Nem a hatalomra hegyezném ezt ki, hanem egy egyre inkább elharapódzó emberi viselkedésformára. Mérhetetlenül zavar, ha az emberekben talán rejtve ott lévő rosszindulatot és gyűlöletet, önzést és kisszerűséget szabadítják fel.
– válaszolta Fabiny Tamás a HVG-nek adott interjújában arra a kérdésre, mi zavarja leginkább a jelen hatalomban. A magyar evangélikusok elnök-püspöke példákat is említett arra, mikor történt ilyesmi: ilyen volt a 2004-es kettős állampolgársági népszavazás előtti akkori kormányzati kampány, és ilyen most a plakátkampányok sora. Fabiny megemlítette, képtelenségnek tartja, hogy környezetében egy hitbuzgó néni azt mondja a segítőjének: ő megbeszélte a Jóistennel, hogy egyetlen embert szabad gyűlölnie, Soros Györgyöt. Úgy véli:
Éveknek, évtizedeknek kell eltelniük, hogy mindezeknek a káros hatása elmúljon. A hajléktalanügyben pedig, bármennyire érthető is a frekventált közterek rendezettségének igénye, talán az a legrosszabb, hogy úgy tekintenek ezekre az emberekre, mint akik törvényen kívül vannak.
Fabinyt kérdezték arról is, hogy a zsinaton újraválasztott világi vezetőt, Prőhle Gergelyt nemrég leváltották a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, a Magyar Időkben pedig egyebek mellett azzal támadták, hogy Tanácsköztársaságot éltető kiállításnak adott helyet. Az egyházi vezető így foglalta össze álláspontját:
Prőhle Gergely nem rendezett a Tanácsköztársaságot éltető kiállítást, a választás pedig annyit üzent, hogy egyházunk népe nem hitte el ezt a badarságot, a zsinat pedig autonóm módon döntött.
Fabiny az interjúban beszélt hitről, egyházról is, s arról is, miről és hogyan lenne igazán érdemes beszélgetünk egymással:
Iraki utam után az egyik televízióban elmeséltem azt a szívszorító példát, amikor a Moszulból sietve menekülő egyik kereszténynek a muszlim szomszédja a kendője alatt őrizte meg a feszületét, és amikor ő évek múltán hazatérhetett, tőle visszakapta. Ez a fél perc valamiért mégsem került adásba. Pedig „plakatív igazságok” helyett értelmes párbeszédre volna szükség.
