Csak a szokásos: a szocialisták megint egymásnak ugrottak

Ágnes még akkor is átlépte ma este a pártszerűség, és a tisztesség minden határát, ha igaza lenne. Azzal, hogy saját párttársait lejáratva igyekezett néhány perc hazug népszerűséget szerezni

– fogalmazott különösen élesen Harangozó Tamás MSZP-s országgyűlési képviselő a szocialisták egy zárt Facebook-csoportjában. A képviselő Kunhalmi Ágnes választmányi elnökhöz intézte szavait, aki az ATV egyik műsorában arról beszélt, hogy nem érti, miért szavazta meg öt párttársa, köztük Harangozó is, a képviselők fizetésemelését.

Ami jár, az jár: az ellenzék is megszavazta a képviselői fizetések megemelését

Ritkán ért egyet az ellenzék és a kormánypárt, de azért a saját pénzügyeiket szem előtt tartják.

Hétfő reggel Harangozó Tamás is nyilatkozott az ATV-n, és elmagyarázta: ők öten a frakcióval előre egyeztetett módon nyomtak igent egy módosító javaslatra, miközben a költségvetést megalapozó törvény egészére ők is nemmel szavaztak, a frakcióval együtt. Harangozó érvelése szerint tehát

hiába nyomtak igent, valójában ők sem szavazták meg a fizetésemelést.

Mivel most emiatt áll a bál a szocialistáknál, ezért elmagyarázzuk, hogy mi vezetett a frakció össze-vissza szavazásához, aztán a belső feszültséghez és a nyilatkozatháborúhoz.

Nem beszélték meg, káosz lett belőle

A képviselők fizetésemeléséről is szóló módosító indítványt a tizenöt tagú MSZP-frakcióból öten szavazták meg, hárman szavaztak ellene (Kunhalmin kívül Korózs Lajos és Gurmai Zita), hatan nem nyomtak gombot, Tóth Bertalan pártelnök-frakcióvezető pedig igazoltan volt távol. Akit érdekel, itt megnézheti név és képviselőcsoport szerint is, ki hogy szavazott.

Rajtunk röhög egy ország, hogy a politikusunk a saját frakciótársait áztatja, és hogy az össze-vissza szavazással ismét azt az érzést keltik, hogy az MSZP-re, mint pártra nem lehet komolyan gondolni

– írja már idézett dühös posztjában Harangozó Tamás, amivel valljuk be, nem nagyon lő mellé. Azt a képet sugallja ezzel az MSZP, hogy politikusai képtelenek párton belül megállapodni egy olyan ügyben, ami a szélesebb közvéleményben is nagyobb hullámokat vert. Ugyanis a lényegesen megemelt képviselői fizetések joggal bosszantanak sokakat, akiknek eltérő a mindennapi tapasztalatuk a kormánypropaganda álomvilágától, ahol mindenkinek az egekig nő a fizetése 2010 óta.

Mutatunk néhány ábrát, mennyire érdemelték meg a képviselők a béremelést

A gazdasági bizottság fideszes elnöke megvédte a képviselői tiszteletdíj emelését. Bánki Erik a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók béremelését hozta példaként. Összehasonlítottuk, melyikük munkája mennyit ér az államnak.

Ezért is furcsa, hogy az MSZP-ben

sem frakcióülésen, sem országos elnökségi ülésen nem beszéltek arról, miként szavazzanak a kérdéses módosító indítványról.

Csak annyi történt, hogy Tóth Bertalan körbetelefonálta a frakciótagokat és a megyei elnököket – bár úgy tudjuk, nem mindenkit –, hogy a költségvetést megalapozó törvényt ugyan le kell szavazni, de erre a módosító javaslatra igent kellene nyomni. A miértről kicsit később.

Aztán láthatjuk, mi lett abból, hogy nem született egyértelmű vezetőségi, konszenzusos döntés az ügyben. Voltak, akik nem akartak semmiképp igent nyomni, mások viszont találtak erre elfogadható indokot.

A baj az, hogy az ilyen fajsúlyú ügyeket illene lerendezni párton belül, hogy kifelé már egységes képet tudjanak mutatni – ezt az állítást minden szocialista megfogalmazta, akivel beszéltünk. Abban is egyetértés van párton belül, hogy ebben biztosan hibáztak:

ennyire nem tűnhet vezetetlennek egy frakció.

Kollaboráció vagy csapda?

Ahhoz, hogy megértsük az igennel szavazókat, és azt, hogy miért mondhatja Harangozó, hogy ők sem szavazták meg a fizetésemelést, ahhoz kicsit bele kell menni abba, miről is szavaztak pontosan.

A Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényt a fideszeseken kívül valóban nem szavazta meg senki. Ez lényegében hagyomány: a költségvetést és az azzal összefüggő törvénycsomagot mindig leszavazza az aktuális ellenzék. Ám beérkezett több módosító javaslat is, amelyekről külön szavaztak. Az ellenzéki módosítókat, szintén szokás szerint, mérlegelés nélkül lesöpörte a kormánytöbbség.

Viszont volt egy bizottsági módosító javaslat, amire több ellenzéki is rábólintott: az öt szocialista, a teljes Jobbik-frakció és a Párbeszéd frakciójába átült MSZP-s Burány Sándor is.

Ebben az összegző módosító javaslatban több dologról szavaztak egyszerre, amelyek közül nekünk kettő érdekes. Az egyik az országgyűlési képviselők fizetésemelése, a másik a a frakciók költségvetési támogatásának átszabása.

Ahogy Tóth Bertalan korábban elmondta, ha ez utóbbit nem szavazzák meg, akkor a szocialista frakció éves költségvetési kerete 55, a vidéki irodákra fordítható havi összeg pedig 53 százalékkal csökkent volna a fideszes tervek szerint. A pártelnök szerint így teljesen megszűnt volna vidéki jelenlétük.

Tehát aki igent akart arra nyomni, hogy ne szűnjön meg vidéken az MSZP – és a többi ellenzéki párt, mert azok is ugyanennyire, a kisebb pártok pedig még durvbbán megéreznék a frakciótámogatás megvágását –, annak a képviselői fizetésemelésre is igent kellett nyomnia.

Egy dolgot azért tartsunk észben: a Fidesz-KDNP-nek kétharmados többsége van, tehát teljesen mindegy volt, mit nyom a többi képviselő. Papíron. Mert van olyan elképzelés, hogy ha nem szavaztak volna erre igennel az ellenzékiek, akkor a fideszesek is segítettek volna leszavazni az indítványt, és azzal tényleg még jobban vége lenne vidéken az ellenzéki pártoknak.

Ez is egy jó forgatókönyv lett volna szerintem. Központilag, karhatalmi eszközökkel tiltják be az ellenzéki pártokat. Na, ezt magyarázzák ki Orbánék Brüsszelben!

– mondta egy szocialista, hogy miért volt szerinte rossz döntés igent nyomni. Tehát ami az egyik oldalnak jól kigondolt fideszes csapda, az a másik oldalnak zsarolással elért kollaboráció.

Ellenzéki élet a NER-ben

És ezzel el is érkeztünk ahhoz az igazán fontos kérdéshez, ami megbújik az egész balhé mögött.

Vajon mi a helyes ellenzéki magatartás a harmadik Orbán-kormány idején? Hogyan maradhat hiteles egy ellenzéki párt vagy politikus?

Valamilyen formában ezt a kérdést kerülgették beszélgetőpartnereink is. És úgy tűnik a szocialista pártban is keresik még erre a megfelelő választ. Csak úgy, mint az éppen atomjaira hulló LMP-ben. Hiszen ha valaki együtt szavaz bármiben a Fidesszel, akkor egyből jönnek a kollaborációs vádak, aminél rosszabbat nem nagyon kaphat manapság egy ellenzéki párt. Ha a rendszer kényelmes kiszolgálójának bélyegzik, akkor máris nagy a kár.

Viszont a Fidesz mesteri abban, hogy összecsomagoljon olyan dolgokat, amelyekre ellentétesen szavaznának az ellenzékiek, akár saját, jól megfontolt érdekükből is. Ezért lehetetlen teljesen elkerülni az ilyen helyzeteket. Ilyenkor viszont hiába racionális egy-egy döntés, minden oldalról garantált az össztűz.

Hogy pontosan mi lesz a szocialistáknál a belső vita kifutása, az a július 30-ai elnökségi ülésen fog eldőlni.

Meghozzuk azt a döntést, amely a szolidaritásról és a tisztességről szól. Mert olyan nem lehet, hogy valamivel egy képviselő nem ért egyet, de a fizetésemelést »muszáj« hazavinnie

– írta Tóth Bertalan egy belső nyilvánosságnak szánt levélben a múlt heti szavazás után. Felvetődött, hogy

Kunhalmi Ágnes etikai vizsgálatra számíthat, de ez még a levegőben lóg.

A plusz pénz „hazavitele” viszont jó eséllyel nem lesz opció: Harangozó Tamás arról beszélt, hogy a képviselők ezt bedobnák a közösbe, és különféle akciókkal segítenének ebből rászorulókon.

Kiemelt kép: Balogh Zoltán / MTI