A 2016 végi, a Népszabadság végleges kimúlását is okozó Mediaworks-bevásárlással az Opimus tőzsdei vállalat már jóval azelőtt beleállt a kormánypárti médiaháborúba, hogy Mészáros Lőrinc hivatalosan is beszállt volna a cégbe. A vállalat ekkor ismert nagytulajdonosa két, korábban ismeretlen offshore cég volt: a Cariati Holding és a TAC Investment. Mára az offshore-ok kiszálltak, a helyükön a felcsúti polgármester és a vele összehangoltan eljáró szövetségesei terpeszkednek a 7,8 milliárd forintos alaptőkéjű cégben.
Az Opimus zavaros tulajdoni viszonyaival foglalkozó cikkünkben már írtunk arról, hogy 2013-ban a később bedőlt Buda-Cash és a vele kötelékben repülő más cégek szereztek jogot az Opimus oroszlánrészére. Most azt nézzük meg, hogy miért szerepelt a brókerek helyett mégis két offshore cég az Opimus legnagyobb tulajdonosai között alig pár évvel később.
Sajnálatos februári események
2015. február 23-án érkezett ki a felügyeleti hatóság szerepét betöltő Magyar Nemzeti Bank csapata a Buda-Cash Brókerház Zrt. Ménesi úti székházához. Sajtóhírek szerint már a megelőző napon nagy volt a sürgés-forgás a brókerháznál. Az Index értesülése szerint vasárnap kora este elkezdtek beállni a fekete autók a Buda-Cashhez, és laptoptáskás, alkalmazottnak tűnő, jól öltözött emberek mentek csapatostul a cég épületébe, a hvg.hu-nak nyilatkozó szemközti lakó pedig hétfő hajnali 2 óra tájban hat sötét színű autót látott a brókerház parkolójában, és arra is felfigyelt, hogy egy férfi jókora, fekete kukászsákot hurcolt ki az épületből.
A brókerek inkább át sem adták a felügyeletnek a kért adatokat, a cég két vezérigazgatója, Gyarmati János és Tölgyesi Péter inkább személyes találkozót kért Windisch Lászlótól, az MNB felügyeleti alelnökétől. Röviddel azután, hogy előadták, a hiányuk akár tíz- vagy százmilliárdos is lehet, már száguldottak is a rendőrautók a Ménesi útra. Tölgyesi és Gyarmati ma a vádlottak padján ül, miközben a Buda-Cash-ügy vád szerinti 115 milliárdos kárértéke valószínűleg soha nem fog megtérülni.
A Buda-Cash vezetői tudhatták, hogy esedékes az ötévente kötelező helyszíni vizsgálat (utoljára 2010 májusában jártak náluk ilyen átfogó ellenőrzésen). A felügyelet szabályzata szerint alapesetben 15 nappal a kiszállás előtt értesítik az érintett céget. A felügyeleti ellenőrzést megelőző két hétben a háttérben azonban olyan folyamatok zajlottak, amelyek arra utalnak:
Tavaszi takarítás
Az Opimus részvénykönyvében fellelhető adatok szerint a TAC Investment Ltd. február 16-án 24,54 százaléknyi tulajdont megtestesítő részvény birtokába jutott, február 20-án, pénteken pedig a Cariati Holding Ltd. kezébe került 15,86 százaléknyi Opimus-papír. Három nappal ezután már zajlott a razzia a Buda-Cashnél. Amúgy a büntetőügyről tudósító hvg szerint a nyomozók arra jutottak, hogy a Buda-Cash tulajdonosai már 2015 januárjában működtették – kifejezetten az Opimus-részvények kinyerésére – a két offshore céget, a Cariati Holdingot és a Tac Investment Ltd.-t.
A két társaság amúgy egy jó darabig rejtőzködött, csak 2015 végén derült ki egy Opimus-közleményből a tulajdonszerzésük. Az Opimusnál az efféle homály nem ritka, a vállalat közgyűlésén 2015 áprilisában a megbízott jogász arról beszélt , hogy a tulajdonosi
értesítések nem teljesek és nem rendszeresek, így a részvénykönyv nem minden esetben mutatja az aktuális tulajdonosokat. Olyan helyzet is előállhat, hogy a részvényesek nem kívánnak belekerülni a részvénykönyvbe, vállalva ezzel, hogy nem élhetnek részvényesi jogaikkal.
A sajtóban akkor az terjedt el a két cégről, hogy nigériai, illetve kajmán-szigeteki illetőségűek, noha a részvénykönyvi adatok szerint mindkettő a Seychelles-szigetekre van bejegyezve, ráadásul egy olyan címen, ami már több más, a Buda-Cash-birodalom környékén mozgolódó offshore cégnek is székhelyül szolgált.
Brókervagyon cigányúton
A két offshore cég az opimusos érdekeltségükön keresztül olyan vagyonra tette rá a kezét, aminek a túlnyomó része eredetileg a Buda-Cash környékéről származott. Már említettük, hogy 2013-ban a Buda-Cash és a vele ilyen-olyan kapcsolatokon keresztül összefüggő cégek mintegy 68,42 százaléknyi részvényre szereztek jogot, méghozzá céges apportokkal.
A mérleg másik oldalán az áll, hogy az Opimus értékének a nagy része viszont ebből az apportból eredt. A Buda-Cash-féle művelet eredményeként 5,6 milliárdnyira taksált új tőke került a cégbe, javarészt konkrét, reálgazdasági eszközöket birtokló cégrészesedések formájában. Ekkor lett Opimus-tulajdon az európai szinten is meghatározó kályhagyár Wamsler SE, a 2327 hektáron gazdálkodó Hidasháti Zrt.-t kontrolláló Murátó Zrt. és a vele összefüggően működő Csabatáj Zrt., illetve a kreischbergi sípálya melletti négycsillagos szállodát birtokló Holiday Resort Kreischberg-Murau GmbH.
A részvényeket azonban nem csak a bedőlése után alig 7,11 százalékos részvényhányadot birtokló Buda-Cash kapta, hanem a brókerházzal kötelékben repülő-mozgó más cégek és személyek is. És Opimus-részvények már az apport után vándorolni kezdtek a Buda-Cash-naprendszerben. Az apporttal szükségessé vált új részvényeket csak a rákövetkező év februárjára keletkeztették meg. Az egyénileg öt százalékot túllépő új tulajdonosok erre pár napra jelentették be, hogy mekkora részesedést szereztek az Opimusban, és a számok már ekkorra sem stimmeltek.
Az egyik apportáló, az eset idején a brókerház igazgatósági tagja, Gyarmati János ügyvezette CZ-Fém Kft. például 2014 februárjában, amikor hivatalosan is megkeletkeztették az új részvényeket, az apport pillanatához képest 27 millió darab részvénnyel kevesebbel jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 8,5 százaléknyi tulajdonrész időközben ismeretlen helyre távozott a cégtől (tőzsdére például nem önthették; az újonnan kibocsátott és friss ISIN-kóddal ellátott papírokat csak 2014 áprilisában vezették be a tőzsdére).
Ebbe a történetbe az is beleillik, hogy a bukást eredményező ellenőrzés előtti egy hétben 40 százaléknyit meghaladó tulajdonrész került a két offshore vállalathoz.
Életük munkája
Ahogy az Opimus 2013-as, az apportot beharangozó sajtóközleményében írta: “Az új befektetők a hosszú távú eredményes munkában hisznek, a részvények hosszú távon és folyamatosan emelkedő árfolyamában érdekeltek. Megszerzett részvényeiket nem kívánják értékesíteni, hiszen életük munkájával megszerzett érdekeltségeiket fektették be a tőzsdei társaságba”. Pintér Zoltán Buda-Cash-alapító egy interjúban arra utalt, adott esetben konkrét vállalást tenne arra, hogy
én, Pintér Zoltán és a nevemhez köthető cégek nem fogják eladni a részvényeiket. Nemhogy két évig, de akár hosszabb ideig sem.
A mai nagytulajdonosok között viszont már egyik korábbi apportáló sem található meg, tehát adja magát a kérdés: vajon miért is mondtak le a brókerek “az életük munkájával megszerzett érdekeltségeikről”? Noha az egykori apportálók közül csak a hivatalosan a brókerház által átvett részvények kerültek bűnügyi zár alá, a választ valószínűleg mégis a Buda-Cash ügyében zajló büntetőeljárás, illetve az egykori apportálók névsora körül érdemes keresni.
A brókerházzal nemcsak öt cég, de két magánszemély is részt vett a 2003-as apportban: a fentebb idézett Buda-Cash-alapító Pintér Zoltán és Pál Gyula, aki a brókerház igazgatósági tagjaként, főleg a Buda-Cashsel összefüggő DRB-bankcsoport kiépítésén munkálkodott.
Miközben már 2015 márciusában előzetes letartóztatásba került a társaság több vezetője, a Buda-Cash-alapító Pintért még bő fél évig nem vették elő gyanúsítottként az ügyben. A Magyar Nemzet pedig arról számolt be, hogy 2015 során ismeretlen okból Pált is kivették az ügyészek a gyanúsítottak közül.
Az azóta újraindult eljárásban mind a ketten vádlottak, miközben az is biztos: legkésőbb 2016-ban már úgy viselkedett a két offshore cég érdekeltségében álló Opimus, mintha már a Fidesz befolyási övezetéhez, és nem kétes brókerek nyugdíj-megtakarításaihoz tartozna.
A nyomozóhatóság rendelkezésére álló eszközök nélkül kideríthetetlen, hogy mi zajlott a háttérben.
(Folytatjuk.)
