Most a Fidesz kétharmadáról beszélünk. Pedig nem erről kellene beszélnünk, ha az LMP öt olyan budapesti körzetben – de akár közülük csak egyben vagy kettőben – visszavonta volna jelöltjét, ahol szoros küzdelemben végül a kormánypárt jelöltje nyert.
Bízom benne, hogy a kétharmad nem válik valósággá, mert például a budakeszi körzetben a külföldről beérkező szavazatok megfordítják az állást, és így végül az LMP társelnöke, Szél Bernadett diadalmaskodik. Ezt félretéve persze jogos a kérdés, hogy lehetett-e volna együttműködni eredményesebben az ellenzéki oldalon. Szerettem volna, azon is dolgoztam, hogy még több helyen történjen meg a visszalépés az esélyes ellenzéki jelölt javára, aminek igazából akkor lett volna értelme, ha a Jobbik is benne lett volna. Részletkérdés, de jogos. Nagyon komolyan mondom: ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy az ellenzékről elhitte-e a közvélemény, hogy meg akarja újítani az országot. Nem tudtuk őket meggyőzni.
A választás előtti napon visszalépett az LMP egy olyan fővárosi körzetben, Óbudán, ahol az előrejelzések szerint nem feltétlenül kellett volna – és a végeredmény szerint sem. Ellenben például a XVI. kerületben, a Szatmáry Kristóf és Vajda Zoltán közötti meccsnél messziről látszott, hogy szoros lesz. Miért tartották állva mégis az LMP-s jelöltet? El is vitt bő 7 százalékot, a fideszes pedig 2 százalékponttal legyőzte az együttes vetélytársát.
Visszalépni csak az egyéni képviselő tud, nincs olyan, hogy a párt megmondja. Ráadásul Schiffer András és Sallai Róbert Benedek sokmilliós perrel fenyegette azokat, akik visszalépnek. Ez persze nyilvánvalóan képtelenség és az elnökség nagy többséggel le is szavazta ennek lehetőségét. Azonban sok jelöltünk mégis tartott attól, hogy mi van, ha Schiffer betartja az ígéretét. De ahogy említettem – és az eredmények az LMP elnökségét igazolják – az együttműködéseknek akkor lett volna igazi értelme, hogy ha nagyon széles körű lett volna, a Jobbik azonban sem itt, sem az országban máshol nem lépett hátra. Az LMP társelnöki posztjáról való lemondásom egyik oka, azon túl, hogy felelős vezetőnek felelősséget kell vállalnia az eredményekért, hogy
Az LMP parlamentbe való bejutása révén megszerzett mandátumok egyike az öné. A társtelnöki posztról való lemondását esetleg az is követi, hogy a mandátumáról is lemond valaki más javára?
Nem önostorozást jelent a lemondásom. És nem azt jelenti, hogy bármit feladnék és megszabadulna tőlem a kormányoldal. Egyelőre a képviselői mandátumról nem mondtam le, de több dolgot át kell gondolnom. Nem lehet olyan formában folytatni a politizálást, ahogy eddig tették az ellenzéki pártok. Nem volt tisztességes a választás, nem volt egyenrangú a küzdelem, több százezer külföldön levő, ott munkát vállaló magyar ember csak nagyon megnehezített körülmények között szavazhatott, amíg a határon túliak kényelmesen tehették ezt. A kormánypárt 100 milliárd forintért folytatott propagandát két éven keresztül, és a lopott pénzből annyi sajtót vásároltak fel, hogy eljutottunk oda, hogy a magyar emberek 60 százalékát csak a propagandasajtó éri el. Ezért komoly dilemmába kerül, aki ellenzéki politikát folytat. Hiszen ha a kormány mondja meg, hogy a kormány bírálatából mennyi juthat el az emberekhez, az ellenzék akkor is csak biodíszlet, ha történetesen kemény valódi kritikát fogalmaz meg. Most itt tartunk sajnos. Meg kell találni azt a formát, azt az ellenzéki viselkedési formát, hogy nehogy eljátsszuk, hogy van egy parlament, van a kormányoldalnak egy ellenzéke, de a kormányoldal gyakorlatilag nem váltható le.
Önnel ellentétben Szél Bernadett nem mondott le a társelnöki posztról. Ellentétek feszültek önök között, ami most csúcsosodott ki?
Nem volt komoly ellentét, jól tudtunk együtt dolgozni. Megvitattunk dolgokat, ahogyan az két ember között szokás, hiszen nem vagyunk egymás klónjai. Volt persze, hogy nem mindent úgy csináltunk, ahogy én szerettem volna, de olyan is volt, amikor pedig a nekem kedvemre való történt és ő engedett. Nagyon tisztelem, amit végigcsinált.
Saját körzetében, Szekszárdon toronymagasan győzött a fideszes jelölt, ő 52, ön 35 százalékot kapott. Hogyan fogja fel az eredményt?
Ökölszabály, hogy parlamenti választásnál az egyéni teljesítmények kevésbé számítanak, sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy ki mögött melyik párt logója díszeleg. Ha ezt nézzük, akkor reális a körzetemben az eredmény. Nagyon fontos, hogy ne haragudjanak a csalódott emberek azokra, akik a kormányra szavaztak, mert a többségük megtévesztett ember, nem is hallottak például az általam is bemutatott pénzlenyúlási, lopási, korrupciós ügyek többségéről. Szekszárdon nyertem sok körzetben, a kisebb falvakban pedig gyakorlatilag sehol nem nyertem, a kormányzati propagandagépezettől nem függetlenül. Az is közrejátszott az eredményben, hogy olyan elképesztő lejáratást kaptam az elmúlt hetekben, amit Soros György és Vona Gábor kapott az utóbbi időben. Ezek miatt nem szégyenkezem.
Csalódott amiatt, hogy a fideszes ellenlábasa úgy is másfélszer annyi szavazatot gyűjtött be, mint ön, pedig többtucatnyi korrupciós ügyet tárt a nyilvánosság elé az elmúlt négy évben? Feleslegesnek érzi azt, amit tett?
Egyáltalán nem. Könnyen lehet, hogy én leszek a legaktívabb ellenzéki képviselő továbbra is. De meg kell találni azt a formát és kereteket, hogy még hatékonyabban tudjon ellenzéki munkát folytatni az ember. Csak addig csinálom, amíg úgy látom, hogy nincs meg a veszélye, hogy díszletellenzék legyek. Másrészt, amit lehetett, én megtettem. Megvolt a veszélye, hogy elkéstünk, mert abból a sok lopott pénzből a kormányoldalon nagyon sok mindent saját maguk védelmében meg tudnak csinálni: négy éve például még csalódott voltam a polgármester-választás után, de akkor rá kellett jönnöm, hogy annyi pénzzel állok szemben, ami sok lehetőséget ad a kormánynak nemcsak arra, hogy a lopott pénzből propagandát folytathatnak, hanem az ellenzék befolyásolására is.
Nem először hozza fel, hogy ellenzéki politikusokat lekenyerezett vagy erre tett kísérletet a Fidesz-KDNP. Neveket akarunk hallani.
Ha a jelölt beleegyezik, akit megkörnyékeztek, akkor nyilvánosságra lehet hozni az esetet. Én mindenképpen azt javaslom neki, hogy tegyen feljelentést.
Az LMP-nél van ez a politikus?
Ellenzéki.
Az LMP-n belül volt vagy van valaki, akit megvásárolt a kormányoldal?
Nem tudok bizonyítékot, és remélem, hogy nem. De mind az LMP-ben, mind a többi ellenzéki párban is úgy politizálnak többen, mintha a Fidesz diktálta volna nekik. Az például nem nagyon történhetett másképp mint fideszes megrendelésre, hogy Harangozó Tamás, az egyik legaktívabb és legszorgalmasabb jelölt csak a 16. lett az MSZP listán. (Ami végül nem volt elég a mandátumszerzésre – a szerk.)
A Jobbikkal egyeztettek. Miért nem vonta vissza egyetlen jelöltjét sem Vona Gábor pártja?
Nem tudom, de lehet, hogy elszámolták magukat a várható eredményeket tekintve, vagy a Fidesz zsarolta őket, esetleg náluk is hatott a befecskendezett gyűlöletméreg. Vagy mindhárom egyszerre. Soha nem fogom elfelejteni azokat a reakciókat, amit akkor kaptam, amikor több ellenzéki párt vezetőinek is felvetettem a széles körű ellenzéki összefogás szükségességét. Riadalmat láttam többek szemében, mások figyelmeztettek, hogy ez esetben komoly kormányzati lejáratóhadjárattal leszek kénytelen szembenézni.
Kiemelt kép: Vadnai Szabolcs / 24.hu
