Karácsony Gergely csütörtöki bejelentése nagyban hasonlít Botka László korábbi akciójára: közös listáról, közös miniszterelnök-jelöltről beszél, továbbá – miként a szegedi polgármester – olyan feltételeket támasztott, amelyeknek senki nem tud vagy akar megfelelni.
A Párbeszéd által elhagyott választási szövetség másik tagja az Együtt már tavaly bejelentette külön indulását, amelyet a választási szövetség megalakulásakor meg is erősített. Ma már az is kizárt, hogy a DK-t közös listára lehessen hozni.
Karácsony bejelentéséig csak az MSZP volt a közös lista pártján. A szocialisták álláspontjának vélhetően több oka van. Egyrészt a pártnak versenyképes miniszterelnök-jelöltet találni meglehetősen problémás, másrészt tart attól, hogy szavazói egy része a DK-t támogatná versenyhelyzetben. Ezzel pedig az MSZP támogatottsága tovább csökkenhet, majd egyjegyű tartományban konzerválódhat.
Így Karácsony kapóra jöhet az MSZP-nek, akár közös miniszterelnök-jelöltként, akár MSZP-s politikusként. Ugyanakkor az előzőek miatt az is valószínűsíthető, hogy MSZP-Párbeszéd együttműködés esetén a szocialisták aligha kockáztatják meg a 10%-os küszöböt, amit akkor kellene átlépni, ha együtt indulna a két párt. Ennek nyomán a párbeszédesek is MSZP-listán és MSZP-logó alatt indulhatnának. Ehhez hozzátartozik, hogy az MSZP alighanem tanul a 2014-es történésekből, így aligha teszi lehetővé a párbeszédeseknek, hogy ha mandátumot szereznek, ne a szocialista frakcióba üljenek be.
Pedig korábbi nyilatkozatai ismeretében ez indokolt lett volna. Emlékeztetőként: Karácsony október 23-i beszédének szavait, akkori stratégiáját a Magyar Nemzet így interpretálta: Karácsony szerint „az egyik rossz irány, hogy képtelenek együttműködni, és ezzel hatalmon tartják azokat, akik nem méltók a hatalomra. A másik rossz irány, hogy megpróbálják az ellenzéket a maga sokszínűségében tönkretenni, és megpróbálják a nagyon különböző politikai világnézeteket valamilyen egységes alakzatba összesöpörni, ezáltal kioltva azt az erőt, ami épp a sokszínűségében van.” Előtte néhány nappal a 444 oldalán így fogalmazott: „Az ellenzék baloldali része várhatóan nem fog egy nagy közös listába rendeződni, de a szavazók fejében az egyéni jelöltek esetében ki fog termelődni az az induló, akit a Fidesz kihívójának tekintenek majd. Ezért szerintem sokkal több egyéni helyet meg fog tudni nyerni az ellenzék, mint korábban.” Előtte négy nappal a Párbeszéd taggyűlése után ezt közölte a sajtóval: „az ellenzéki oldalon két stratégia van: az egyik szerint feltétel nélküli összefogás kell, a másik szerint pedig együttműködés nélkül új alapokra kell építeni a politikát. Szerinte mindkettőben van igazság, de a legjobb megoldás szerinte, ha megmarad a sokszínűség, de együttműködnek a pártok.”
Ezekhez képest fogalmazta meg ajánlatát úgy, hogy a fentiekre nem tett reflexiót. Holott a stratégiaváltás során – főleg, ha az teljesen ellentétes azzal, mit addig képviselt egy politikus –, a magyarázat nem maradhat el. Miért nem működik a korábbi, miért jobb ez? Hogyan kerülné el a 2014-es politikai unicumozást, vagy mitől nem lenne ez az Összefogás más, mint a korábbi?
A kérdések sora folytatható lenne egészen odáig, hogy szembesítik saját polgármesterségének MSZP-Fidesz együttműködési gyakorlataival. Kérdezhetnék, hogyan jutott el a budapesti MSZP támadásától (lásd Liget-ügy) az azzal való együttműködésig, él-e még a mondás, mely szerint „MSZP elárulta az elveket Zuglóban”.
Mindezek csak azért fontos kérdések, mert a beszélő nem csak a magyar politika egyik legnépszerűbb politikusa, hanem az egyik érdemi cselekvője is, akinek politikai tudása (ami nem ugyanaz, mint a politikáról való tudás, de e téren is kiemelkedik Karácsony) sokszorosa saját pártja vagy korábbi választási szövetségének tagjainak.
Ebből több kérdés következik:
- ha nem jönne össze a közös lista, úgy akkor ő Botkához hasonlóan visszavonulna-e? Megpróbált ugyanis ajánlatot tenni, nem sikerült, a felelős ezért a „többi” lesz. Botka kudarcának tanulságai után és pár hónappal a választások előtt éppen Karácsony politikai tudása okán kevéssé feltételezhető, hogy erre játszott volna.
- Másik lehetőség, hogy vállalja MSZP-listáját, ami – ha a fentieket adottnak vesszük – kizárólagos MSZP-listát jelenthet. Ez esetben megint csak értékalapú (politika, morális) indoklás szükséges, miért nem az egykori „korszakváltó” szövetséggel megy neki a választásnak, miért azzal a párttal, amelynek egy része a beszámolók szerint Zuglóban ellene játszik. A közös baloldaliság kevés garanciának bizonyul addig, amíg a párt nem tudja a fenti MSZP-s reflexiók „tovatűnését” megmagyarázni.
Amennyiben utóbbi megoldott, az Azonnali szocialista forrásai szerint is ez csak MSZP-listás szereplést jelent (Karácsonyt, Szabó Tímeát és Tordai Bencét nevezte meg az MSZP-s forrás), nem pedig az MSZP által átadott nyerhető választókerületeket a listás helyek mellett. Ez esetben is adott a hitelességi deficit. Mondhatjuk, hogy ez a választóknak nem döntő, valóban, szituációja válogatja, mikor az, és mikor nem, annak nagyítását a többi politikai szereplő viselkedése is meghatározza. Azzal azonban, hogy Szigetvári Viktor, az Együtt politikusa úgy értékelte Karácsony kezdeményezését, hogy „az nem hitt a választási szövetségben”, azzal azt is mondta, hogy utóbbi feladta (ami nem jó politikai útlevél), és Karácsony saját pártjának mandátummaximalizáló szempontjait részesíti előnybe. Volt szándéka Szigetvárinak vagy sem, csak ő tudja, mindenesetre Karácsony egy megalapozott politikai magyarázattal ezt előre cáfolhatta volna.
Ma talán még Karácsony sem tudja, melyik utat választja (választják helyette), a Párbeszéd (politikai) integritása mindegyikkel veszélybe került, az MSZP hatalomtechnikai tudását a párbeszédesek nem tudják meghaladni. Rájuk – pontosabban 1-2 nevükre – az MSZP-nek szüksége is lehet, de ennek ára pont annak a pár névnek a hitelessége. A Párbeszéd az Együtthöz vissza nem térhet – ennek tudatában léphetett Karácsony is –, ugyanakkor az MSZP-nek sem feltétlenül kell így Karácsony, hiszen Botka se kellett „töredékben”. Gondolkozhatnak úgy az MSZP-ben, hogy pár biztos mandátum átadása helyett például a „kampányarc” Kunhalmi Ágnes jelölése mellett döntenek, és egy koordinált megállapodás most célravezetőbb, mint egy akár egy hónappal későbbi, rosszabb tárgyalási pozícióból indított tárgyalás. Az MSZP márkáját Karácsony aligha tudja renoválni, s ha az MSZP-ben így gondolkodnak, úgy a politikában törvénynek számító túlélési ösztön erősebb lehet, mint a párbeszédesek „listafoglalása” (vagy akár biztos egyéni választókerület részükre történő átadása).
Képzelődésben tovább nem tudunk, és nem is érdemes menni. Egy biztos: Zugló polgármestere 2017-ben Karácsony Gergely. Jövőbeni sorsa most dőlhet el. A döntés, és így Karácsony jövője viszont már nem pártja kezében van.
A szerző politikai elemző
Kiemelt kép: MTI – Illyés Tibor
