– Hölgyekkel ismerkedtem meg R. Lajos révén.
– És mit csináltak? Beszélgettek?
– Részletezni kell?
– Hát…
– Szórakozás volt. Nem tudok mit mondani. A hölgy kapott tőlem valami anyagi megtérítést
– ehhez hasonló, szürreálisba hajló beszélgetések zajlottak le a beidézett tanúk és a bíró között Magyarország leghíresebb prostituáltperének legújabb fordulóján, ami sokat elárul a kuncsaftok és a vádlott hozzáállásáról, arról, hogy mennyire tartják komolynak a vádakat, és elítélendőnek, hogy kurváztak.
R. Lajos ellen – aki a Miss Hungary szépségversenyek szervezőjeként híresült el – 2014 augusztusában emeltek vádat kitartottság, 67 rendbeli kerítés, illetve 5 rendbeli 18 év alatti személy ellen elkövetett kerítés miatt. A tárgyalások lassan öt éve tartanak, aminek az az egyik oka, hogy a bíróság escortok és kuncsaftok hosszú sorát idézte be tanúként, összesen 109 embert, akik érthető okokból nem szívesen jelennek meg személyesen, miután korábban már vallomást tettek.
„Ez csak egy szolgáltatás, amiből lehet szex is”
Az R.-ügyről annak 2500 oldalas nyomozati anyaga alapján Direkt36 közölt még 2015-ben háromrészes cikksorozatot. A cikkekből kiderült, hogy a szépségverseny-szervező 2007 és 2012 között szexuális munkára közvetített nőket, kifejezetten gazdag ügyfeleknek, értsd: luxusprostituált-hálózatot működtetett. Az ügyben meghallgatták Vajna Tímeát, a Való Világból ismert Baukó Évát, a DJ/modell Kustánczi Liát és sok más celebet, playmate-et, valóságshow-szereplőt is.
R. tagadja, hogy bűncselekményt követett volna el: mindig azt mondja, hogy nem haszonszerzés céljából és nem szexuális tevékenység céljára ismertetett össze lányokat gazdag férfiakkal, hanem azért, hogy segítsen nekik. Szerdán is ehhez ragaszkodott, egyszer például így fogalmazott:
Szexuális szolgáltatás egy kuplerájban van, ezek baráti találkozók voltak. Egy szolgáltatás, aminek a szex is része lehet, de nem szexuális szolgáltatás.
R. és a tanúk szerint is önkéntességen és kölcsönös szimpátián múlt, hogy lett-e szex a találkozókból. Ezzel lényegében a korábban tanúskodókat visszhangozták, segítve R. védelmét. Egy 2015-ös tárgyaláson egyébként már tisztázta a bíróság, hogy az escortmunka a prostitúcíó egy formája.
Azt R. is elismerte, hogy volt egy katalógusa, amelyből választhattak nála escortokat a férfiak, és azt is, hogy a lányok pénzt kaptak munkájukért, amiből hozzá is jutott végül valamennyi. Szerinte azonban ez sem meríti ki a kerítés fogalmát, mert ő nem kényszerített senkit szexre, a pénzt pedig hálájuk jeléül adták a lehetőségeket kereső fiatal lányok. A vádirat szerint a lányoknak a szexuális szolgáltatásért kapott keresetük 20-25 százalékát kellett átadniuk „közvetítői díjként”.
A mai napig rendszeresen keresnek meg lányok, akik nehéz körülmények közül jönnek és egyről a kettőre akarnak jutni. A héten is többen írtak, hogy nincs-e valami jó lehetőség, nekem pedig rengeteg gazdag barátom van, miért ne segítenék mindkét félnek. Pénzt most már nem kérek a lányoktól, egyszerűen lebarterezem. Például megbeszélem velük, hogy három kuncsaft után hozzám is eljönnek egy körre. Nem kényszerítem őket semmire, örülnek a lehetőségnek, és hálásak nekem
– magyarázta májusban a Lokálnak az előzetes letartóztatást is megjárt R., hogy a vádemelés óta miben változott üzletpolitikája.
A vádirat 67 nőt és öt 18 éven aluli lányt említ, akik közül R. valakit csak néhány alkalommal, másokat éveken keresztül, havonta több alkalommal közvetített férfiakhoz. A fiatalkorúak közvetítése miatt merült fel a fiatalkorúak megrontásának vádja is. Az egyik fiatal lányt már 2015-ben meghallgatták tanúként, akkor azt mondta, negyvenezer forintért szexelt Welsz Tamással, a vádlott szerint önszántából.
Éjféltől egyig kellene lenni az ügyféllel. (…) És meg fog dugni az az ember ahelyett, hogy én puszilgatnálak meg, a kurva életbe
– így magyarázta R. egy másik lánynak ennek a kölcsönös szimpátián alapuló, „esetleg” szexbe torkolló barátkozásnak a lényegét egy lehallgatott telefonhívás alapján.
Három lány 320 ezerért legénybúcsúra
A Répapapának is becézett vádlott nagyobb szabású orgiákat, vad szexpartikat, exkluzív dubajozásokat is simán leszervezett, ennek fényében érdekes volt nézni a bíróság előtt megjelent tanúk félszegségét, ahogy a fejüket lehajtva, zavartan álltak a bíró előtt.
A szerdán megjelent tanúk nagyon óvatosan fogalmaztak, szaftos részletek nem kerültek elő, egyedül L. Tibor beszélt egy legénybúcsúról, ami alapján sejthetők R. bizniszének konkrétabb részletei. A Horvátországban rendezett legénybúcsún hatan vettek részt, és három nőt rendeltek az alkalomra R.-től, akivel előre tisztázták, hogy az escortoknak belefér a kettő egy ellen felállás is.
A vádlottal abban is megállapodtak, hogy ha „több a munka”, akkor helyben fizetnek pluszban a lányoknak. Végül a legénybúcsúsok azt szerették volna, ha „táncolnak” is az escortok, amiért még 30 ezer forintot adtak nekik, mire Gyovai Mihály bíró mosolyogva megkérdezte, hogy: „Nem voltak táncos kedvükben?”
L. vallomásából idézte a bíró, hogy a férfiak szerint „gyengére sikerült a produkció, nem tudták profin előadni”, erre L. kicsit elvörösödve bólogatott, R. pedig hitetlenkedett. A bíró itt még kajánul megjegyezte, hogy pedig a vallomásban azt látja, tanult lányok voltak, az egyik playmate korábban francia tagozatos iskolába járt.
A szőrmekapucnis pufidzsekiben tanúskodó középkorú L. azt mondta, társkeresés céljából ment el R. irodájába, de hamar rájött, hogy nem olyan lányokkal lehet ott ismerkedni, akik alkalmasak társnak. De L. nem csüggedt, és négyszer-ötször is elment az irodába, hogy kép alapján válaszon escortokat, akikkel R.-nél találkozott, majd elvitte őket vacsorázni, ezután néhányukat egy belvárosi szállodába vitte tovább szexelni.
Amikor csak vacsora volt, nem kértek pénzt
– viszont akikkel megegyezett L. a folytatásról, azoknak 200-300 eurót fizetett. Arra már nem emlékezett pontosan, hogy ezt a lányoknak vagy R.-nek fizette. Nemcsak L.-nél, hanem a többi tanúnál is úgy tűnt hogy a kurvázás rontja a memóriát, mert sok mindent képtelenek voltak felidézni.
„Miért van itt ez az úr?”
A cikk elején idézett V. Sándor is olyan szemérmesen fogalmazott, mint aki a Bravo magazin Szex, szerelem gyengédség rovatát is mindig csak kuncogva olvasta. Pedig vallomása alapján ő L.-nél gyakoribb vendége volt a vádlottnak, érezhetően barátibb is a viszonya R.-rel, aki „Sándorkámnak” szólította.
V. nemcsak magának, hanem másoknak is intézett escortokat:
Ez a fiatal jó magas, igazi mindene, szép. Legjobb csaj, meglátod!
– ajánlgatott neki egy nőt a vádlott egy 2011-es telefonbeszélgetésben, amire V. azt mondta, hogy nem is biztos, hogy ő beszélt telefonon, mert nem ismeri fel a saját hangját telefonban, hiszen azt sosem hallja.
A cégvezető V. először a szépségversenybiznisz miatt került kapcsolatba a vádlottal, de az gyorsan rátért, hogy más üzletben is érdekelt, ezután viszonylag rendszeres lett a kapcsolatuk. V. még egy barátja 50. születésnapjára is R.-től kért egy Edit nevű nőt, amire a tanú szintén nem emlékezett.
R. nem közvetített ki nőket szexuális szolgáltatásra
– állította mégis az elegáns zakót és drága órát viselő idősebb férfi, aki szerint R. csak annyit mondott, hogy a lányai „bevállalósak”, ebből gondolta, hogy szexelnek is pénzért. Viszont szerinte erre sosem kényszerítették a lányokat, önszántukból mentek bele, kölcsönös megegyezés alapján. Gyovai bíró, aki ezeket a dolgokat már lassan öt éve hallgatja, ilyenkor mindig bedobott egy-egy bon-mot-t, például ezt:
Gondoltam, hogy nem megkötözve hozták oda a hölgyeket, hanem önkéntes társalkodók voltak.
V. vallomása után a vádlott emelkedett szólásra:
Miért van itt az úr? Nem csinált semmi rosszat
– kérdezte, amire a bíró azt reagálta, hogy „ha rosszat csinált volna, vádlott lenne, nem tanú”. Erre R. sem tudott mit lépni, de kifejtette, hogy mivel „Sándorkám” nem adott neki soha pénzt, ezért nem kellene a bíróságra hívni, majd kifakadt:
Hülyeségnek tartom ezt az egészet!
Szexért csizmát
A harmadik tanú T. Zsombor volt, aki üzleti kapcsolatban állt a vádlottal: egyszer termet bérelt a cége egy szépségversenyhez, ami miatt tartozott neki R. 3 millió forinttal. Fizetség gyanánt pénz helyett lányokat küldött neki a szépségverseny-szervező, ami ellen a tanúnak nem volt kifogása.
A szintén középkorú, szintén gazdagabb T. tíznél többször kért escortokat a vádlottól, hogy kísérjék el rendezvényekre, ahová ő sokat jár, mert „public ember”.
Feljártam a Lajos irodájába, minden egyes alkalommal hölgykoszorú vette körül, szerették, imádták a lányok. Imponált nekem, hogy ilyen csajokkal lehetek
– tanúskodta T., aki vallomása alapján a modellek elkötelezett rajongója. Ő is azt mondta, hogy R. „pénzért sose közvetített, csak hagyta, hogy megismerkedjek velük”.
Sokszor pénz sem adott az escortoknak, inkább ajándékokat vett nekik. Egy nőt például elvitt egy plázába, nem volt csizmája, úgyhogy vett neki egyet. Szexért többet 20 ezer forintnál sosem fizette, mert szerinte aki többet kér, annak „álomelképzelései vannak”.
A bíró a lehallgatott beszélgetések leiratait lapozva fáradtan felsóhajtott, hogy: „Van-e még itt valami újdonság?” – majd nem talált, úgyhogy T. azzal vonult le a színről, hogy R. kérdéseire ő is megerősítette, hogy nem szexuális szolgáltatásért fizetett, hanem egy szolgáltatásért, amihez néha szex is tartozott.
A bíró március 6-ára tűzte ki a következő tárgyalás időpontját, amikor szintén tanúkihallgatások lesznek. R. megjegyezte, hogy ő szorgalmasan jegyzetel, és T. volt az ötvenedik tanú, a bíró viszont már nyolcvan környékénél tart, mert vannak olyanok, akik igazoltan maradhatnak távol, így elég felolvasni a vallomásukat. Az ügyészt is megkérdeztük erről, és szerinte a legtöbb tanú meghallgatása helyett elég lett volna a vallomások felolvasása, akkor sokkal gyorsabban haladnának.
Tavasszal mindenesetre egész napra tűzte ki a tárgyalást a bíró, abban reménykedve, hogy lassan végezhetnek. Mindenkit megnyugtatott, hogy ebédszünet lesz:
A bíróság ad enni? Vagy rendelnek valamit a Gundelből?
– viccelődött a vádlott, majd felvette kopott bőrzdsekijét az évek óta tárgyalásokon hordott zakójára, és távozott.
