Sajnos idő kellett hozzá, hogy belássam a betegségemet.
Erős mondattal indult el a felépülés útján Curtis, akinek komoly kábítószer-problémáira akkor derült fény, amikor tavaly augusztusban látványosan összeveszett zenésztársával, Majkával. Az egész országot lázban tartó szakítás után Curtis januárban látta be, hogy kezdenie kell valamit drogproblémájával, majd februárban már arról beszélt, hogy megtisztulva ki is jött az elvonóról.
Curtis hat hetet töltött a tisztulással, ami alatt:
- méregtelenítő programon vett részt
- négy és fél órát szaunázott naponta
- sokat futott
- nagy dózisban kapott folyadékot és vitaminokat.
Állítása szerint a program testileg és lelkileg is rendbe hozta, ennyire tiszta kilenc éve volt utoljára. A zenész élménybeszámolójára felszaladt az addiktológiával foglalkozó szakemberek szemöldöke: hogy lehet ilyen rövid idő alatt le lehet rázni a szerhasználat terhét? A szakmai körökben is elismert, a kábítószer-használattal foglalkozó Drogriporter blog írta meg, hogy Curtis minden bizonnyal a Narconon nevű szcientológusok által üzemeltetett rehabon járt, az ott tapasztalat élményeknek pedig „nincs közük ahhoz, amit a szakma drogrehabilitációnak és felépülésnek nevez”.
Elvonás, hozzáadás
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lehet megszabadulni a függőségtől (persze kérdés, meg lehet-e egyáltalán szabadulni tőle), fontos két különálló fogalmat tisztázni: az elvonást és a rehabilitációt. Előbbi helye elsősorban a kórházak toxikológiai osztálya vagy a pszichiátriai rendelő. Itt tényleges, a legtöbb esetben gyógyszeres, orvosi felügyelet melletti, két-három hetes detoxikáció zajlik, ami során a test megszabadul a mérgező anyagoktól, ám ez a méregtelenítési folyamat még nem a teljes tisztulást jelenti. Az elvonás után jön egy, a detoxikációnál jóval hosszabb időszak: a rehabilitációs terápia.
A személyiség olyan fajta korrekciójáról van itt szó, aminek a végén – remélhetőleg – a kliens képes lesz szermentes életet élni
– foglalja össze egy mondattal a rehabilitáció lényegét Kiss András, a Kovácsszénáján működő Mérföldkő Egyesület Rehabilitációs Otthon vezetője. A 18 éve szenvedélybetegek rehabilitációjával foglalkozó intézményben a függőséget betegségnek tekintik, így is közelítik meg és kezelik a Kiss Andrásékhoz érkezőket.
„Senkinek sem tudjuk szavatolni, hogy ha valaki elvégzi, akkor élete végéig absztinens lesz. Mi azt képviseljük, hogy döntésképes állapotba fog kerülni, vagyis el fogja tudni dönteni, hogy mit szeretne. Lesz önismerete, fel tudja mérni a helyzeteket, amikre a szerhasználat közben nem volt képes, mert akkor még a szer befolyásolta” – magyarázza Kiss András, hova lehet eljutni a rehabilitációs folyamat végén.
A detoxifikáció utáni rehabilitáció már nem elvonás, hanem hozzáadás
– mondja Békési Tímea, a budapesti Kék Pont addiktológiai konzultánsa, aki úgy gondolja, a felépülés útján elindult szenvedélybeteg kezelése nem tud egy szakember feladata lenni. A leghatékonyabb rehabilitációs rezsimekben multidiszciplináris team dolgozik, orvossal, szociális munkással, pszicho- és művészetterapeutával.
Dudits Dénes több mint húsz évvel ezelőtti heroinfüggőségétől szabadult meg sok hónapos rehabilitációs folyamattal. Ma már saját programmal segít a leszokni vágyóknak, és ő is a józanodás folyamatának bonyolultságáról beszél.
A szenvedélybetegek ellátása művészet. Egy iszonyú komplex folyamat, amiben először ki kell alakítani a bizalmat a pácienssel. Ha ez megvan, rendbe kell tenni testi és lelki szinten is
– mondja, hozzátéve, hogy csak egy igazán személyre szabott kezeléssel lehet rászoktatni valakit a józanságra.
Szaunázással nem jön össze a tiszta élet
Az Egyesült Államokból eredő közösségi módszert a veterán katonáknál kezdték el alkalmazni először. Őket kemény, intenzív programmal, szigorú szabályokkal működő bentlakásos központokban kezdték el terelni a gyógyulás útjára, ebből fejlődött ki a Magyarországon is átvett terápiás közösségi módszer. Az első rehabilitációs otthonok 30 évvel ezelőtt kezdték meg tevékenységüket itthon.
„Mi a segítő közösség erejében hiszünk, a közösség végzi a gyógyító folyamatot: visszajelzéseket ad, megerősít, kommunikációs eszközökkel dolgozik, vagy éppen színházzal, mozgással, aminek keretében a kliensek megtanulják kifejezni az érzelmeiket” – magyarázza Kiss András, a Kovácsszénáján működő rehabilitációs otthon szakmai vezetője. A közösség persze nincs szabadjára engedve, egy szakmai team koordinálja a folyamataikat és programjaikat. A rehab működésében fontos szerepet játszanak a szakmai csapat mintegy felét alkotó tapasztalati segítők is, akik akár több évnyi szerhasználat után leálltak, és saját élményeik, tapasztalataik megosztásával segítik a felépülni vágyókat.
„Pozitív szerepmodellként vannak jelen a rehabilitációs folyamatban: ott áll a szenvedélybetegek előtt egy hús-vér ember, aki maga is átment azon, aminek a kliens még csak az elején tart” – magyarázza Kiss András, miért jelenthet motivációs tényezőt a tapasztalati segítő jelenléte a felépülési folyamatban.
Bár Dudits Dénes is terápiás közösségben épült, az általa kialakított program fókuszát már nem a közösség gyógyító erejére, hanem az egyéni pszichoterápiára helyezte. Az addiktológiai szakember szerint ugyanis nem mindenkinek alkalmas a bentlakásos szigorú rezsim, aminek keretében a felelősségvállalást és a munkaerőpiacra való integrálást is segítik. Dudits Dénes célcsoportja azok a funkcionális függők, akik dolgoznak (orvosok, vállalkozók, mérnökök). „Nekik nem kell megtanítani, mit jelent a munka és hogy dolgozzanak.” A függőségi problémájukat tanácsadási és pszichoterápiás módszerrel kezelik, indokolt esetben gyógyszert is alkalmaznak. És igen, masszázs és szauna is bevethető a gyógyulási folyamatban, de korántsem csak a wellnessterápia hozza el a kívánt eredményt.
A függő nem azért akar szert használni újra és újra, mert halálra kínozta a máját és ki kell minden mérget űzni. Hanem azért, mert az agyi ingerületátvivő rendszere felborul. Az agyát a különböző szerekkel túlstimulálja, mesterségesen fokozza az örömérzetet: az idegsejtek között dopamincunamit idéz elő, ami tönkreteszi ezt a precíz rendszert, és felborul az agy kémiai egyensúlya. Ez sóvárgáshoz, újbóli szerhasználathoz vezet, sőt szorongáshoz, depresszióhoz, akár pánikrohamhoz.
A komoly érzelmi hullámvasutazás mellett fizikai szinten is roncsolja a szervezetet a sok mérgező anyag. Ahhoz, hogy valaki felépülhessen, a legfontosabb az agya kémiai egyensúlyának helyreállítása és olyan hatékony érzelemszabályozási technikák elsajátítása, melyek révén józanul tud megbirkózni a mindennapi élet kihívásaival.
Ez pedig szaunázással nem fog összejönni
– magyarázza Dudits Dénes.
Hónapok, évek, életek
Curtis hathetes programot említ, és bár Békési Tímea szerint is léteznek rapid terápiák, azok nem érnek véget azzal, hogy a beteg elvégezte őket. A szakember a 28 nap című, Sandra Bullock főszereplésével készült, egy komoly alkoholproblémákkal küzdő nő felépülési küzdelmét bemutató filmet hozza példaként. „A 28 nappal nincs vége a felépülésnek. Elindítva van” – mondja a szakember, aki hangsúlyozza, hogy az ilyen rapid terápiában (sőt bármilyen terápiában) részt vett embereket utógondozzák egyéni konzultációkkal, önsegítő csoportokkal.
Annak, aki a felépülést bentlakásos rehabilitációs otthonban szeretné elkezdeni, jóval több időráfordítással kell számolnia. Kovácsszénáján a bentlakásos időszak 10 hónap, aminek első 60 napja teljes izoláció: semmilyen kapcsolat nincs a külvilággal, nem áll a felépülő rendelkezésére semmilyen tömegkommunikációs eszköz. A hatvanadik naptól veheti fel a kapcsolatot a hozzátartozóval vagy kapcsolattartóval, akivel hetente egyszer beszélhet telefonon. Öt hónapnyi izolált rehabilitáció után mehet először haza négy-öt napra. A bentlakásos időszak Kiss András magyarázatában egy edukációs folyamat, rengeteg gyakorlással, hogy „élesben”, a kinti világban tudják majd alkalmazni a tanultakat. Ennek végén pedig még mindig nem engedik el a felépülő kezét. A 10 hónapos, szigorú menetrendet követő rehab után van még egy ajánlott hat hónapos-egy éves időszak is, ami a reintegrációt szolgálja. Ekkor a kliens már dolgozik vagy tanul, de még nem biztos, hogy tart ott, hogy visszamenjen a családjához, vagy hogy önállóan kezelje az életét. A Félutas házban szállást biztosítanak, és egy szakmai stábot, ami segít a felépülő további folyamatiban, de itt már jóval önállóbban viszi az életét.
Dudits Dénes kilenc hónapot töltött a ráckeresztúri rehabon, de azt mondja, felépülése nem fejeződött be a kilenc hónap végeztével. Visszament Ráckeresztúrra, és hét évig dolgozott ott segítőként, és ezt a hét évet is beleszámítja terápiás folyamatába. Neki azért volt elég a közösségi terápiás módszer, mert nem voltak súlyos pszichés zavarai, a szenvedélybetegek egy részénél azonban kettős diagnózis állhat fenn: a függőséghez egyéb pszichés zavar is társul (akár borderline vagy nárcisztikus személyiségzavar, pánikbetegség, bipoláris depresszió). Ha pedig az nincsen kezelve, akkor az életminősége nem fog jelentősen változni attól, hogy leállt, előbb vagy utóbb újra a szerhez fog nyúlni. Ezért tartja fontosnak a minél inkább egyénre szabott kezelést és a pszichoterápiát.
Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Dudits Dénes nem szereti állandóan hangsúlyozni, miszerint leszokni nem lehet, csak tünetmentesnek lenni. Bár maga is így gondolja, mégis árnyaltabban fogalmaz:
Egy komoly függőségi problémával küzdő felépülési projektje minimum öt év, de lehet sokkal több is, és sok évnyi szermentes élet után is vissza lehet esni. Amíg a függőséged nem aktív, addig is arra gyúr, hogy visszatérjen, és újra lenyomhasson téged.
Az addiktológiai szakemberek széles csoportja azt vallja, a függőségből való felépülés élethosszig tartó folyamat. Békési Tímea szerint ez nem azt jelenti, hogy valakinek 80 éves korában is folyamatosan monitoroznia kell magát és a visszaesés jeleit kell figyelnie.
Egy idő után készségszinten megy a józan élet, és felismeri a függő magán a visszaesési jeleket, amiket kezelni tud.
Hogy mennyire nem reális a Curtis által említett hat hét, az azt is jelzi, hogy a leszokás nemcsak a leszokóról szól, hanem annak családjáról is. Vannak olyan programok, ahova eleve olyan szenvedélybetegeket vesznek fel, akinek egy családtagja is jelentkezik támogatói hozzátartozóként, és vállalja, hogy maga is elindul a változás útján.
„A függőség a családban egy tünet. Kívülről úgy látszik, hogy a család problémájának okozója a függő, pedig nem így van: a függőség a család működésének a tünete” – mondja a Kék Pont szakembere.
Kiemelt kép: Bruzák Noémi / MTI
