Bettina sokáig azzal próbálta felhívni magára a figyelmet, hogy agresszív volt és csúnyán beszélt. Még a felnőtteknek is nekiment, rugdosódott, harapdált akkor is, ha éppen segíteni akartak neki. Nehezen bírtak vele az iskolában és a tanodában is, de világos volt, hogy a viselkedésével azt üzeni, segítségre van szüksége. Bettina ugyanis egy népes, gyárvárosi családban él Pécsen, ahol a sok testvére mellett alig jut rá figyelem.
Ő volt az első, akit elvittünk lovagolni, és óriási változást értünk el nála. Végre van egy program, amelyen rendszeresen részt vesz, amikor csakis rá figyelnek, de neki is figyelnie kell az állatra. Ma is előfordul, hogy megpróbálja bontani a rendet, de távolról sem víselkedik úgy, mint régen
– mondta Bettináról Tasnádi Zsófia, az Emberség Erejével Alapítvány tanodájának vezetője. A lovaglás azóta óriási divat lett a gyerekek körében, még a karácsonyi adománygyűjtést is erre építették. De nem mehet akárki lovagolni, csak aki egyezséget köt a mentorával arról, hogy cserébe változtat valamilyen rossz szokásán. „Úgy látszik, működik” – bizakodott Tasnádi.
Az Emberség Erejével Alapítvány felel a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány új, dél-dunántúli programjáért. Ennek keretében hamarosan százmillió forintot fognak szétosztanikörnyékbeli civil kezdeményezések között, amivel kiverték a biztosítékot a kormánypártoknál. Annyira, hogy a kormányközeli médiumok hetek óta „Soros-kampányközpontként” és „bevándorlásszervező irodaként” hivatkoznak az Emberség Erejével Alapítványra, amely a kampány miatt még a leendő albérletétől is elesett. „Nem gondoltam, hogy ennek ekkora visszhangja lesz. Nem számítottam rá, hogy megpróbálnak kiutálni minket a városból, és végképp nem hittem, hogy három hét után is ez lesz a téma. Pedig akár gondolhattam is volna”.
Bár az alapítvány csak mostanában lett országosan ismert, Pécsen régóta aktívak. 2010 óta foglalkoznak ifjúságsegítéssel a Gyárvárosban, Pécs egyik leszakadó részében, négy éve pedig megnyitották az Élmény-Tár Tanodát, ahová 25 hátrányos helyzetű gyerek jár be nap mint nap, és további negyven gyerekkel vannak rendszeres kapcsolatban.
De mi történik valójában a tanodában, ahol a kormány szerint idegen érdekeket szolgálnak ki?
Aki ismeri őket, nem fél tőlük
Amikor szenteste előtt néhány nappal a tanodában jártunk, tizenegynéhány gyerek szorgoskodott a karácsonyi üdvözlőlapokon. Azért csak ennyi, mert a decemberben szokásos iskolai betegséghullám sokakat elért a tanodás gyerekek közül is. „A sütivásárra készítjük őket” – mondta Fúrós Anita mentor, miután megdicsérte egy kisiskolás lány karácsonyfáját. „Akik hoznak süteményt, azok ingyen kapnak üdvözlőlapot, másoknak pénzért áruljuk. De ez nem új, évek óta csináljuk”.
Anitán kívül két másik mentor dolgozik a tanodában, mindnyájukhoz körülbelül tíz-tizenkét gyerek tartozik, így jön ki a három mentorcsalád. Ők egész évben együtt dolgoznak azért, hogy az év végén elérjenek valamilyen, általuk kitűzött célt, mondjuk, hogy elmehessenek egy ottalvós kirándulásra vagy egy balatoni biciklitúrára. Ha év végére elég pontot összegyűjtenek, megkapják a jutalmat, de ehhez minden hónapban részt kell venniük egy csapatversenyen, ahol bemutatkozó videókat készítenek, fotóznak, vagy éppen városismereti vetélkedőre mennek.
Minden család elérheti a célját, tehát nem egymással versenyeznek. A lényeg, hogy együttműködésre ösztönözzük őket
– mondta Tasnádi.
A saját mentoráltjainkra különösen odafigyelünk, folyamatosan kapcsolatban vagyunk a tanáraikkal és a szüleikkel, segítünk elsimítani a konfliktusokat. A szülők máshogy viszonyulnak hozzánk, mert mi nem vagyunk olyan formálisak, úgy beszélünk velük, ahogy mi egymás közt. De ez érthető is, hiszen egy tanárhoz húsz gyerek tartozik, és az egy egész más feladat
– mondta Anita. Az egyik lány például nemrég lógni kezdett az órákról, a tanodás mentorok pedig sokat dolgoznak azért, hogy kiderítsék, miért lehet ez.
„A családgondozók is örülnek, hogy ott vagyunk a gyerekek életében” – mondta Pintér Emese, egy másik mentor, aki szerint pont az ilyen együttműködések miatt nevetségesek a róluk szóló lejárató cikkek. A tanoda munkatársai úgy érzik, akikkel napi kapcsolatban vannak, azok a Soros-ellenes kampány beindulása óta sem tekintenek rájuk másképp, mint korábban. „Hiteles számukra, amit csinálunk”. Tasnádi szerint ezt bizonyítja az is, hogy hiába a médiafelhajtás, továbbra is sokan adományoznak nekik. Amikor találkoztunk, épp a pécsi egyetemről hívta őt egy tanár, hogy nincs-e szükségük véletlenül egy kanapéra.
Bár az alapítványnak általában nincs kapcsolata az önkormányzattal, általában jó kapcsolatuk van a különböző intézményekkel.
Az egyik gyárvárosi udvarban több olyan család is lakik, akiknek a gyerekei hozzánk járnak a tanodába. Így találtak meg minket azzal a problémával, hogy tarthatatlanná vált a vécéhelyzet, nem lehet kiszippantani a derítőket. Ebből elindult egy érdekérvényesítő tevékenység. A családsegítő központtal és más civilekkel együtt összeszedtük, mi mindent kellene helyrehozni az udvarban. Úgy látjuk, hogy a lakásokat fenntartó cég is felismerte, hogy a mi munkánk az ő dolgukat is megkönnyíti, hiszen személyes kapcsolatban vagyunk azokkal az emberekkel, akik az ő házaikban laknak. Így ők is hatékonyabban tudnak beszélni velük, ha a házak rendben tartásáról, a lakbérrendezésről vagy a jogviszony kérdéséről van szó
– mondta Tasnádi, aki szerint ilyen ügyekben fontos az együttműködés, és nagyon bízik a párbeszéd folytatásában.
Nem mindegy, megtapsolják-e őket szép olvasásért
Korábban ugyan nem tudtak minden nap nyitva tartani, most egész héten fogadják a gyerekeket a tanodában. „Hétfőn és kedden délután négytől hatig képességfejlesztő foglalkozásokat tartunk. Színjátszás, zenélés, meseolvasás, meseírás, társasjáték, informatika” – sorolta Tasnádi, mi mindent csinálnak. „Ezeket a mentorok és a gyerekek közösen találják ki, próbáljuk őket variálni, hogy ne legyenek unalmasak”.
Sok tanoda csak a képességfejlesztésre koncentrál, és szerintünk is ez a legjobb módja a gyerekek fejlesztésének. De rá kellett jönnünk, hogy muszáj segítenünk a gyerekeknek az iskolai dolgokban is. Naprakésznek kell lenniük, mert óriási sikerélmény, ha bemennek, és végre nem megrovást kapnak, amiért nincs kész a leckéjük, hanem megtapsolja őket az osztály, amiért olyan szépen olvasnak
– mondta.
Ezért szerdától péntekig délután kettő és négy közt egyénileg foglalkoznak a gyerekekkel: átveszik a tananyagot, házi feladatot írnak, átnézik a problémás részeket a témazáró előtt. Ezzel nem a mentorok foglalkoznak, hanem az a harminc önkéntes, akik a kötelező iskolai közösségi szolgálat, az egyetemi gyakornokság vagy sima kedvtelés miatt csatlakoztak. Ők a mentorokkal ellentétben nem is kapnak fizetést a munkájukért. „Vannak középiskolások, egyetemisták, velem egykorúak és idősek is”.
Négykor viszont vége a tanulásnak, és indul a tematikus délután. A csütörtök például az alkotós nap, vagyis a gyerekek kézműveskednek, rajzolnak vagy főznek, szerdán pedig sportolnak, sőt beindították az újságíróműhelyt is, hogy feldolgozzák az elmúlt egy év eseményeit.
„Szeretnénk feléleszteni a gyerekekben a vállalkozószellemet. A cél, hogy minél többször kerüljenek olyan helyzetbe, ahol sokféle emberrel találkoznak, sokféleképpen kell reagálniuk”. Ezért is vezették be a mannarendszert, ami azt jelenti, hogy a gyerekek mindenféle apró aktivitásért cserébe pontokat kapnak. Például azért, ha eggyel jobb jegyet hoznak az iskolából, mint legutóbb, vagy ha segített otthon kitakarítani. A pontjaikat minden hónapban beválthatják egy mannavásáron, ahol egyrészt játékokat, édességeket, könyveket és képregényeket, másrészt szabadidős programokat vehetnek maguknak.
Színház- és mozijegy, uszoda, planetárium
– sorolta Tasnádi, hová szokták elkísérni a gyerekeket. „Maguktól nem nagyon mozdulnának ki ebből a városrészből, így viszont új impulzusok érik őket. Főleg a városon belül mozgunk, de voltunk már Budapesten, Szegeden és Berettyóújfaluban is”.
Sínen a punyaburger
Az alapítványnál arra is rájöttek, hogy akkor tudnak igazán sokat segíteni a gyerekeknek, ha a szüleik problémáival is foglalkoznak. „Az egyik utcában nagyon nagy volt a sár, ezért a gyerekek mindig koszosan értek be az iskolába és az óvodába. A szülőkkel beszélgetve kiderült, hogy ez nagyon zavarja őket, ezért létrejött egy érdekérvényesítő csoport. Aláírást gyűjtöttünk és beadványt írtunk az önkormányzatnak, hogy betonozzák le az utat. A nagy részét meg is csinálták”.
Ebből az apró ügyből jött létre a szülőklub, amelynek az ételosztását nemrég a pécsi Fidelitas is megzavarta. De szerveztek már interaktív gyárvárosi sétát is:
Ezt két helyi cigányasszony vezeti, akik elmesélik, hogyan alakult az elmúlt harminc évben a városrész története, mit jelent a mélyszegénység, és milyen a cigány-nem cigány együttélés errefelé
– mondta Tasnádi. A sétákon bárki részt vehet, októberben például negyven tanárnak tartottak túrát.
„Az is kiderült, hogy imádnak főzni, úgyhogy ma már rendszeresen ők készítik az ebédet a gyerekeknek szervezett programjainkon is”. Sőt, nemrég azon kezdtek gondolkodni, hogyan lehetne cigány mozgóbüfét csinálni egy társadalmi vállalkozás keretében. Az alapötlet már adott: a punyába, más néven bodagba, vagyis a cigány kenyérbe cigánylecsót tesznek, ebből lesz a punyaburger. „A tanárokkal közös sétán már leteszteltük, és kipróbáltuk egy ormánsági fesztiválon is, ott nagy sikere volt. Ez nagyon sokat segíti a szülőknek az önbizalmuk javításában, hiszen sokszor csak a kudarccal találkoznak: a gyerek már megint egyest kapott, már megint kirúgtak, már megint nem voltam elég jó. Szeretnénk, ha itt sikeresnek éreznék magukat, és boldogok lennének”.
