Szokatlanul nagy a mozgolódás és az összefogásra való igény az orvostársadalomban. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) berkein belül is aktivizálódnak azok a csoportok, amelyek változást szeretnének elérni az egészségügyben. A változás élére az idén februárban zászlót bontó Újratervezés csoport állt, ami a MOK-kal kezdené az egészségügy átalakítását. Felhívásukban azt írták, az orvostársadalomnak a kezébe kell vennie a sorsát, és változásra kell bírnia a kamara elnökségét ahhoz, hogy az összes Magyarországon praktizáló orvost tömörítő szervezet hatékonyabban tudjon részt venni az egészségügy rendbetételében.
Az Orvosi Kamara nem a Szondi utca 100., hanem a 48 ezer orvos. És ez a 48 ezer orvos a kamarában azt mondja, hogy én ugyan nem lépek. Mindenkinek egyéni felelőssége van, hogy akkor, amikor felhívást kap, összeáll és tesz-e az ügy érdekében valamit
– ezt Éger István, a MOK-ot 2003 óta vezető elnök mondta nemrég a 24.hu-nak. Éger szerint a kamara megtesz minden tőle telhetőt, a szervezet stabilan működik, az orvostársadalmat viszont nem lehet mozgósítani, a kamarának különben sincs erre jogosítványa.
Sok orvos azonban nem így vélekedik, és nem akar beletörődni a passzivitásba. Az összefogás keresésének helyszíne mára nem elsősorban a kamara, hanem a közösségi média által teremtett nyilvánosság. Az utóbbi évek legaktívabb orvoscsoportja is a Facebookon alakult: az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoportnak már háromezernél is több – igaz, nem csak orvos – tagja van. A hálapénz problémáján kívüli számos más témát is felvetnek a jelenleg nyílt csoportban, amikről legalább vitát indítanak el. Ebből a csoportból alakult a kamarától továbbra is az ügyrendje befogadását váró Újratervezés.
Mikor, ha nem most?
A kamarán belüli mozgolódás időzítése nem véletlen: választási év van a MOK-ban. Két szakaszban zajlik a választás, tavasszal területi és országos küldötteket választanak, hogy aztán az utóbbiak döntsenek novemberben az elnök személyéről. Azt sem a 24.hu-nak, sem a Magyar Hangnak nem árulta el Éger István, hogy újraindul-e az elnöki posztért.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás /24.hu
Az utóbbi évek kamarai választásaira a tagok passzivitása volt a jellemző, a 48 ezer orvosból mindössze pár százalék vett részt. Idén azonban megváltozott a légkör, és nem csak az Újratervezés színre lépése miatt. Az általános orvosokat tömörítő tagozaton kívül a fogorvosok és a diplomások területi szervezete is a szokásosnál erősebben hallatja a hangját.
A korábbi passzivitás mértékét Pinke Ildikó fogorvos szemlélteti: az eddigi kamarai választáskor megyénkét jellemzően néhány (10-15) kollégája jelent meg, ők választottak területi, illetve országos küldötteket. Utóbbiak sem bizonyultak mindig túl aktívnak, sok esetben 50 százalék sem jelent meg, így csak a második körben volt érvényes a szavazás. A szegedi fogorvos azt reméli, érzékelve a most tapasztalható mozgolódásokat, hogy azok is aktívabb szerepet játszanak majd a kamara életében, akik eddig passzívak voltak.
Szerinte érthető a kamarai tagokra eddig jellemző passzivitás, aminek legfőbb oka a túlterheltség.
Mindenki sokat ügyel, vagy több állással zsonglőrködve próbálja eltartania a családját, rohan a magánrendelőbe. A második-harmadik állásban is ugyanúgy teljesíteni kell, ami mellett a kamarai ügyek háttérbe szorulnak. Csak a panaszkodás marad.
Az, hogy mitől pezsdült fel az élet a Magyar Orvosi Kamarában, és miért pont most érzi úgy egyre több orvos, hogy változtatni kell, a szakember a fiatalabb generáció aktivizálódásával magyarázza, és azzal, hiába gondolja úgy a MOK elnöke, hogy jól működik a kamara, az ellátórendszert az alulfinanszírozottság és az orvoshiány sújtja. „Minden szervezetnek szüksége van a folyamatos javulásra. Nincs olyan rendszer, amit ne lehetne fejleszteni” – hangsúlyozza Pinke Ildikó, aki szerint lehetne azzal is kezdeni az átalakítást, hogy az eddigi gyakorlattal szemben nőt is bevesznek az elnökségbe.
A fogorvosok az elmúlt időszakban többször felhívták a figyelmet arra, hogy az ellátás nagy bajban van. Tavaly ősszel munkalassító sztrájkot tartottak, és hasonlóra készülnek most szeptemberben is, hogy jelezzék: a rendszer rendkívül forráshiányos, a közellátásban működő fogorvosi praxisok nagyon nehezen fenntarthatók.
A legalapvetőbb gond az, hogy a fogorvosi praxisok finanszírozása jóval alacsonyabb, mint a háziorvosoké. A finanszírozási különbségek egyik magyarázata pedig az – legalábbis több fogorvos vélekedése szerint –, hogy a kamarán belül különváltak a háziorvosok és a fogorvosok. Ehhez azonban Pinke Ildikó hozzáteszi, hogy az egészségügyi államtitkárságban már van szándék a felzárkóztatásra, és prioritásként kezelik, hogy összhangba kerüljön a két terület finanszírozása.
Mintha azt mondanák a sebésznek, hogy a műtő luxus
A kamarán belül a nagyjából hatezer tagot számláló fogorvosi tagozatnak meglehetősen erős a pozíciója, a kamara egyik alelnöke is közülük kerül ki. A harmadik területi szervezet, a diplomások azonban úgy érzik, teljesen háttérbe vannak szorítva. A Diplomások Területi Szervezete a kamarán belül azokat a szakembereket fogja össze, akik a diplomára építhető egészségügyi szakirányú szakvizsgával rendelkeznek: klinikai szakpszichológusokat, biokémikusokat, mikrobiológusokat, sugárfizikusokat és molekuláris biológusokat. Az Újratervezés csoport színre lépésén felbuzdulva a klinikai szakpszichológusok is hallatni kezdték hangjukat. Közülük Urbán Éva a 24.hu-nak hangsúlyozta, a fogorvosi területi szervezettel azonos státuszt szeretnének kapni, a klinikai szakpszichológusoknak ugyanis nincs képviseletük a MOK elnökségében, és ezzel csorbát szenved érdekképviseletük. Előfordult olyan eset, hogy a tagságukat érintő jogszabálytervezet sem érkezett meg hozzájuk.
A klinikai szakpszichológusok száma országos szinten drámaian alacsony. Összesen 1300-an vannak, de mindössze 253-an dolgoznak közellátásban, a többiek a magánellátást választották. Urbán Éva kiemeli, hiába sikerült elérni, hogy a szakorvosi bértáblába sorolják őket és a bérük a duplájára nőjön, ez még mindig nem elég vonzerő ahhoz, hogy több pszichológus válassza a kórházi munkát. Ez nem véletlen, ugyanis a rossz munkakörülmények és a méltánytalan bánásmód mellett a képzéssel is alapvető gondok vannak. Például az, hogy első szakvizsgájuk megszerzésére minden költséggel együtt 2-3 millió forintot kell költeniük, így nem meglepő, hogy a többség a magánellátást választja, mert ott tudják visszaszerezni a képzésre fordított pénzüket.
Ráadásul sok állami kórházban a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges önálló szobát sem biztosítják.
Ez olyan, mintha a sebész esetében a műtőt tekintik luxusnak
– érzékelteti a helyzet abszurditását a szakpszichológus, és hozzátette, a pszichodiagnosztikai eszköztár is elavult a kórházakban, ezek fejlesztése is elengedhetetlen lenne.
Nem másik, hanem erősebb kamarát akarnak
Urbán Éva természetesnek tartja, hogy választási időszakban megélénkül a kamarai tagok aktivitása. A kamara szakmai önkormányzatiságot jelent, és az a cél, hogy a benne lévő szakemberek meg tudják jeleníteni saját érdekeiket, ezért sem érti a MOK vezetőségének ellenállását.
Ha a MOK természetesnek tartaná, hogy választási időszakban mindenki aktív, aki élni szeretne az önkormányzatiság adta jogával, akkor felületet nyújtana nekik a saját honlapján. És akkor nem lenne szükség külön Facebook-csoportokra, hiszen a tagok ott élnék ez irányú közösségi életüket ahová tartozik: a MOK belső oldalain.
Ahogy az Újratervezés csoport tagjai és az őket támogató orvosok, fogorvosok, klinikai szakpszichológusok hangsúlyozzák, nem céljuk egy alternatív kamara létrehozása, a jelenlegit szeretnék hatékonyabbá tenni, hogy erősebb kamarával nagyobb nyomást gyakorolhassanak a mindenkori kormányra. Urbán Éva is fontosnak tartja az orvosi kamarát, ami egy minőségbiztosítási védjegy a tagok szolgáltatásaira. Aki kamarai tag, az etikai számonkérhetőséget garantál a betegek felé.
A kötelező tagság azzal jár, hogy a tagok kötelesek alávetni magukat az etikai eljárásnak, ez pedig nagy fokú garanciát jelent a páciens felé, és a kollégák közötti munkaviszonyban is
– foglalja össze a miskolci kamarai tag a szervezet egyik értelmét.
