenziós tárgyakat képes alkotni digitális modellekből. Ez a gyakorlatban leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy egy számítógépen lemodellezett tárgyat egy programmal szeletekre bonthatunk, és ezt a digitális információt a nyomtató kézzelfogható valósággá képes változtatni. Ez az úgy nevezett additív technológiával történik: azaz a „szeleteket” rétegről-rétegre építi egymásra a nyomtató, tehát pontosan annyi anyagból készül egy tárgy, amennyire szükség van hozzá. Ugye így már érthető, hogy miért érdeklődnek a 3D nyomtatás ipari alkalmazása felől a legnagyobb cégek?
A Knorr-Bremse Rail Systems Budapestnél hosszas fejlesztés után állítottak munkába egy különleges 3D fémnyomtatót, amellyel vasúti kocsik fékrendszereihez is gyártanak alkatrészeket. Hosszú volt a technológiai út idáig az egyszerű 3D-s műanyagnyomtatástól, ami lényegében a fröccsöntést válthatja ki, ha olcsóbb lesz a technológia.
Ugyanis a 3D nyomtatás legnagyobb gátja egyelőre az ára: a piacon elérhető berendezések ára közelít a hagyományos szerszámgépekhez, de termelékenysége és működési költségei még jóval magasabbak.
Akkor lesz valódi piaci szerepe a 3D-technológiának, ha az árak jelentősen lejjebb mennek, a CNC-eszközök szintjére. Erre 5-10 éven belül van esély
– mondta Tavaszi Tivadar, a Knorr- Bremse Budapest ügyvezető igazgatója is.
Más területeken, más 3D nyomtatási technológiák viszont már a mindennapok részét jelentik:
- a poly jet módszerrel nagy precizitással gyárthatók képlékenyebb anyagok is, így például fogászati alapanyagokat nyomtatnak ezzel,
- a dizájnerek a folyékony fotopolimerekre hagyatkozó DLP technológiát részesítik előnyben,
- a legelterjedtebb FDM technológiával pedig már nagyon olcsón lehet nyomtatni bármit különféle műanyagokból.
És ez még csak a jéghegy csúcsa. Azonban világos, hogy az olyan fémnyomtatók, amilyeneket a Knorr-Bremsénél is használnak, egyelőre jóval költségesebbek, hiszen ezek lézerrel olvasztanak meg fémport, és így készítenek precíziós alkatrészeket. De ha 30 év alatt ide jutott a 3D nyomtatás technológiája, akkor ki ne hinné el, hogy a jövőben majd csodálkozva gondolunk vissza arra a korra, amikor még nem nyomtathattunk mindent?
