A Magyar Idők újabb cikkben ment neki a CEU-nak, ezúttal azt szerették volna bizonyítani, hogy az egyetem nem is teljesítette a felsőoktatási törvény módosításait, mert valójában nem adnak diplomát a kinti oktatási tevékenységükért. A lapban hangfelvételek is jelentek meg arról, hogy valaki felhívta a Tanulmányi Osztályt a Bard College-on, és erről érdeklődött.
A baj csak az, hogy ez nem így van, mert nem a CEU kinti képzéséért felelős embert hívták fel, hanem a Bard College-ot, amelynek az épületeit a CEU is használja. Az egyetemmel ezen kívül van egy másik együttműködésük is, amely valóban nem ad diplomát, de ez nem az, amit a CEU kinti oktatásnak hív.
Filippov Gábor politológus, a CEU phd-hallgatója foglalta össze a Facebook-oldalán, hogy pontosan hogyan vezeti félre az olvasókat a Magyar Idők.
Kapcsolódva a korábbi posztomhoz: hosszú és bonyolult, csak akkor érdemes elolvasni, ha érdekel, hogyan néz hülyének a fake news-gyár.
Röviden: kihasználják, hogy normális magyar olvasó nem nyálazza végig a CEU és a Bard honlapját, és magától értetődően nem feltétlenül járatos a felsőoktatás hivatali részleteiben (az ELTE-n annak idején nekem sem kellett annak lennem, ott elég volt tanulni).
Közölnek egy, a Bard College Mesterképzésért Felelős Tanulmányi Osztályának vezetőjével folytatott, 17 perces, angol nyelvű telefonbeszélgetést, amelyet végig kell hallgatni ahhoz, hogy kiderüljön, miről zajlik a beszélgetés. (Mivel világosan ki is derül, azóta le is vették a vágatlan hangfelvételt, bár benne hagyták a cikkben, hogy a teljes beszélgetés a cikk végén hallható. Pár perccel később ezt is kivágták a cikkből :) )
Szóval a korábban végighallgatható vágatlanból kiderült, hogy a Bard TO-sa nem a CEU saját New York állambeli képzéséről beszél, hanem a CEU Bardosoknak nyújtott kurzusairól, tehát a CEU és a Bard oktatási együttműködéséről.
A Bard TO-vezetője világosan elmondja, hogy a CEU saját posztgraduális képzései nem a Bard, hanem a CEU képzései, miközben a két intézmény közös oktatási tevékenységet is folytat, ő erről tud beszélni – vagyis a Bard graduális képzéseinek hallgatói felvehetnek CEU-s posztgraduális kurzusokat, de Bardos halgatókként nem tudnak CEU-s posztgraduális diplomát szerezni (miért is tudnának?), csak Bardos diplomát. Ő végig a Bardos hallgatók lehetőségeiről beszél, ami az ő kompetenciája. Azt is hozzáteszi, hogy a CEU-nak van saját posztgraduális programja, oda is lehet jelentkezni de arról ő a Bard mesterképzésért felelős TO-saként semmit nem tud, az nem az ő hivatalának a kompetenciája.
Erről a CEU rektorhelyettese is tájékoztatja a lapot: közli velük, hogy a CEU saját kinti képzésének van saját felelőse, tessék hozzá fordulni – ezt a szerző úgy interpretálja, hogy a rektorhelyettes “bizonygat”, és nem is keresi fel az illetékest – minek is, hiszen a cikk már kész van.
Tehát a telefonáló arról kérdezősködik, hogy a Bardon lehet-e CEU-s diplomát szerezni. A Bard TO-sa közli, hogy nem, azt csak a CEU saját képzésén (amelyet, teszem hozzá, részben a Bard ingatlanán folytat) szerezhet, hiszen a Bard nem ad ki CEU-s diplomát. Ebből a Magyar Idők levonja a konklúziót, hogy a CEU nem végez oktatási tevékenységet a székhelye szerinti államban, tehát Soros. Azaz szerintük akkor végezne, ha a diplomáját egy másik egyetem adná ki.
Nem baj, ha nem értitek, láthatóan ők sem. De a biztonság kedvéért leszedték a teljes beszélgetést, és csak a pártutasítással kompatibilis, 2-15 másodperces, kivágott mondatokat hagyták fent. Ez a 9 óra 10-es állapot, persze lehet, hogy még újra meggondolják magukat.
A CEU amerikai felsőoktatási képzéséről szóló hivatalos amerikai hatósági igazolás (amelyről a Magyar Idők nem tesz említést) egyébként továbbra is itt olvasható:
A cikkre az egyetem rektorhelyettese, Enyedi Zsolt is reagált. Azt írta:
Méretes lukra futott a Magyar Idők
A sok rosszindulatú és szánalmas próbálkozás közül is kiemelkedik a Magyar Idők mai cikke. Először is azt „bizonyítják”, hogy a Bard College-ban folyó programunk nem mesterdiplomát ad, hanem oklevelet (advanced certificate-et). Ezt a nyomozó újságírás módszereivel, egy rögzített beszélgetés hanganyagára való hivatkozással teszik. Megtehették volna persze azt is, hogy közvetlenül idéznek tőlünk, hiszen több tucat nyilatkozatunkban és kommünikénkben állítottuk ugyanezt, de akkor hol maradt volna a leleplezés.
Ami még kínosabb, a rövid beszélgetés jelentős része a Study Abroad programról szól, nem az Inequality Analysis programról. A napilapnak ezek szerint nem esett le, hogy ez egy másik program, mint az, amit tavaly indítottunk el. A Bard diákjai már hosszú évek óta járnak hozzánk cserediákokként, a Study Abroad keretében, ennek semmi köze az Inequality Programhoz.
Amikor a Magyar Idők újságírója tegnap felhívott és említette a hangfelvételt, kértem, hogy mutassa meg. A szerkesztői nem engedték. Kár, ezzel megkímélhették volna a – feltételezésem szerint – jószándékú kollégát attól, hogy a teljes inkompetencia benyomását keltse.
A cikk azt is állítja, hogy az „advanced certificate” „nem megszokott” felsőfokú képzések esetében, ami egyértelműsíti, hogy a lap munkatársai még nem láttak belülről amerikai egyetemet.
A leggyönyörűbb a konklúzió: „A Soros-egyetem tehát valótlanul állította korábban, hogy a BC-vel kötött megállapodásuk eredményeként képzést indítottak az Egyesült Államokban, így továbbra sem felelnek meg a magyar törvényeknek.” Írta ezt az újságíró annak ellenére, hogy átküldtem neki a New York Oktatási Hivatala igazgatójának a hivatalos levelét amiben leszögezi, hogy a Bard-os együttműködés keretében, valamint attól függetlenül New York városában, felsőfokú oktatást végzünk New York Államban.
Azt is javasoltam neki, hogy forduljon a Bard illetékes munkatársához, a tanulmányi főtitkárhelyetteshez. Ezt nem tette meg, gondolom nem engedték neki, pedig ezzel elkerülhette volna a totális leégést. Én most megtettem, és már meg is érkezett a válasz, amit idemásolok.
Amennyiben a Magyar Idők munkatársainak szüksége lenne fordításra, csak szóljanak.
Méretes lukra futott a Magyar IdőkA sok rosszindulatú és szánalmas próbálkozás közül is kiemelkedik a Magyar Idők mai…
Közzétette: Zsolt Enyedi – 2018. november 8., csütörtök