Heti két napot a kormány megrendelésére dolgozhatnak a tudósok

A kormány azt tervezi, hogy jövőre a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézetei finanszírozásának nagy része, 20 milliárd forint átkerül a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz. Eközben a kormányoldal célkeresztjébe a társadalomtudósok kerültek: a Schmidt Mária tulajdonában álló Figyelő listát közölt azokról, akik az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának intézeteiben a bevándorlást, a genderelméletet, illetve a homoszexualitást kutatják, megjegyezve, hogy ezek a témák „feltűnően népszerűek” a kutatók között.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója, Rudas Tamás válaszul közleményt adott ki, kiállt kollégái mellett:

Mi az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban büszkék vagyunk a kutatóinkra. Büszkék vagyunk rájuk, függetlenül attól, hogy a határon túli magyarok helyzete, a társadalmi egyenlőtlenségek, speciális helyzetű társadalmi csoportok, a közpolitika intézményeibe vetett bizalom vagy a sajtószabadság érvényesülése terén folytatnak felfedező kutatást. A Társadalomtudományi Kutatóközpontban a témaválasztás szabad, mert csak a szabad, kíváncsiság által vezérelt témaválasztásból származik igazi innováció.

Csakhogy a 24.hu információja szerint Rudas néhány nappal korábban egy másik szöveget is közzétett, amely egyes értelmezések szerint épp a kutatók témaválasztási szabadságát korlátozná jelentősen. A főigazgatója azt javasolja, hogy

a kutatóhálózat munkatársai idejük egy részében a kormány által megjelölt témákon dolgozzanak.

Ez lehetne szerinte a kompromisszum a kormány és a tudományos akadémia között.

Rudas Tamás az MTA elnökének, Lovász Lászlónak írt levelet, amelyet közzétettek a kutatóközpont belső hálózatán. Szempontokat javasol a kormány képviselőivel való tárgyalásokhoz, utalva arra, hogy az akadémia állásfoglalása alapján „az MTA vezetői és vezető testületei rendelkezésre állnak olyan együttműködés kidolgozására, mely az Innovációs és Technológiai Minisztérium kormányzati koncepciójába illeszkedik, de nem sérti az MTA integritását”. Rudas azt írja:

Ennek keretében, kompromisszumra látok lehetőséget a kutatás témájának megválasztásában. Palkovics miniszter úr a finanszírozási mód megváltozásának lényegét megvilágítva azt mondta, hogy a támogatás csak jön, a bevételért tenni kell valamit, ez az új költségvetési modell értelme. Ha valóban ez a kormányzati szándék, akkor a jelenlegi szinte teljes témaválasztási szabadságtól el lehet mozdulni egy olyan irányba, amelyben a kutatóhálózat munkatársai idejük egy részében a kormányzat által megjelölt témákon dolgoznak.

Rudas szerint az idő megosztása – azaz, hogy a társadalomtudósok heti 2 napot megrendelésre dolgoznak, 3 nap pedig „kíváncsiság alapján végzett” kutatásokra fordítanak – nem lenne idegen a nemzetközi akadémiai világban megszokottól, ahol az idő egy részét oktatásra, más részét kutatásra fordítják; az előbbi kötött, míg az utóbbi szabad tevékenység.

Rudas javaslata alapján

az MTA által a finanszírozásért cserébe kutatandó témákat minden évben egy minisztériumi és akadémiai vegyes bizottság állapítaná meg, a közösen elfogadott feladatokat pedig szétosztanák a kutatóhálózat intézményei között.

A főigazgató mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a megrendelésre és a kíváncsiság alapján végzett kutatások arányának meghatározásánál tekintettel kell lenni arra, hogy „igazi innováció csak a szabad témaválasztásból származik”, ezért abban nem lát lehetőséget a kompromisszumra, hogy túlsúlyban maradjanak a szabadon végzett kutatások. Abban sem, hogy az eredményeket befolyásmentesen hozzák nyilvánosságra, ugyanis „ha ez nem valósul meg, elmozdulunk egy olyan apologetikus tudományművelés irányába, amely a kormányzatnak sem lehet célja, mert egy ilyen tudományosság semmiféle legitimáló erővel nem rendelkezik, és teljesen felesleges fenntartani”.

Rudas szerint a kormányzatnak így nem lenne lehetősége közvetlen egzisztenciális nyomást gyakorolni bizonyos témák vizsgálata, illetve a kívánatos eredmények elérése érdekében, hanem a témákra vonatkozó döntés tárgyalás eredményeként jönne létre, a kutatási eredmények pedig szabadok maradnának. Azt is megjegyzi, minél inkább korlátozzák a kutatás szabadságát, akár a témaválasztás, akár az eredmény természete szempontjából, annál inkább az MTA közvetlen versenytársai lesznek azok a hazai és külföldi piaci szereplők, amelyek „jelenleg 2-4-szer magasabb jövedelmeket kínálnak tehetséges kutatóinknak”.

Tehát minél inkább csökken a kutatási szabadság, annál több jövedelmet kell ajánlani, különben a kutatóhálózat működése ellehetetlenül, a kutatók nagy része külföldre távozik – írta.

Javaslatához magyarázatképpen Rudas azt is hozzáfűzte, arra nem lát igazi lehetőséget, hogy a kormány a terveitől teljes mértékben elálljon, a vázolt kompromisszumot viszont elérhetőnek gondolja.

A főigazgató elképzelése nem okozott osztatlatan lelkesedést a Társadalomtudományi Kutatóközpontban, vannak, akik úgy vélik, ha a kutatóknak – ráadásul ugyannyi pénzért – heti két napon a kormány szolgálatába kell állniuk, akkor sokan elhagyják az akadémiát. Részben lelkiismereti okokból, részben azért, mert ha idejük alig több mint felében foglalkozhatnak saját témájukkal, versenyhátrányba kerülnek más tudósokkal szemben.

Információnk szerint az egyik kutatócsoport vezetője egy szűkebb körben terjesztett levélben azt írta:

Rudas lényegében felajánlja az akadémiai kutatás szabadságának feláldozását, kész tényként fogadja el a nyílt kormányzati beavatkozást és az azzal szembeni tehetetlenséget.

A társadalomtudományi intézet egyik vezető beosztású kutatója pedig lapunknak név nélkül úgy kommentálta a tervet, hogy az mindannak a tagadása, amiért az akadémia létrejött. Kormányzati megrendelések teljesítése semmilyen módon nem fér össze a tudományos szabadsággal, az ilyen projekteket a kormánynak a saját háttérintézményeiben lehet lebonyolítania. Az, hogy egy ilyen „kompromisszumos javaslat” egyáltalán megszületett, szerinte nem más, mint a vezetői alkalmatlanság jele.

Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba