Szokatlanul kemény és elkeseredett közlemény jelent meg a héten a Magyar Orvosi Kamarától. Szakad a cérna?
Teljesen hiteles és tisztességes tárgyalópartnerek vagyunk hosszú évek óta, és ezzel nem lehet visszaélni. Azok, akikkel tárgyalunk, nincsenek kellő döntési kompetenciával felruházva. Azt érzem, hogy közel egyéves teljes szünet után, amikor is nem volt tárgyalás a választás óta, most beszélgetés van, járjuk a köreinket. De nagy előremozdulás az egészségügyben nem vizionálható. Látva a 2020-21-es költségvetés számait, az tűnik ki, hogy az ágazat továbbra sem élvez majd prioritást. Ez mindenképpen megszólalást érdemel, mert nagyok a bajok, amiket sikerkommunikációval nem lehet elpalástolni.
Irritálja az orvosokat a kormány kommunikációja?
Igen, bosszantja őket. Azokat főleg, akiknek nem jó a jövedelmi és munkaerő-helyzetük, és megszakadnak a munkában.
A Kásler Miklós vezette minisztériumra gondol, amikor azt mondja, nincs kompetens tárgyalópartner?
Nem csak erre a minisztériumra gondolok. Az egészségügyi kormányzat a rendszerváltás óta folyamatosan és tudatosan inkompetens helyzetbe van sorolva. A kormányokban az egészségügy mindig másodlagos kérdés, mindig a maradékelven kezelik. Az egészségügyi kormányzat érdekérvényességi képessége, mondhatnám, hogy – ha udvarias akarok lenni – szerény.
Egyik kormány sem hozott változást?
Nagyon limitáltan. Volt, mintha egy kicsit engedtek volna. 2016-17-ben valamivel többet engedtek, de most megint nem. Nem jó ez. El kellene érni végre valahára, hogy abban a helyzetben, amiben most vagyunk, az egészségügyet tegyék a helyére. Minden adott hozzá: pénz, paripa fegyver. Egy dolog hiányzik: egy határozott politikai döntés, amiben nem nemzeti egészségi programokat íratunk, hanem deklaráljuk, hogy Magyarország számára most az egészségügy megjavításának programja alapvető stratégiai kérdés.
Miért nem történik ez?
Például mert a paraszolvencia kérdése nincs napirenden.
De miért nincs?
Tőlem kérdezi? Kérdezze meg attól, aki nem tűzi oda. Most mondjam azt, hogy a hálapénzrendszer fenntartása az egy jó érdek, mert megosztja a társadalmat? Tavaly novemberben a MOK közgyűlése markánsan kinyilvánította, hogy itt a soha vissza nem térő történelmi lehetőség, hogy ezt a szégyenletes örökséget végleg eltöröljük.
A paraszolvencia kérdését a kormányzatnak kellene megoldani?
Természetesen. Egyértelműen. Mi készek vagyunk arra, hogy egy megfelelő bérszint beállításával deklaráljuk, hogy – amennyiben van rá politikai szándék –, akkor a hálapénz legyen egyértelműen egy tiltott dolog, annak is, aki adja. A hálapénzt ki lehet vezetni a rendszerből.
A kamara 48 ezer orvost tömörít. Óriási szervezet, minden praktizáló orvost összefog. Nem gondolja, hogy ennek a szervezetnek is konkrét lépéseket kellene tennie az ügy érdekében?
A kamara minden lépést megtett.
Például mit?
Ott a polcon a kétkötetes könyv, ott a deklarációnk. 15 éve egyebet sem csinálunk, mint hogy írunk és mondjuk a magunkét. Könyvtárunk van a megoldási javaslatainkból.
Nagyon úgy tűnik, hogy ezek hatástalanok. Idézem a MOK közleményét: „Mindeddig hiába minden írásos és szóbeli tiltakozásunk.”
Az nem igaz, hogy nem történt semmi változás, bár a paraszolvencia kérdésében tényleg nem történt semmi.
Annak kapcsán is hiába verik az asztalt, hogy legyen prioritásként kezelve az egészségügy.
A Magyar Orvosi Kamara a törvényben rá szabott rendkívül szűk keretei között, 150 százalékig kihasználva a lehetőségeit, mindent megtesz. A kamarának tárgyalási és véleményadási joga van. Aki azt mondja, hogy úgy akarja megoldani az egészségügyet, hogy kell csinálni egy új kamarát, az nem ért hozzá, illetve nem tudja, hogy mi történik.
Véletlen egybeesés, hogy a MOK megújulását zászlajára tűző, nemrég alakult Újratervezés orvoscsoport színre lépése után egy nappal adták ki a közleményüket?
Semmi köze a kettőnek egymáshoz.
Hogyan vélekedik a csoport legfőbb céljáról: meg kell újítani a kamarát ahhoz, hogy az egészségügy is megújuljon?
Ez egy téves paradigma. Az egészségügy problémáinak feltérképezésével kapcsolatos állításaik igazak, de a kamarával bármit tehetnek, attól az egészségügy nem fog megjavulni. A kamarának jelenleg van egy jól bevált és stabilan működő rendszere. Az a stabilitás, amit képviselünk, megőrzendő érték. A rendszer, amiben működünk, bevált. A törvény által a kamara jogosítványai eléggé korlátozottak, ez baj, de ezen csak a törvény módosításával lehet változtatni. Most egy teljesen jól, stabilan, kiegyensúlyozottan, átláthatóan működő rendszer van. Nagyon sokan vannak olyanok, akik nem látják át a rendszert, és azt kérdezik, minek az egész. Majd a következő választott testületek eldöntik, hogy változtassanak-e ezen a rendszeren.
Mégis a közleményeik többsége – ahogy a legutóbbi is – egy panaszáradat arról, hogy 15 éve hiába vázolnak fel problémákat. Egy stabil szervezettel ezek szerint nem sokat tudnak elérni.
Mi megteszünk mindent, amit meg tudunk tenni. Az, hogy a politika süket és értelmetlen, arról én nem tehetek.
Van még újabb 15 éve az egészségügynek meddő tárgyalásokra?
Egészségügy mindig lesz, csak kérdés, hogy milyen. Magyarországon még mindig jobb az egészségügy, mint Afganisztánban. A világon mindenhol van egészségügy. Nem tud összeomlani.
A kiszivárgott levelek, orvosi beszámolók arról tanúskodnak, hogy a betegbiztonságot veszélyezteti sok helyen az ellátás. Az ország kiemelt kórházából, a Honvédból óriási bajokról érkeznek hírek. Lehet, hogy jobb a helyzet, mint Afganisztánban, de ezek nagyon aggasztó folyamatok.
Nincsenek óriási problémák a Honvédkórházban. Óriási problémák a magyar egészségügy egészében vannak, a munkaerő vonatkozásában. Elöregedett, elégtelen létszámú, kiégett, rosszul fizetett munkavállalói gárda van. Nem csak a Honvédkórházban, Magyarországon. Ezen úgy lehet segíteni, hogy úgy fizetik meg a munkavállalókat, hogy csak a feladatukra koncentráljanak, és ne öt helyről próbáljanak megélni. Évekkel ezelőtt mondogattam már, hogy
Ugyanolyan eséllyel lehet kapni párizsi vagy müncheni színvonalú ellátást, mint meghalni az országút szélén. Szerencse dolga. De ennek nem szerencse dolgának kellene lennie.
A kamarát bevonták a sürgősségi ellátás reformjának tárgyalásába?
Nem.
Be kellett volna vonni?
Természetesen. Törvénysértés történt azzal, hogy nem tették. Az összes létező helyre, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek és a saját miniszterünknek is megírtuk, hogy nem először és nem is utoljára megsértették a jogalkotási törvényt. Nem kérdezik meg a véleményünket. Hova menjünk ezzel? Van bíróság, ami elé ezt tudnánk vinni? Nincs. Mi egyet teszünk: észleljük a törvénysértést, és jelezzük.
A jelzésekre kapnak választ?
Semmit.
Legutóbbi közleményükben is konkrét követeléseket fogalmaznak meg. Mi történik, ha nem teljesülnek a követeléseik? Történik bármi?
Mi tud történni?
Ez egy, az ország összes praktizáló orvosát összefogó szervezet. Akár történhetne is.
De szanaszéjjel megosztott. Mit lehet várni tőle? Ha a paraszolvenciát megszüntetnék, összeállna az orvosi kar. Most ezerféle okból megosztott az orvostársadalom.
Nem tartja erősségnek, eszköznek, hogy itt van minden orvos, és felléphetnének?
Az Orvosi Kamara nem a Szondi utca 100., hanem a 48 ezer orvos. És ez a 48 ezer orvos a kamarában azt mondja, hogy én ugyan nem lépek. Mindenkinek egyéni felelőssége van, hogy akkor, amikor felhívást kap, összeáll és tesz-e az ügy érdekében valamit. Ma Magyarországon nem divat közügyek iránt érdeklődni, az orvosok között is ez van.
Tehát nem tudja mozgósítani az orvostársadalmat?
Nem lehet. És nincs is erre a kamarának jogosítványa.
Indul az elnökválasztáson?
Majd november végén kiderül. Ezt még nem kívánom megosztani senkivel sem, de egyelőre nem is tudom a kérdésre a választ. Sok mindentől függ. Majd eldől, amikor itt az ideje.
Mitől függ?
Amikor itt az ideje, el fogom dönteni.
Sikerült megváltoztatni a törvényt, ami alapján csak két ciklusra tölthette volna be az elnöki posztot, így újraválasztható lett. Biztosan kemények voltak a tárgyalások.
Nem tárgyaltunk, beterjesztettünk. A Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerészi Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara közös indítványa volt, hogy változzon meg a törvény, mert európaiatlan, értelmetlen volt ez a korlátozás, ami más kamarákban nem dívik, és ellentmond minden demokratikus fogalomnak. Belátták, megszüntették.
Egy beadványra sikerült egy releváns kérdésben változást elérni, elég gyorsan. Mégis van tehát olyan kérdés, amiben hatékonyak tudnak lenni.
Gyorsnak nem mondanám, mert három évig tartott. De megváltoztatták, és mi voltunk a legjobban meglepődve ezen, nem számítottunk erre.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
