Belföld

Mi lehet a Jobbik valódi érdeke?

2018.december 12-e után az ellenzéki pártok és a kormánnyal szembenálló véleményvezérek közül is sokan nyilatkoztak úgy, hogy innentől kezdve nem lehet megbontani az ellenzék egységét. Immáron leomlottak az ellenzéki pártokat elválasztó falak, baloldali politikusok érvelnek úgy:

nem hagyják, hogy éket verjen közéjük a Fidesz és zsoldosai.

Valóban számos tüntetést, megmozdulást tudunk felidézni, amelyen együtt szólaltak fel a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP vagy éppen a Momentum politikusai.  Természetesen a helyzetre – a maga módján – a Fidesz és nyilvánossága is reagált: nincs azóta olyan hét, amikor ne jelenne meg felvétel jobbikos politikusok (korábbi) rasszista, kirekesztő megszólalásairól.

Arról viszont meglepően kevés szó esik az ellenzéki diskurzusokban: mit is jelent a valóságban az ellenzéki pártok egysége? Pusztán szimbolikus közös akciókra kellene felkészülnie a közvéleménynek? Vagy esetleg hosszútávú politikai – választói – együttműködésre?  Amennyiben hosszútávú együttműködésre lenne szükség, akkor az mikor kezdődjön ez? Esetleg kevéssé formális együttműködésről beszélünk, hanem inkább egy választói edukációs munkáról, azaz a 2018. április 8-i tökéletlen átszavazási hajlandóság, illetve esélyes jelölt felismerési lehetőség javításáról?

Bármi is a válasz e felvetésekre, a választási-választói együttműködésnek az októberi önkormányzati választást kell megcéloznia. Persze a sikerhez szükséges stratégia megalkotásakor érdemes azt is megvizsgálni, hogy a választók mennyire tartják együttműködőnek saját pártjukat és a többi ellenzéki szereplőt. Ennek kapcsán az IDEA Intézet 2019. január 26-28. között végzett közvélemény-kutatást arról kérdezve az embereket, az egyes ellenzéki pártokat mennyire tekintik együttműködőnek a többi ellenzéki párttal. A skála egyes értéke jelentette azt, hogy egyáltalán nem tekintik az adott pártot együttműködőnek, az ötös pedig, hogy nagyon együttműködő látják. Az ábra az egyes ellenzéki pártok együttműködésére adott pontszámok átlagát mutatja az ellenzéki pártok támogatóinál és a bizonytalanoknál.

Szembetűnő (és nem is meglepetés), hogy az egyes pártok támogatói saját pártjukat látják a leginkább együttműködőbbnek. Ha azonban folytatjuk az áttekintést azzal, hogy a megkérdezetteknek mi a véleményük a többi ellenzéki alakulat tulajdonképpeni együttműködési hajlandóságáról, már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A Jobbik támogatói – saját pártjukon kívül – minden más ellenzéki erőt szinte ugyanúgy látnak: a Momentumot és az LMP-t kevéssel együttműködőbbnek érzik, mint az MSZP-t és a DK-t. A szocialista párt szavazói saját pártjuk elköteleződését érzi a legerősebbnek, de hasonlóan vélekednek a Párbeszédről és a Demokratikus Koalícióról is, a Momentum, a Jobbik és az LMP kvázi együttműködési hajlandóságát már nem érzik ennyire erősnek. A DK szavazói is saját pártjukat tekintik a legegyüttműködőbbnek, azt követi az MSZP és a Párbeszéd, majd a Momentum, a Jobbik, és végül az LMP. A Momentum szavazói még saját pártjuknál is együttműködőbbnek látják a Párbeszédet, azt követi szorosan a Momentum, majd az MSZP, a DK, a Jobbik és végül az LMP. Amellett, hogy egy mérés eredményeiről beszélünk, néhány kérdést érdemes átgondolni.

1.      Az ellenzéki pártok szavazói támogatják pártjaik együttműködését?

A 2018-as országgyűlési választás eredményei azt mutatták, a vidéki választókerületekben a baloldali szavazók „elhitték” a Jobbik egyéni jelöltjeiről, hogy ő az esélyes ellenzéki jelölt, és szavaztak is a Jobbik egyéni jelöltjére, ám ezzel a támogatással sem tudtak győzni Vona Gábor pártjának indulói. A fenti számok azt mutatják, hogy miközben az ellenzéki pártok szorgalmazzák az együttműködést, ideértve a Jobbikot és az LMP-t is, e két párt támogatói a legkevésbé elkötelezettek e téren. Mindez magyarázható azzal, hogy sem a Jobbiknak, sem az ökopártnak nem volt az adatfelvétel időpontjában egyértelmű és kommunikált stratégiája a legszélesebb ellenzéki együttműködésről. Természetesen nem mehetünk el amellett sem, hogy e két ellenzéki párt a 2018-as országgyűlési választás előtt is amellett érvelt, hogy mindössze arra lenne szükség, hogy a helyben legesélyesebb ellenzéki jelöltet támogassák, nincs szükség ennél szorosabb együttműködésre.

2.      Lehet-e együttműködni közös értékek, közös elvek nélkül?

Az együttműködés iránt legelkötelezettebb ellenzéki szavazók ennél a kérdésnél csattanhatnak fel először. Pedig, hogy mennyire nem egyszerű ennek a kérdésnek a megválaszolása azzal Karácsony Gergelynek is szembesülnie kellett a Hír Tv stúdiójában. A Jobbik egy olyan politikai közösség, amelynek elvi alapjai számos tekintetben ma sem mások, mint létrejöttekor. Kezdve azzal, hogy mit gondol a liberális demokráciáról, a jogállamról, a szociálpolitikáról, a szegregáció elleni küzdelemről, vagy éppen a magyar külpolitika lehetséges partnereiről. De folytathatnánk azzal is: vajon melyik frakcióban politizálnak majd májust követően a magyar radikális párt képviselői májust követően az Európai Parlamentben, és ott kik lesznek a szövetségeseik?

3.      Ki nyer többet az együttműködéssel?

2018. április 8-a után majd mindenki hajlamos úgy felelni, hogy az összes szereplő nyer az együttműködéssel. A valóság ennél bonyolultabb: hiszen míg Budapesten számos választókerületben ellenzéki győzelmeket hozott a koordináció, addig vidéken már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Míg 2018. április 8-ra a fővárosban egyértelmű volt az esélyes jelölt személye, addig a vidéket többé-kevésbé a sorsára hagyták – leginkább – a baloldali pártok, a választókra bízva, hogy körzetről-körzetre döntsenek a támogatott személyről. Emellett a Jobbik (és nyilvánossága) mindent megtett annak érdekében – azáltal is, hogy nem léptette vissza jelöltjeit –, hogy elhitesse a választókkal „egyértelmű” esélyességét. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy miközben a baloldali pártok támogatói  fegyelmezetten szavaztak át a vélt esélyes jobbikos jelöltre, az még sem hozta az adott választókerületet.

Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy a néppártosodó radikális párt támogatása nem eredményezett mandátumot, hanem azt is, hogy a vidéki Magyarországon már addig is jelentős szervezeti, erőforrás problémákkal küzdő baloldali pártok pozíciói tovább gyengültek a fővároson kívül.

Talán ennél is fontosabb tehát annak a kimondása, hogy amíg a Jobbik nem fogalmaz egyértelműen az önkormányzati választásokra készülve arról, hogy milyen ellenzéki együttműködésben, jelöltállításban kíván résztvenni, milyen értékek mellett kötelezi el magát, milyen szereplőket és kijelentéseket nem tűr meg a soraiban, addig a jelenlegi helyzetből csak a Jobbik kerülhet ki győztesen, a többi ellenzéki szereplő pedig folyamatosan veszíthet.

Hajdu Nóra, az IDEA Intézet elemzője

Módszertan

Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2019. január 26. és 28. között vette fel közösségimédia-alapú kérdőív segítségével. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb +/- 2,2 százalékpont.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik