Korábban már írtunk arról az egészen meglepő elittömörülésről, ami az Osiris új tanulmánykötete miatt gyűlt össze. A Hegymenet könyvbemutatóján a felvezető előadást Tölgyessy Péter tartotta, de nem ő volt az egyetlen viszonylag ritkán megszólaló értelmiségi mozsárágyú, aki beszélt az eseményen.
Nem sokkal utána összeült Szelényi Iván-Chikán Attila-Kövér György-Csaba László, és mintha az X-Faktorban lennének, csak zene helyett értelmiséggel, megfejtették az ország problémáit a könyv vonalain haladva. A szakértők komolyabb gondolatugrásokkall beszéltek, ami ilyen átfogó témamennyiségnél érthető is.
Magát a könyvet külön érdekessé teszi, már amellett, hogy kifejezetten erős írások vannak benne, hogy eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia adta volna ki, de később visszamondták. Gyurgyák János, az Osiris vezetője konkrétan kiállt és elmondta, hogy az MTA egyik vezetője azt mondta a szerkesztőknek, hogy
Politikailag nagyon nem lenne jó, ha ez a kötet az MTA-nál jelenne meg.
Ami elég durva kijelentés, mivel a kötetben nem csak ellenzéki, de kifejezetten ismert és sikeres akadémikusok írtak, az MTA pedig Magyarország legfontosabb tudományos intézménye.
Csaba László közgazdász a könyvről annyit mondott, hogy egyébként azért jó, hogy ez megjelent, mert ez a könyv nem klasszikus akadémiai elemzés, hanem “középkategóriás” elemzés, ami nem klasszikusan akadémiai dolgokkal foglalkozik.
Csaba egy erős utalással kezdett, ami arról szól, hogy hagytuk a nyugatos politikát, és sámánista politikát kezdtünk, ahol a sámán kikiált valamit, a többiek pedig próbálják megfejteni, mit jelent az. “
Odamennek ezekre a területekre, mint az egészségügy, és úgy csinálnak, mintha itt soha nem történt volna semmi.
– mondta Csaba. Ez egyébként részben a könyvvel szembeni kritika, mert részpolitikákkal foglalkozik, miközben nincs ideológia, vagy átfogó politika, ami az országot irányítaná.
Csaba szerint – aki korábban orbán tanácsadója is volt – az a szerencse, hogy csak ennyire maradtunk le, miközben komoly erőfeszítéseket tesz érte a kormány, hogy még jobban lemaradjunk.
Szelényi Iván szociológus elmondta, hogy ugyan igaz, de számára elképesztően ijesztő az, amit Tölgyessy Péter korábban elmondott. Tölgyessy szerint Magyarország 500 éve válságban van, azóta bukás bukást követ, és keressük a hibást, hogy ki ezért a felelős. Szelényi szerint vigyázni kell a túldetermináltsággal, hogy előre megmondjuk, mi lesz később a sorsunk.
Szelényi szerint a gyerekeink nem abban a világban fognak élni, ahol mi élünk. Ha megnézzük az ENSZ statisztikai intézetének korábbi előrejelzéseit, akkor észre kell venni, hogy az időjárás-előrejelzések sem sokkal pontosabbak ennél. Talán csak a demográfiai előrejelzések szoktatk viszonylag pontosak lenni. Az ENSZ demográfiai előrejelzése szerint 2100-ra az 500 milliós uniós lakosság 300 millióra fog csökkenni. Ez szerinte azért fontos, mert ha Magyarországban gondolkodunk, akkor a Földgolyóban gondolkodunk, ahol hatalmas változások lesznek a következő pár tíz évben.
Madár István moderátor feltette a kérdést, hogy ha a rendszernek vannak eredményei, mint a külső adósság csökkenése, a foglalkoztatottság növekedése, akkor miért vagyunk annyira biztosak abban, hogy kudarc, ami most történik.
Chikán Attila szerint annak, ami most történik, az etikai-kulturűlis háttere olyan súlyú, hogy erre nem lehet nemzetet építeni. A korrupció olyan durva, hogy ez hosszú távon nem lehet eredményes. Magyarországon a szőnyeg alá seperjük a problémákat, olyan képeket mutogatunk a tévében, amiket nem rohad a kórházak fala. Nem beszélünk olyan dolgokról, mint az új gépkorszak, a rengeteg munka, amit a gépesítés el fog venni. Külföldön ez nem így van, ott ez folyamatos és visszatérő téma.
Csaba László szerint ha valaki fordítva ül a lovon, akkor úgy nagyon nehéz vágtát nyerni.
Szerinte ha itt arra kültjük a beruházások felét, hogy itt legyen a világon a legolcsóbb az energa, akkor alapvetően tévedünk és fordítva ülünk a lovon. Olyan területeken csinálunk óriásberuházásokat, amely területeken soha nem fognak megtérülni.
Szerinte a Szovjetuniónak is voltak sikerei, mondjuk a repüléstechnika terén, de még a korai náci Németország is gazdaságilag sikeres volt bizonyos szempontból. Szerinte a kérdés az, hogy meddig tart ez ki, mert ezek a rendszerek nem voltak fenntarthatóak.
Csaba László később visszatért a munkaerőpiaci kihívásokhoz is. Szerinte, ha igaz az, hogy 30 év múlva fogalmunk sincs, mit fognak dolgozni az emberek, akkor az oktatást inkább úgy kellene intézni, hogy nagyobb alapműveltséget adjon, és sokkal rugalmasabb átképezhetőséget. Így bármikor fel lehet venni a versenyt a változó munkaerőpiaccal.
