Távozott az 1956-os emlékév történészszakmai vezetője, prof. Horváth Miklós hadtörténész a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványtól. A 444 információi szerint távozása kapcsolatban áll azzal, hogy Dózsa László (1942-) színész-rendező neve szerepel azon a plakáton, amin egy kamaszkorú forradalmár látható. Aki valójában Pruck Pál.
Azt, hogy ő van a képen, az azóta elhunyt Pruck maga is bevallotta korábban, még a kékfényes Szabó Lászlónak, de a brit fotós is az ő nevét jegyezte fel 1956-ban. Az Origo azonban még kedden megjelentetett egy cikket, ami szerint Horváth volt az, aki a plakátkampány előtt Dózsát azonosította be a fotón, és nem jelezte, hogy más személy neve is felmerülhet. Majd, miután a színész írásos nyilatkozatot tett, hogy a képen ő van, a közalapítvány a beazonosítást sikeresnek tekintette.
Egyébként miután kiderült a tévedés, a kormányoldal továbbra is agresszívan kitartott Dózsa mellett, aki egyébként nagyon furcsa történetet adott elő 1956-os szerepvállalásáról: azt állította, hogy 14 évesen, miközben Csepelt repülőgépek bombázták (segítünk: 1956-ban nem bombázták repülőgépek az országot), őt elfogták, falhoz állították, légvédelmi ágyúval széttrancsírozták, átlőtték a nyakát, tojásgránátot dobtak rá, de túlélte. A kórházból viszont a története szerint elvitte az ÁVH, és úgy fejbe rugdosták, hogy csontszilánkok mentek az agyába. Tömegsírba tették, forró mésszel leöntötték, de egy sírásó meglátta, hogy mozog az ujja, majd „Kárpáti professzor” tízórás műtéttel megmentette. És ezután is megmaradt a sapkája, ami állítása szerint azon a fotón szerepel, ami rákerült a plakátokra.
Az Origo cikkéből kiderül: azok, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy nem Dózsa van a plakáton, a közalapítvány kuratóriuma szerint nem mások, mint „a magyar sajtónak az emlékévet lejáratni szándékozó képviselői”, akik „néhány politikailag elfogult történésszel karöltve magát a forradalom és szabadságharc történeti jelentőségét, a hősiesen küzdő pesti srácok és lányok emlékét vették célba”. Sőt, a kuratórium leszögezte: „a pontatlanságával kritikai felületet nyújtó Horváth Miklós professzor egyetlen alkalommal sem vállalta, hogy álláspontját megvédje, vagy hogy azt – az akadémiai életben megszokott módon – a tudományos nyilvánosság előtt fölülvizsgálja”.
Horváth Miklós azonban a 444-gyel közölte: ahogy az Origo, úgy más médium sem mutatott érdeklődést ezzel a kizárólag szakmai kérdéssel kapcsolatos véleményére, sőt, „a közalapítvány vezetése sem látta szükségét annak, hogy a véleménynyilvánítás feltételeit megteremtse”. Nyilatkozatából egyébként kiderül, hogy a szerződését még január 1-én is meghosszabbították egy évvel, amikor már lehetett tudni, hogy baj van a plakáttal, most viszont közös megegyezéssel szüntették meg.
