A Budapest Noir óta nem született olyan erős magyar fikciós regény, mint ami most egy ismeretlen szerző kezei közül kikerült.
Az egészben a legmeglepőbb, hogy a sorozat szerzője is alternatív kiadási módszert választott: a történet részletei a Ripost nevű bulvárkiadványban bontakoznak ki, mintha valódi történetek lennének. A szerző titokban tartja saját személyét – valószínűleg a rajongók elkerülése miatt –, de a stílusjegyeiből valamennyire azonosítható, hogy kiről van szó, hiszen minden mondat végére három pontot tesz.
A Ripostban megjelenő történetben is megvan viszont az, ami igazán sikeressé tette a Budapest Noirt: karakteres, sötét, kalandos Budapest, korrupt politikusokkal és titkos találkozókkal. Persze a névtelen szerző nem olyan erős a város hely- és politikaismeretében, mint Kondor Vilmos, de a magyar piacon már az a gondos iparosmunka is meglepő, amit a skandináv krimiktől egyébként megszokhattunk.
A Ripost információ szerint kész a Simicska-LMP paktum!
– kezdi írását a névtelen szerző, mintha csak valódi újságcikkről lenne szó. Valószínűleg egyébként elsőkönyves íróról lehet szó, amire utal, hogy nem feltétlenül érzi még, hogy a mondatoknak önmagában is van súlya és ritmusa, nem kell mindenhova felkiáltójelet tenni. A történet folytatása szerint:
Egy dunai hajón egyeztek meg abban, hogy a Simicska-birodalom a Jobbik után szárnyai alá veszi az LMP-t is. Nagy kérdés, hogy a pártfinanszírozás milyen eszközeivel működtetik majd a függetlenségére korábban oly büszke alakulatot.
Innentől válik érdekessé a történet, mert a szerző ennek a nyilvánvalóan fiktív történetnek pont a pártfinanszírozást választotta témaként. Bátor húzás, kevésbé unalmas topikokba is tört már bele írók keze, ezért mindig elismerésre méltó, ha valaki hozzá mer nyúlni. Az in medias res használata is jó döntésnek tűnik, felkelti ugyanis az érdeklődést és eléri, hogy az olvasó azt gondolja, ennek a történetnek van előzménye:
Az újabb fotók azt bizonyítják, hogy Hadházy nem volt egyedül! A konspiratív módszerekkel megszervezett találkozón megjelentek az LMP legfontosabb „háttéremberei”, a korábbi pártelnök, Schiffer András és a párt eszmei atyjának tekintett Lányi András is. Ott volt a pártvezetőségből még a párt korábbi főpolgármester-jelöltje és szóvivője, Csárdi Antal. A sürgős teendők megbeszélése végett magukkal vitték az LMP egyéb médiavezetőit is. Varga Amara, a párt sajtófőnöke buzgón jegyzetelte a teendőket.
Az kevésbé volt jó döntés a szerzőtől, hogy egy olyan eseményt választott a fiktív történet központjaként, amelyik egyébként valóban létezik. Az újságról elnevezett Magyar Nemzet Szalont negyedévente rendezik meg, még Facebook-eventje is van. Persze a valóságban sokkal unalmasabb ez a sajtónyilvános esemény, mint ebben a fiktív világban tűnik, hiszen a történettel ellentétben nem paktumokat kötnek, hanem kerekasztal-beszélgetéseken vesznek részt az itt megjelenő közepesen sikeres politikusok. Az eseménysorozat legutóbbi részének pont az LMP és a Jobbik politikusai voltak a vendégei, mint a Ripost történetében. Hiába, az élet a legjobb dramaturg.
Az illusztrációk használata jó ötlet ugyan, mert megszilárdítja az olvasóban a képet arról a sötét, gyanús, izgalmas Budapestről, amelyik a történetben szerepel. A képek is jók, tényleg olyan, mintha létezne ez a hátborzongató város. A hozzájuk mellékelt leírásokon viszont még dolgozni kellene kicsit.
Schiffer András csuklyát húzott a fejére, amikor a paktum megkötése után, tudatosan egyedül, elhagyta a helyszínt
– szerepel például az egyik kép alatt, miközben tisztán látszik, hogy esett az eső, és az egy kapucni. Egy másik kép alá pedig az van írva, hogy
Varga Amara az LMP szóvivője, amint elhagyta a paktum megkötésének színhelyét, hosszasan telefonált, mintha részletesen tájékoztatott volna valakit a Simicska-egyezségről.
Miközben a képen nem is Varga Amara szerepel. Persze ennyire azért elrugaszkodhat a szerző a valóságtól, de ha ennyire szabadon kezeli a forrásokat, akkor érdemes lett volna nem létező személyeket választani a történet főszerepeire. Ami viszont nagyon jó, az a korabeli nyelvhasználat, amely a kilencvenes évek sokat látott bűnügyi riportereit idézi:
A paktum kész. Hadházy elballag az éjszakában. Simicska „fogott embere”?
Összességében ez egy nagyon erős kezdés, kisebb pontatlanságokkal és hibákkal. Nagyon várjuk a történet következő részét, mert ha így folytatódik, akár ebből is film készülhet a Budapest Noir után.
