Messze nem egyszerűsíthetjük le a mindennapjainkat úgy, hogy léteznek tipikusan női szakmák, és olyanok, amelyek inkább a férfiakhoz illenek. Olyan munkákat viszont bőven találunk, ahol talán még mindig néz egy nagyot a többség, ha megtudja, hogy egy férfi kolléga űzi. Pedig nincs min csodálkozni, bárki megtalálhatja a szépséget a manikűrözésben, a legmagasabb szinteken lehet űzni nemtől függetlenül, és szerencsére egyre több óvóbácsi is foglalkozik gyerekekkel. Cikkünkben megismerheti Mátyás Zoltánt, aki ha nem is elsőre, de szépen lassan rátalált az igazi hivatására, hogy gyerekekre vigyázzon, és Kis Ferencet, aki még akkor kezdte el a műkörömépítést, amikor csak három kollégájával próbáltak betörni a nők uralta világba.
„A szakma választott engem”
– mesélte Mátyás Zoltán, és hozzátette, hogy nem akart mindenáron óvóbácsi lenni, de egész életében gyerekekkel dolgozott. Bábszínész, sok foglalkozást tartott, egy képzőművészeti egyesület tagja lett, táboroztatott és bohócdoktorként járta – és még mindig járja – a kórházakat, míg elvégezte a óvodapedagógus szakot a Károli Gáspár Református Egyetemen.
Már nyolc éve dolgozik óvóbácsiként, és Mátyás Zoltán környezete egyáltalán nem lepődött meg a választásán. Mindig egyértelmű volt, hogy különösen jól bánik a kisebbekkel, és amikor később látták az óvodában a régi kollégái, egyből rájöttek, mennyire önazonos az új állásában. A gimnázium után többször jelentkezett a Színművészetire, de egyszer sem sikerült. Kőszínházakban, majd bábszínházban játszott, és az interaktív előadásokon kiderült, hogy nagyon könnyen hangolódik rá a gyerekek világára.
Bizonyos helyzetekben, amikor a többiek nem tudtak mit kezdeni a gyerkőcökkel, én valahogy el tudtam kapni a figyelmüket, le tudtam őket kötni
– mondta.
A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvánnyal már 17 éve nevettet, és az színházi háttere ma is sokat hozzátesz az óvodai foglalkozásaihoz. Mint mondta, bár neki nem adatott meg a boldog gyerekkor, másoknak mindenképpen szeretné biztosítani a vidám pillanatokat, ez motiválja.
A körmökön keresztül a kreativitás felé
„Ez egy érdekes történet kéne, hogy legyen, de nem az” – mondta Kis Ferenc, mikor a manikűrös kezdetekről kérdeztük. Lehet, hogy nem teljesen magától fordult a körmök felé több mint 16 évvel ezelőtt, de az biztos, hogy Kis hivatása egészen új utat nyitott meg előtte. Minden azzal indult, hogy Kis Ferencék szépségszalonjának egykori manikűröse otthagyta a csapatot egy komplett vendégkörrel együtt.
A felesége és a volt körmös is biztatta a férfit, hogy vállalja be az új szakmát, a műszaki területről váltson. Kis Ferenc egész életében egy igazi családi vállalkozásról álmodott, és bár először egy apa és fia cég lebegett a szeme előtt, végül viszont a körömmel állt össze a szalon. Annak idején egyszerre tanult bele a masszőrködésbe és a manikűrözésbe, de utóbbi jött be előbb. Az elején nem ment egyből a díszítés, de nem adta fel. „Én egy ilyen kísérletező fajta vagyok. Ha valami nem megy, akkor azt erőltetem” – magyarázta. Addig gyakorolt, míg a tanfolyam végén már ő segítette ki a női osztálytársait. Szerinte a műszaki látásmódja és múltja határozottan előnyt jelentett a manikűrben.
Kezdetben ráadásul túl nagy konkurenciája sem akadt, hiszen három férfi kolléga dolgozott a nők között, könnyű volt a figyelem középpontjába kerülni. Kis Ferenc viszont a versenyek, és szereplések után lenyugodott, de még mindig talál valami frissítőt és szépet a körmözésben. Új szakmája segítette megtalálni a kreatív énjét, amelyről azt sem tudta, hogy létezik:
Kapukat nyitott ki számomra ez a foglalkozás.
Azóta képeket fest, a vásznon kísérletezik, és büszke rá, hogy a vendégei mellett az oroszlányi üzletük felújítását szintén ő intézi. Mindent a kitartásának köszönhet, hogy nem adta fel az első kudarcok után, na meg annak a hölgynek, aki ráhagyta a vendégeit. A vendégek pedig türelmesen kivárták, amíg a tökélyre fejlesztette a körmök tudományát.
Kiemelt kép: Thinkstock
