Polgármestert választanak ma Hódmezővásárhelyen, miután novemberben meghalt Almási István (Fidesz-KDNP), aki 2012-ben váltotta a város élén az akkor államtitkárrá kinevezett, de a vásárhelyi politikát azóta, miniszterként is meghatározó Lázár Jánost. Ha pedig 42 nappal az országos megméretés előtt időközi választást tartanak egy megyei jogú városban, akkor érthető, hogy mindenki főpróbát emleget. Még úgy is, ha a hagyományosan a jobboldal erősségének számító (1990 óta mindig jobbra szavazó) Hódmezővásárhelyen olyasmit tesztel az ellenzék, amire a parlamenti választáson nem mutatkoznak nyitottnak a pártok.
Kettő egy ellen
A fideszes alpolgármester, Hegedűs Zoltán fő kihívója ugyanis a jobboldali, korábban bevallottan a Fidesszel szimpatizáló Márki-Zay Péter, akit a Jobbik, az LMP és az MSZP is támogat. Márki-Zayt a volt KSH-elnök Mellár Tamáshoz hasonlíthatjuk, aki áprilisban Pécsen indul függetlenként, a szocialisták segítségével. Mellár mögé azonban a hozzá ideológiailag az MSZP-nél közelebb álló LMP és Jobbik sem állt be, míg Márki-Zayt a teljes ellenzék támogatja. A NER nyolcadik évében nincs mit csodálkozni azon, hogy ennek ellenére került még egy, az ellenzéki szavazatokat megosztó induló, az MSZP-s Hernádi Gyula, akit végül kizártak a szocialista pártból, amiért szembement a központ döntésével.
Mindazonáltal Hernádi nem kamujelölt, ő volt a legközelebb ahhoz, hogy a városban legyőzze Lázár Jánost. Igaz, ez 2002-ben történt, amikor a baloldal tarolt az önkormányzati választáson, Hernádi mögé pedig a Munkáspárttól az SZDSZ-en és a lokálpatriótákon át a Centrum Pártig ívelő koalíció alakult, ami arra volt elég, hogy 39 százalékot szerezzen a 46 százalékot elérő Lázárral szemben. Négy évvel később viszont Lázár már 72:28 arányú, megsemmisítő vereséget mért Hernádira. A szülész-nőgyógyászként dolgozó szocialista politikus egyébként a baloldal elárulásának, az MSZP szétverésére irányuló kísérletnek minősítette, hogy pártja elfogadta a helyi Jobbik-elnök által beszervezett Márki-Zay Pétert, és valami hasonlót gondol Szanyi Tibor is, aki szintén az összellenzéki jelölt jobboldali kötődéseit nehezményezte.
Kiátkozás
A kampány jóformán mégis csak Márki-Zayról szólt. Arról, hogy az állásából elbocsátották, az utcájában kamerákat szereltek fel – mindkét esetben vitatott, hogy politikai szerepvállalása közrejátszott-e. De az elmúlt napok, hetek fejleményei valóban azt igazolják, hogy a Fidesz tart a hét gyermeket nevelő, a katolikus közéletben aktív, magát nemzeti konzervatívként és csalódott fideszesként meghatározó Márki-Zaytól, akinek ismert, ismeretlen és feltételezett támogatóit (de még inkább Lázár egykori és jelenlegi ellenfeleit) szórólapokon listázzák gondos, de ismeretlen kezek. A független jelöltet ráadásul középkori mintára a város plébánosa is kiátkozta, dacára, hogy ő a Szent István Király plébánia világi vezetője.
A korábban az Egyesült Államokban és Kanadában is élő közgazdász indításához alighanem 2006 adta a mintát: akkor Balogh Jánosné, Mártély polgármestere szállt szembe az országgyűlési választáson Lázár Jánossal, miután úgy találta:
a polgármester úr megosztja az embereket, botrányokat gerjeszt, nem méltó utódja Rapcsák Andrásnak.
Baloghnét erre kizárták a Fideszből, az első fordulót követően viszont beállt mögé az MSZP, így alig 10 százalékkal maradt el a vásárhelyi körzetben Lázártól, aki négy évvel korábban már az első fordulóban győzött.
Lázár hátországa
Lázár személye egyébként is megkerülhetetlen. A várost 12 évig irányító Rapcsák András jobbkezeként lett parlamenti képviselő és polgármester, miután a KDNP-s politikus két hónappal a 2002-es országgyűlési választás előtt meghalt. 27 évesen első választási sikereit egyértelműen Rapcsák árnyékában aratta, 2006-ra viszont (mint Baloghné példája mutatja) a jobboldal több helyi politikusával összekülönbözött. Azonban feléjük kerekedett, egy részükkel kiegyezett, az önkormányzati választáson már tarolt, és 2010-re végképp megszilárdította hatalmát, olyannyira, hogy helyi befolyása sokak szerint még egykori mentoráén, Rapcsákén is túlnő. Amire csak ráerősít, hogy a Miniszterelnökség vezetőjeként is gyakran megfordul a városházán, és mint az arculatépítés részeként nemrég elindult honlapján látni, nincs nélküle se szalagavató, se iskolai étkezdátadás, se rendelőfelújítás, se iparipark-bővítés. Fejlesztési döntésekben nyilvánvalóan az ő szava a döntő, és biztosan így lesz ez a sok szálon hozzá kötődő Hegedűs Zoltán polgármesterré választása esetén is.
MTI Fotó: Rosta Tibor
Mostanra az is világossá vált, miért olyan fontos Lázár számára ez a stabil hátország. Bár a Miniszterelnökség vezetője igyekszik azt a képet kialakítani, hogy saját akaratából szállna ki az országos politikából, és koncentrálna csak szeretett városára, valószínű, hogy inkább Orbán Viktor látja időszerűnek újrarajzolni a Fideszen és a kormányon belüli erőviszonyokat – Lázárnak pedig megvan a stratégiája arra, hogy ha ez nem a szája íze szerint történik.
A minap azt is bejelentette, nem kér helyet a Fidesz országos listáján: vagy megválasztják egyéniben, vagy nem lesz képviselő. Ezzel ellenpontozva, riválisa, Rogán Antal helyzetét, aki az idén már nem indul korábbi belvárosi körzetében, hivatalosan a miniszterelnök körüli bokros teendői okán, bár a botrányai okozta népszerűségvesztés is biztosan hozzájárult ehhez. Lázár ezzel szemben már ott tart nyilatkozataiban, hogy a vásárhelyi térség gondjai jobban lekötik, mint a százmilliárdok fölött diszponáló Miniszterelnökség irányítása.
Presztízskérdés. Vagy több?
Kétséges, hogy Lázár János helyi pozícióját akár az Elios-ügy (a miniszterelnök vejének csalásgyanúba keveredett cége épp Hódmezővásárhelyen kapta első jelentős megbízását, Lázár ráadásul elismerte, hogy egyeztetett a közvilágítási projektről Tiborcz Istvánnal), akár a földjei által körülölelt vadászkastély híre megrengeti-e.
Az viszont tisztán látszik, hogy presztízskérdést csinál a polgármester-választás eredményéből, ami a fentiek miatt érthető is:
Mindezt Márki-Zay úgy fogalmazta meg szombati kampányzáróján, hogy Grósz Károlyt idézi, amikor Lázár anarchiával fenyeget arra az esetre, ha nem az övéi maradnak hatalmon. A független jelölt azt is mondta, hogy magas részvétel esetén van esély a győzelemre,
de ha csak 49 százalékot szereznénk, az is győzelem, mert a Fidesz a 49 százaléktól is fél.
Ez biztosan így van: ha minden közvélemény-kutatás ellenére egy rendre könnyű Fidesz-győzelmet hozó városban legyőznék vagy megszorongatnák a kormánypártot, az új fejezetet nyitna a választási kampányban. És talán már egy 40 százalék körüli eredmény megszorongatásnak lenne nevezhető.
Kérdés persze, hogy mit kezdene egy ilyen helyzettel az ellenzék, amely egyelőre semmi jelét nem mutatja annak, hogy akár csak a Fidesz kétharmados többségének megakadályozása érdekében hajlandó lenne egyéni választókerületi alkukat kötni, bár a Közös Ország Mozgalom például ezen dolgozik, csaknem húsz körzetben kutatva, hogy ki a legesélyesebb induló. (Persze tény és egyben nehezítő körülmény az is, hogy a parlamenti választáson pártok jelöltjeinek kellene hasonlóan széles választói koalíciót létrehozni, mint amilyennel Márki-Zay függetlenként próbálkozik.)
De fordítva is igaz mindez: ha az ellenzék tapasztalja, hogy majdhogynem teljes együttműködéssel sem tud szorost eredményt elérni, akkor az egyéni stratégiák kerülhetnek előtérbe – vagyis a túlélés, és/vagy a többiek okolása a várható, majd bekövetkező vereségért.
Kiemelt képünkön Orbán Viktor és Lázár János Hódmezővásárhelyen 2017 májusában. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
