Ahogy nemrég megírtuk, nyilvánosságra hozták a teljes Magyar Ifjúság Kutatás 2016-ot, ami a gyorsjelentés után mintegy másfél évvel jelent meg. A több mint 500 oldalas dokumentum több aspektusból vizsgálja a fiatalok helyzetét; a kutatást 2000 óta négyévente folytatják le mindig azonos módszertannal, ezúttal nyolcezer magyarországi és – első alkalommal – négyezer határon túli 15-29 éves fiatalt kérdeztek meg.
Készült egy Margón kívül című kötet is, amely azokat a szempontokat gyűjtötte össze, amelyek kimaradtak a hivatalos kutatásból. Ahogy az Excenter Kutatóközpont kiadványa ismerteti, a 2016-os adatfelvétel volt az első, amikor az uniós forrásból finanszírozott kutatás adatbázisa nem volt elérhető, 2018-ig pedig semmilyen információt nem lehetett megtudni az adatokról. A megjelenés előtt álló könyvben emlékeztetnek arra, hogy az EU-s forrásokból elvégzett kutatás eredményeinek eltitkolása ütközik az uniós támogatásokra vonatkozó szabályokkal, amelyek megkövetelik a támogatások révén keletkező ismeretek és információk szabad hozzáférését. Régi reflexeket idéz, hogy a kutatási anyagot és az adatbázist csak belső körök ismerhették meg, az eredményeket a kutatók szakmai fórumokon sem hozhatták nyilvánosságra. A Margón kívül így az ifjúságkutatás adatainak autonóm értelmezését tartalmazza.
A kutatás szerint a 15-29 éves fiatalok száma 2016-ban 1,7 millió volt, ami a népesség 17,5 százaléka. Számuk 105 728 fővel kevesebb volt, mint a 2011-es népszámlálás idején.
Az egyik legmarkánsabban eltérő értelmezés az oktatás területéről olvasható a Margón kívül kötetében. A 2016-os adatokból hasonló következtetések vonhatóak le, mint a 2012-es mérésekből: megállapítható, hogy az általános iskolai végzettség megszerzése általánossá vált, ugyanakkor vannak olyan a korosztályhoz tartozó fiatalok, akik még általános iskolában tanulnak, illetve olyanok is, akik már ebben a képzésben lemorzsolódtak.
ráadásul ebben a tekintetben az előző négy évhez képest kis növekedés is tapasztalható, ez pedig a kötet szerint a tankötelezettségi korhatár csökkentésének egyik lehetséges következménye lehet. Egyébként az általános iskola befejezése után a fiatalok közel 70 százaléka az érettségit adó képzéseket választja, ugyanakkor emelkedést mutat az érettségi nélkül a szakképzésbe belevágók száma.
A lemorzsolódás markánsabban jelentkezik az érettségit nem adó szakképző iskolában (2016 óta szakközépiskola), mint az érettségit adó szakgimnáziumokban és gimnáziumokban. Ezt az ifjúságkutatás is alátámasztja, ugyanis amíg az érettségi nélküli szakképzést elkezdők közül minden tizedik fiatal lemorzsolódik, addig az érettségit adó iskolákból együttesen csak minden ötvenedik.
Érdekes eredmények születtek, amikor az édesapa iskolai végzettsége szerint vizsgálták, hogy a fiatalok milyen típusú iskolában, képzésben tanulnak.
Azok a gyerekek, akiknek az édesapja legfeljebb 8 osztályt végzett, elsősorban szakmunkásképzőben, szakiskolában tanulnak, magasabb oktatási szintekre csak ritkán jutnak el. A szakmunkás apák gyermekei számára alapvetően a szakképzés az irány, ugyanakkor az utóbbi években a felsőoktatásban egyre kevésbé jelennek meg az érettségivel nem rendelkező apák gyermekei.
Az érettségizett szülők gyermekei számára viszont egyre inkább megnyílt a felsőoktatás, főként a főiskolai képzésben, de nagy arányban képviseltetik magukat az egyetemi szintű képzésben is. A diplomás szülők gyermekei pedig felülreprezentáltak a felsőoktatásban, és a szakképzésben nagyon ritkán tűnnek fel.
A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 adatai jól mutatják a roma fiatalok helyzetét is. A megkérdezett fiatalok négy százaléka sorolta magát ebbe a csoportba, ahol a nem roma fiatalokhoz képest jóval alacsonyabb a tanulók aránya (41 százalékhoz képest 20 százalék), a munkanélkülieké pedig érzékelhetően magasabb (13 százalék 2 százalékhoz képest).
Végzettségüket tekintve is jól látható a csoport marginális helyzete:
Látható, hogy a fiatalok bizonytalanok a munkaerőpiaci kilátásaikban, lehetőségeiket pedig sokkal rosszabbul ítélik meg annál, mint amennyire az a KSH adataiból látszik. Markáns eltérések figyelhetőek meg a fiatalok státuszát illetően, ugyanis
- a tanulók bizonytalanok, de optimisták,
- a dolgozók nem érzik különösebben veszélyeztetettnek a munkahelyüket, viszont nem is látnak maguk előtt túl reményteli perspektívákat;
- azok pedig, akik nem tanulnak, de nem is dolgoznak, bizonytalanok a helyzetükben, és pesszimisták a kilátásaikat illetően.
Beszédes mutató az is, hogy a fiatalok 45 százaléka úgy véli, az elmúlt tíz évben romlott az emberek életszínvonala, 36 százalék szerint nem változott, 19 százalék szerint pedig javult. Az ország gazdasági helyzetét tekintve a megkérdezettek harmada látja pesszimistán a közelmúltat, 37 százalék stagnálást, 30 százalék pedig javulást érzett.
Amikor az emberek életszínvonaláról kérdezték a fiatalokat, így alakultak az eredmények: 26 százalék szerint romlás várható, a pozitív jövőképben 33 százalék bízik, 41 százalék stagnálásra számít.
A fiatalok szubjektív anyagi helyzete is sokat elárul a 15 és 29 év közöttiek lehetőségeiről: a fiataloknak mindössze a 7 százaléka sorolta magát a teljesen gondtalanul élők körébe, a rendszeres nélkülözések és anyagi gondok között élők aránya 11 százalék. A legnagyobb csoportot azok a fiatalok alkotják, akik úgy vélik, ha beosztják, jól ki tudnak jönni a jövedelmükből, családjuk pedig ezen a téren könnyebben boldogul.
Tízből négy-öt fiatal családjának rendszeres nehézséget jelent egyensúlyozni a bevételek és kiadások között, közülük pedig minden negyedik (a teljes minta 11 százaléka) esetben komoly gond a szerény jövedelem beosztása és a nélkülözés.
Így nem véletlen, hogy 2016-ban – a négy évvel korábbi arányt is jóval meghaladva – a fiatalok legégetőbb problémaként a kilátástalanságot nevezték meg. Emellett az is látható, hogy az olyan problémák, mint az anyagi nehézségek és a szegénység is egyre nagyobb arányban fogalmazódnak meg ifjúsági problématípusként. A kilátástalanság elsősorban a dél-alföldi, valamint a nyugat- és dél-dunántúli régiókban jelent meg problémaként. A közép-dunántúli fiatalok pozitívabbak, az országos átlagnál 9 százalékkal kevesebben említették ezt problémaként.
Az anyagi gondok és a szegénység főként az Észak-Magyarországon élő fiatalok körében hangsúlyos probléma, a munkanélküliség említése is itt a leggyakoribb, legkevésbé pedig a Nyugat-Dunántúlon fordult elő. Az elvándorlást a legjelentősebb ifjúsági problémaként észlelő fiatalok aránya az Észak-Alföldön, illetve Közép- és Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb.
Kiemelt képünk illusztráció: Fiatalok a felsőoktatási ponthatárok bejelentésén, a Pont Ott Parti rendezvényen a Rio Budapest szórakozóhelyen 2018. július 25-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI
