A Népszava szerint a nyugdíjrendszerrel csak azok szerint nincs baj, akik magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat kapnak. Arról megoszlanak a vélemények, mikor és merre kell lépni, de az egyik legismertebb szakértő, Simonovits András nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett.
A lapnak Farkas András ugyanakkor azt mondta: azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal. A magát „nyugdíjgurunak” nevező szakember szerint legközelebb 2030 után kell biztosan emelni a korhatárt, ahogy az mások is 67 évre tolták ki.
Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük
– érvelt a szakértő, utalva rá, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni.
Az, hogy az Orbán-kormány mit tervez, nehezen követhető, de Varga Mihály pénzügyminiszter éppen a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Farkas András úgy számol, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárdos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés.
A Századvég Alapítvány idei időskutatása szerint anyagi gondokkal küzd a magyar nyugdíjasok 61 százaléka. Az időskori ellátásokra Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet, mint 2008-ban. Megoldási javaslatok a kormánynak a tanulmányban nincsenek.
Több gyermek, több nyugdíj
A Népszavának Gál Róbert Iván, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa azt mondja, át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra, illetve a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Magyarországon a dolgozók nem teszik félre jövedelmük egy részét idős korukra, mert felosztó-kirovó rendszer működik, az aktív korúak járulékaiból fizetik a nyugdíjakat.
A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul.
Azt kellene alapul venni, hogy valaki hány gyereket vállalt, mennyit költött iskoláztatásukra. A gyermekteleneknek ez nem jelent hátrányt, ők azt a pénzt, amit nem költenek gyermeknevelésre, tőkeként halmoznák fel, tovább dolgoznának.
Gál Róbert Iván szerint a rugalmas nyugdíjba vonulás (többféle korhatár alkalmazása) helyett a fokozatos nyugdíjba vonuláson, a munka és a nyugdíj összekombinálásában kellene gondolkodni.
Kiemelt kép: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás
