Mikor volt a legjobb újságírónak lenni?

Mindig jó.

A köztévénél kezdte még a rendszerváltás előtt, 2000-től az InfoRádió húzóembere, 2003-tól az ATV arca, most meg jön a Hír tévé. Csak volt valahol legjobb.

Minden korszaknak akadt szépsége és nehézsége is.

Mikor érezte magát a leghasznosabbnak?

Remélem, mindig van valami kis hasznom.

Mikor futotta a legjobb formáját?

Mindig ezzel próbálkozom.

Melyik volt a legfontosabb interjúja?

Nem készítettem el az életem leltárját. Nem tartok ott.

Hát így nem haladunk. Ha Kálmán Olga kérdezné, odacsapna.

Tényleg nincsenek legek. Munka van.

Azt hogy viszi át, hogy a politikai újságírásból kiveszik az igényesség, a „megmutatás” küldetése? Helyette pártosság és gagyi borít el mindent, manipuláció van és üzlet, nézőszám, olvasószám, share.

Lelkesít, hiszen pont most van szerepe, feladata az újságírásnak, hogy rátelepedett a gazdasági élet és a politika.

A sajtó legutóbb a rendszerváltás előtt volt ennyire a hatalom manipulációs eszköze.

A G-nap, 2015. február hatodika előtt a Hír tévé volt a manipuláció zászlóshajója. A vezérhelyettes Tarr Péter mesélte a Médiapiac médiaguruk sorozatában Lampé Ágnesnek a csatorna akkori működéséről: „A kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi az aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni… Azért akadt pár lebuktatós, komoly oknyomozós anyagunk. Már amikor épp nem volt szükség a papagáj-kommandó működtetésére.”

Szerencsére a Simicska-Orbán szakítás óta másként zajlik itt a munka.

Elkurvultak a magyar újságírók?

Van, aki igen, van, aki nem.

A sárgacsekkjeiktől szorongó pártalkalmazottakkal van tele a sajtó kétharmada.

Az ország van tele a sárgacsekkjeiktől szorongó emberekkel, természetesen akad köztük újságíró is.

De szó nincs arról, hogy mindenki parancsra írna.

A Blikk volt főszerkesztője, Pallagi Ferenc nyilatkozta a 168 Órának: „A politikai újságírás tönkretételéhez a benne dolgozók jelentősen hozzájárultak. A rendszerváltás idején nem arra jutottak, hogy végre megtanulhatják az újságírást, hanem arra, hogy úristen, mi lesz velünk, húzódjunk be ennek vagy annak a pártnak az ernyője alá… innen már a pártok és a megbízók diktáltak. A magyar újságíró társadalom kilencven százaléka pedig ezt lelkesen el is fogadta. Majd világnézeti alapon elkezdtük betörni egymás fejét.”

Nekem nem ilyen rossz a véleményem a magyar újságírókról. Az pedig fájdalmasan álságos, amikor egyesek magas lóról beszélnek a kormánypártivá vált médiumokban rekedt kollégákról.

Legyen mindenki lázadó? Aha.

A család meg éhen hal, nem?!

Szép dolog a szolidaritás, pláne, hogy az ön fejét is igyekszik betörni a kormánysajtó. Az a fő csapásirány, hogy Kálmán Olga pénzsóvár, a combosabb fizetésért az ördöggel is összeáll, havi négymillióért átigazolt Simicskához.

Mondjuk az nem rossz hír, hogy Habony Árpád négymillióra lőtte be a piaci értékemet. Bár azt hittem, fantáziadúsabb lesz, és minimum azt jelenteti meg, hogy Simicska rám íratta a Közgépet.

Tényleg négymillió a fizu?

Jóval kevesebb. Nevettem rajta, ahogy azon is, amikor azzal állt elő az Origo, hogy „tizenkét éve az ATV-n megbukott Kálmán Olga is támogatta a budapesti olimpia ötletét”.

Érti? „Az ATV-n is megbukott Kálmán Olga!”

Szólhatna nekik valaki, hogy én mondtam fel.

Tizenkét éve támogatta az olimpiát?

Támogattam.

És most? Támogatná, ha nem vonták volna vissza a pályázatot?

Változott az életünk, változtak az ügyeink. Sok magyar ember – köztük én – ezzel együtt ma is meggyőzhető lenne az olimpiáról.

De előbb arról győzzenek meg, hogy az öt karikából nem lopnak el hármat.

Aláírta a momentumos népszavazási ívet?

Soha semmit nem írok alá. Nem az a dolgom. Hanem az, hogy adásban megkérdezzem, miért kell, vagy miért nem kell aláírni. Ha aláírnám, simán visszakérdezhetnének az interjúalanyok, hogy elfogultként mit ugrálok.

Mi maradt meg Kálmán Olga ATV-s tizenévéből?

Leginkább a vicces dolgok. Például, hogy a verselő államtitkár, L. Simon László nem hajlandó felolvasni pajzán művét, vagy hogy az elvileg a szülőket képviselő civil főember élőadásban visszavonja közepesen átgondolt javaslatát.

Meg hogy Pokorni Zoltán kirohan a stúdióból, meg hogy Tarlós balhézik, meg a kommunikációs Kovács Zoltántól a „de sikerült?”.

Meg Mogács! Szóval a poénok, melyek azért elgondolkodtattak, mutatták a helyzet abszurditását.

Tán Pokornié volt a legdrámaibb pillanat. Utóbb kibeszélték magukból azt a 2006-os fellépést?

Azóta se találkoztunk.

Eztán még nehezebb lesz, hiszen fideszes nem lép a Hír tévébe.

Pokorni önálló polgármester, maga dönt a szerepléseiről, ha akar, jön.

Ne már.

Jó, hát, elvileg.

Ön azt nyilatkozta, Simicska azzal hívta a tévéjéhez, hogy csinálja, amit eddig, csak szabadabban.

Így történt.

Azt is nyilatkozta, hogy nem akarja ugyanazt csinálni, mint az ATV-n, elég a gumicsontokból, a sajttájok körülugrálásából, a valóságra koncentrálna, egészségügyre, oktatásra, és civileket, szakértőket szólaltatna meg.

Továbbra is hírháttérműsort készítek, ugyanúgy többségében politikusok jönnek majd hozzám.

Akik gumicsontot rágnak.

Majd rászoktatom őket, hogy ne hülyeségekre felelgessenek.

Nem azt kérdem majd, mit szól ahhoz, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ellenőrző albizottságának kettesszámú munkacsoportja indítványozta a nagy semmit.

Azon leszek, hogy az életről beszéljenek.

Ismerik azt? Van hozzá muníciójuk?

A muníciót nem én osztom. De ami van, behozható.

Hiányozni fog az a pár fideszes, aki mostanáig szóba állt önnel, hiszen a kormányon lévő politikusokkal készült beszélgetéseknek van tétjük, kormánypártin kérhető számon, merre megy az ország.

Nem tartom helyesnek, hogy egy kormányzó párt nyilatkozói kizárják a választóközönségük széles rétegét a tájékoztatandók halmazából. Az emberekről van szó, nem Orbánról meg Simicskáról.

Épphogy Orbánról és Simicskáról van szó.

Őszintén remélem, hogy a Fidesz átgondolja a bojkottot.

A reményét az a tény sem tompítja, hogy a Hír tévé nyilvánvalóan kormányzati nyomásra kikerült számos kábeltársaság alapcsomagjából?

Erre azt kérdezem:

Mari néninek mi köze ahhoz, hogy Orbán Viktor haragszik Simicska Lajosra?

Nézettségben mikorra kell levernie az ATV-s Egyenes beszédet?

Nincs meghatározva a százalék, az ATV-ben sem volt, az elvárás az, hogy dolgozzunk legjobb tudásunk szerint.

Az ATV-n Egyenes beszéd néven futott a műsora, a Hír tévén Egyenesen Kálmán Olgával a cím. Ez nem koppintás?

Nem. Húszas lista állt össze a lehetséges nevekből.

Végül azért az Egyenesen mellett tettük le a garast, mert azt gondolja a mi kis stábunk, hogy egyenesen be a kérdést a meghívott szeme közé, egyenes választ várok, egyenesen nekimegyünk a témának.

Egyenesen megkérdezem, hogy „azért tetszett kiírni ezt a közbeszerzést, hogy kitömje a haverok zsebét?”

Pont ezt kitől kérdi majd meg?

Otthon, anyukámtól.

Az ATV helyében megőrizte volna az Egyenes beszéd címet?

Nem, mert az a cím eléggé hozzám kötődik, bár jogilag kétségtelenül az ATV-é.

Haragszanak ott önre.

Sajnálom, ha így van.

Felróják, hogy nem adta meg a módját a búcsúnak, csak úgy folyosón, a karácsonyi buli végén közölte döntését a vezérigazgatóval, Németh Szilárddal.

A lehető legkorrektebben jártam el. Januártól már részben új struktúrát tervezett a vezetőség. Megtehettem volna, hogy január elsején jelentem be az azonnali távozásomat, ehelyett már december tizenötödikén, a karácsonyi parti után jeleztem a döntésemet, hogy az ATV-ben legyen idő átgondolni a januári változtatásokat.

Miért a folyosón?

Hatkor kezdődött a parti, beültem negyedórára, aztán rohantam Egyenes beszédet vezetni, amint annak a végére értünk, siettem vissza a buliba, és az aulában szembetalálkoztam az épp távozó Németh Szilárddal.

Kértem, beszéljünk, jöjjön vissza, de rohant, én meg nem húzhattam vissza a hidegtálak közé.

Így aztán az aulában voltam kénytelen mondani, hogy „te, Szilárd, felmondtam, elküldtem neked a levelet”.

Milyen útravalóval adta át a boltot Mészáros Antóniának és Rónai Egonnak?

Elmaradt a nagy boltátadás. De mit is mondtam volna? „Gyerekek, ez itt a díííszlet, az meg a kameraaaa”?

Mégiscsak az ön gyereke az Egyenes beszéd. Kértek tanácsot?

Nem túl életszerű, hogy az új asszony tanácsot kér az elvált feleségtől.

Miért mondott föl?

Elég volt.

Miből?

Az egészből.

Szakmailag?

Szakmailag, igen. Persze.

Az ATV vezetői, munkatársai zömmel a Hit Gyülekezetének tagjai, míg ön sosem tartozott az egyházhoz. Ebből adódott feszültség?

Sosem akartak megtéríteni, hagytak dolgozni.

Németh Szilárd azt nyilatkozta, már korábban kínált önnek másik műsort az Egyenes beszéd mellé, hadd újuljon meg.

Nem akartam másik műsort az ATV-n.

Ne kérdezzem erről?

Ki fogom kerülni a választ.

Egyenesen ki?

Egyenesen kimondom, hogy ki fogom kerülni.

Az ATV-t tulajdonló Hit Gyülekezete vezetője, Németh Sándor megalázónak és kártékonynak nevezte az ön távozását, „közgondolkodásra befolyással bíró személyhez méltatlannak”. Fájt?

Nem foglalkoztam vele.

„Kóbor kutya fülét ragadja meg, aki felháborodik a perpatvaron, amely őt nem illeti.” Ezt a salamoni idézetet hozta föl Németh Sándor. Ön lenne a kóbor kutya?

Nem tudom értelmezni ezt a képet.

Törte rajta a fejét?

Csöppet se. Szerintem már ő is bánja. Kár, hogy ez megtörtént.

Vakmerő.

Miért is?

Egyesek szerint a Hír tévére 2018 végéig van pénze Simicskának, aztán, ha marad a Fidesz, lehúzza a redőnyt.

2018 vége? Az jó sok idő. Mondjon nekem ennél stabilabb helyet ma Magyarországon.

ATV?

A Hír tévében senki sem azzal a gondolattal a fejében dolgozik, hogy 2019-től új állás után kell néznie. Amúgy ma sehol, még egy konzervgyárban sem tervezhet hosszú távra az ember.

Bármelyik tulaj dönthet úgy bármely tulajdona kapcsán, hogy eladja vagy bezárja, legyen az tévé vagy almaléüzem.

A mi szakmánkban különösen nincs nyugdíjas állás.

Mióta keresett új állást?

Nem kerestem. Akkor gondolkodtam el a váltáson, amikor a Hír tévétől felhívtak.

Ma is az ATV-n lenne, ha nem hívja Simicska?

Alighanem.

Ma este lesz az első adása a Hír tévén. Hogy érzi, tényleg szabadabban dolgozhat?

Egyértelműen.

Vagyis az ATV-ben kevésbé szabadon dolgozhatott.

Az ATV-ben is szabadon dolgozhattam. Hagyjuk ezt.

Csak próbálom kitenni a kacsacsőrt a két korlátlan szabadság közé.

A Hír tévé felé nyissa azt a kacsacsőrt.

Rengeteg időt húzott le a kacsacsőr hegyes végén. Mivel robbantotta ki innen Simicska Lajos?

Adódnak az ember életében kiemelkedően fontos lépések, mint például a párjával való együttélés, együtt nem élés, vagy munkahely megtartása, elengedése. De attól, hogy fontos, még lehet gyorsan, határozottan dönteni.

Már ha nem támadnak olyan kételyek, hogy biztos ő az?, biztos az ő szeme csillog a legszebben?, biztos ő az én emberem? A Hír tévé kapcsán nem támadtak kételyeim. Bele kellett vágni.

Szóval a Hír tévé jobb pasi, mint az ATV?

Ha ebből azt hozza ki, hogy Kálmán Olga szerint Simicska jobb pasi, mint Németh Sándor, megölöm.

Tényleg jobb?

Jaj, hagyjon már.

Simicskáról hadd kérdem még azt, hogy…

Ha simicskázunk, elszaladok…

Lassan úgy ismer engem az ország, hogy az újságíró, aki látta Simicskát.

Miért kell mesélnem róla?

Mert beszélt a jelen magyar történelem egyik legmeghatározóbb figurájával. Ön se hagyna békén ezzel egy ilyen tanút. A találkozójukon szóba került, hogy többször leoligarcházta őt az ATV-n?

Az első szemvillanásban kétségtelenül benne volt, ki, hogyan viszonyult hosszú éveken keresztül a másik munkájához.

A második szemvillanásban meg az volt benne, hogy lépjünk ezen túl, következzék a biznisz?

Kétségtelen, nem azért szántunk időt egymásra, hogy kibeszéljük a múltat.

Az utóbbi pár évben két nagy pálfordulás zaklatta föl a magyar közéletet: Simicska szembefordulása az orbáni politikával, leválása a Fidesz nevű politikai regionális multiról, valamint a Jobbik néppártosodása, cukisodása, menekülése a rasszista pártgenezistől. Melyik akció őszinteségében hisz jobban? És melyiket ítéli tartósabbnak?

Két egész más történet. A Jobbik pálfordulása szimpla kommunikációs fogás.

Kizárt, hogy tényleg változni akarnak? Interjúkban arról beszél Vona és Volner, hogy a parlamentbe jutva jöttek rá, nem olyan fekete-fehér a világ, mint odakintről gondolták.

Szerintem pedig egész egyszerűen megkutatták, mivel tudnak több választót megszólítani, és az jött ki, hogy a cigányozás meg a zsidózás csupán tizenöt-húsz százalékra elég, és váltottak.

Nem győztek meg arról, hogy nagy felismeréseken alapul a stratégiaváltás. De nem kell csodálkozni, szörnyülködni, hiszen egy pártról van szó, aminek az a dolga, hogy választókat szerezzen.

A Simicska-Orbán háborút elhiszi?

Hallottam én is azt az összeesküvés-elméletet, miszerint az egész csupán színjáték.

Szerintem viszont valós, kőkemény konfliktus áll a háttérben.

Rákérdezett Simicskánál?

Ön szerint rákérdez ilyenre egy újságíró, ha találkozik Simicskával? És ha magánbeszélgetés zajlott, ön szerint elmondja akárcsak azt egy újságíró, hogy rákérdezett erre az ügyre?

Bármit kérdezhetett Simicskától?

Persze.

A rákérdezéstől függetlenül kérdem: ön szerint érték-, vagy lóvékonfliktus dúl a két férfi között?

Én az értékkonfliktusról tudok, a gazdaságiak ebből következtek.

Mondják, Orbán orosz barátságából lett elege Simicskának.

Mondják.

Mondják, Simicska megrémült, amikor látta, Putyin emberei mi mindent vesznek, vennének át a magyar gazdaságban.

Mondják.

Ön mit gondol arról a pletykáról, miszerint a mészároslőrincek itthoni terjeszkedését részben orosz pénz finanszírozza?

Ha gondolok is erről valamit, megtartom magamnak. Illetve az interjúimban, a kérdéseimben igyekszem használni ezt a tudást. Már ha van ilyen.

Állítólag nemcsak arról szól ez az egész, hogy ki építi Paks kettőt, ki viszi és hová a kiégett fűtőelemeket, hanem arról is, ki üzemelteti a kaszinókat, mármint Vajnán kívül, ki felügyeli a prostitúciós placcot, az alkoholt, satöbbi. Az abszurdnak tetsző félelmek szerint, bár Orbán hiszi, hogy ez a Brüsszel és Moszkva közötti kompozíció neki a soha véget nem érő hatalmat jelenti, az országnak pedig rengeteg pénzt, üzletet, ha kicsúszik a kezéből az irányítás, nagy lesz a baj.

Ha így lenne is, számomra az következne belőle, hogy lám, ma is érdemes újságírónak lenni. És akkor most ugye válaszoltam az ön első kérdéseire?

Olvasta Simicska Lajos fia, Simicska Ádám, a Magyar Nemzet ügyvezető igazgatójának interjúját a zsúrpubin?

Persze.

Amit Simicska Ádám mond, az olyan, mintha az édesapja mondaná?

Bizonyára szoktak beszélgetni.

Simicska Ádám szerint: „A kormánypárt korántsem olyan erős, és nincs olyan jó pozícióban, mint ahogyan azt próbálja magáról elhitetni. Ez az egész egy Patyomkin-falu, egy politikai blöff, egy egyszerű kamu.” Egyetért vele?

Fogalmam sincs, hogy milyen információk birtokában gondolja ezt az ifjabbik Simicska.

Azt is mondja Simicska Ádám, hogy a baloldal a Fidesz markában van, és úgy véli, a Jobbik nyeri a jövő évi választásokat: „A következő parlamenti választás igazi, valós tétje egyetlenegy dolog, mégpedig az, hogy Vona Gábornak sikerül-e megszerezni a kétharmadot.” Az ön munkájára vonatkozva következik ebből valami?

Hogy a munkámat befolyásolja-e, mit nyilatkozik Simicska Ádám? Nem.

Mint ahogy az ő munkáját sem az határozza meg a Magyar Nemzetnél, hogy az én gyerekem szépen írja-e az iskolában a betűket.

De nem mondta valamelyik Simicska, hogy a Jobbikkal kesztyűs kézzel kell bánni?

Ön szerint, ha így lett volna, akkor most itt beszélgetne velem a Hír tévében?

Nincs kivételezés se Vonával, se mással.

És, hogy ki hogyan szerepel majd 2018-ban, azt nem tudom, mindenesetre a választásig hátralévő másfél évben azon leszek, hogy kiderítsem, mennyi van még ebben a rendszerben.