Amióta egyre határozottabban formálódik egy egységes ellenzéki egységfront az őszi önkormányzati választásra, azóta egyre gyakoribbak az olyan kormánypárti nyilatkozatok, amelyek hangsúlyozzák, hogy a Jobbikkal együttműködő pártok legitimálják a párt képviselőinek korábban elhangzó zsidóellenes és rasszista megszólalásait.
A dilemma valós, hiszen nem nehéz ilyen eseteket felidézni: legutóbb a Hír TV stúdiójában kényszerült körülményes magyarázkodásra Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt, amikor arról kérdezték, elfogadható-e számára, hogy Gyöngyösi Márton Jobbik frakcióvezető 2012-ben listáztatta volna a zsidó képviselőket.
Karácsony és a baloldali pártok politikusai azzal szokták magyarázni közeledésüket a Jobbikhoz, hogy a Vona Gábor volt pártelnök által levezényelt néppártosodás megváltoztatta a pártot, kirostálódtak a radikálisabb párttagok emiatt. Mai cikkünkből kiderült, hogy Vona szerint is nagyon lassú ez a folyamat, bár valósnak gondolja.
A Fidesz-KDNP politikusai viszont tartva a széles összefogástól igyekeznek minden megszólalásukba kitérni arra, hogy milyen bűnös dolog ez a nagykoalíció, és ilyenkor gyakran igyekeznek nem éppen valós párhuzamot vonni a jobb- és baloldali szélsőséges ideológiák nevében elkövetett történelmi bűnökkel.
Ezúttal Rétvári Bence államtitkár volt ebben a soros. Egy Tanácsköztársaságról szóló konferencián párhuzamot vont a száz évvel ezelőtt történtek és a mai politikai helyzet között, és a balközép és a jobbközép pártok történelmi felelősségére hívta fel a figyelmet.
Szerinte ezeknek a politikai erőknek el kell dönteniük, mi a fontosabb a számukra: a polgári demokratikus gondolkodás megvédése vagy az, hogy a hatalomért képesek szélsőségekkel egyezkedni.
Rétvári szerint
nemzeti alapú, a nemzet érdekeit minden más elé helyező politikára van szükség, nem pedig olyan nemzetközi ideológiák támogatására, mint a kommunizmus, a nácizmus vagy a globalizmus.
Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi
