A Magyar Narancsnak azt mondja, a harc még csak most kezdődik, ami eddig történt, az csak a nyitány volt. A politikát nem lenne szabad leválasztani az emberről. Abból az lesz, ami most van. Varga Gergely az egyes szám első személy politikáját követi, kiáll érdekeiért, elveiért. Akkor is így tett, amikor április 9-én a CEU-törvény aláírása elleni tiltakozásul festékkel dobálta meg a Sándor-palotát. Gulyás Mártonnal jóban vannak, hasonlóan jár az agyuk, de ő eddig nem volt aktív politikai szereplő, bár 2006 óta jár tüntetni.
A tüntetések hamar lehalnak, mert hiába vannak sokan, mindenki azt várja, hogy legyen egy párt, egy politikus, aki lehetőleg még nem szerepelt. Ő általában követi, mi történik a politikában, a számára szimpatikus tüntetésre elmegy.
A magyar államot csak uniós pénzosztónak tartja, szerinte
A kormány az adófizetők pénzét saját zsebe felé irányítja és finanszíroz egy médiavalóság-kreáló gépezetet, amivel a konszenzust próbálja felmutatni.
Ezek lopnak, és mivel semmilyen értelmes politikai tevékenységük nincs, nagyon cinikus módon gyűlöletet szítanak. (…) A Fidesz még mindig abból él, hogy a szocialista kormányok mennyire elkúrták.
A lex CEU aláírását azért tartja szimbolikus ügynek, mert úgy véli, ha ezt át tudja verni a NER, akkor nincs visszaút, onnantól kezdve ez tényleg egy autokrácia. Ezt akarták tesztelni a Sándor-palotánál is.
Hogy kiderüljön, hogyan bírál el valamit a NER, ami megijeszti. Vagy egyáltalán megijed-e. Normális nyugati demokráciában egy ilyen akció azzal jár, hogy maximum felírják az adataid, hogy aztán fizesd ki a takarítás költségeit. Szevasz, ejnye-bejnye.
A tüntetések elején az volt a kérdés, a Fidesz leváltható-e választás útján. Most az a kérdés, ez az ügyészség, ez a bíróság elítéli azokat, akik szétlopták az országot. Szerinte nem. Azt nem tudja, mit kell tenni a változáshoz. Ezt – szerinte – senki sem tudja.
Úgy látja, ami most történik, az más, mint 2006. Akkor erős irányítás és akarat volt azt illetően, mit akar a nép, hogy „Gyurcsány takarodj!”. Most nincsenek irányítók, valami új születik, még akkor is, ha nem tudják, mi következik.
Az tuti, hogy tovább kell lépni abból az állapotból, hogy azt mondjuk, elegünk van, mert az nem követelés, meg onnan, hogy ezek lopnak, mert az meg evidencia.
Kell, hogy legyen annyi önbizalom a tömegben, hogy azt mondja: „ezeket most akárhogy, de el fogjuk takarítani”. Utána viszont meg kell fogalmazni, kit és mit akar helyettük. Bővíteni kell a követeléseket, hogy a tüntetések országosak legyenek. Abban bízik, hogy jövőre ezt az egész mizériát lerendezik. Ha nem, akkor bojkottálni kell a következő választást, sztrájkolni kell, és nem annyira békésen tüntetni.
