Az idei év, sőt talán az elmúlt négy hónap legszebb időjárása köszöntött ránk múlt szombaton, így Magyarország kiment a szabadba. Hírek szempontjából sem volt egy erős nap, de csak addig, amíg a miskolci Herman Ottó Múzeum ki nem adta tudományos világszenzációról beszámoló közleményét: új ásványt találtak Magyarországon, a rudabányaitot.
Értékes? A piac majd beárazza
Tényleg egy tudományos világszenzációról van szó, meg is kerestük az új ásvány meghatározásán is dolgozó Szakáll Sándor professzort, a Miskolci Egyetem Ásványtani-Földtani Intézetének egyetemi tanárát, részmunkaidőben a Herman Ottó Múzeum főmuzeológusát.
Kezdjük azzal, hogy mi is az ásvány? A közérthető, ezért nem túl mély definíció szerint olyan vegyület vagy elem, ami megfelel három feltételnek:
- természetes körülmények között, a természet “munkájaként” keletkezett;
- határozott kémiai összetétellel rendelkezik;
- egyértelmű kristályszerkezettel jellemezhető.
Ásvány például az összes természetes úton létrejött drágakő a gyémánttól a rubinon keresztül az ametisztig, ami a kívülállóban azonnal felveti a kérdést: milyen értéket képvisel a rudabányait? De válasz még nincs. A felfedezés nagyon friss, időnek kell eltelnie, mire az érdeklődés nyomán kialakulhat az értéke, amit a ritkasága adhat meg, magyarul amíg a rudabányaitot beárazza a piac.
Nem valószínű rudabányaitláz Magyarországon
Az ásványok értéke egyébként leginkább ritkaságukon és optikai tulajdonságaikon, mondjuk úgy, szépségükön múlik. Az új magyar ásvány előbbi kategóriába esik, hiszen a világon mindössze néhány darab ismert belőle: négy a múzeumban, a többi a felfedezőnél van. Sőt, a több mint 5000 eddig azonosított ásvány közül mindössze háromnak az összetétele hasonlít hozzá, vagy ahogy a professzor mondja, csupán három közeli rokona van.
Szakáll Sándor azt a kissé elszállt újságírói aggodalmat sem tartja megalapozottnak, miszerint a felfedezés hatására a kaliforniai aranylázhoz hasonló felbolydulás törne ki magyarországi rudabányaitláz néven.
Már csak azért sem, mert egyedül az avatott szem szúrja ki – leginkább mikroszkóp alatt – a kőzetben bujkáló aprócska ásványokat. Más, ha véletlenül fel is venné, rögtön eldobná, mert értéktelen kőnek nézné. Ettől függetlenül bármikor előbukkanhat egy nagyobb tömb is.
Élesszemű amatőr
A rudabányaitra a pilisborosjenői Koller Gábor amatőr ásványgyűjtő talált rá hét évvel ezelőtt a rudabányai felhagyott vasércbányában. Egy óriási, nagyrészt vízzel elöntött külszíni fejtésről van szó a település szomszédságában.
Hazavitte, mikroszkóp alatt vizsgálta a “köveket”, így lett figyelmes a számára ismeretlen ásványra. Alapos vizsgálatot végzett, és kivételesen jó szeme van az ilyesmihez, sok más amatőr átsiklott volna felette – jegyzi meg Szakáll Sándor. De Koller Gábor nem, és meghatározásra elküldte a Miskolci Egyetemre. Nemzetközi szinten is évekig tart egy-egy ásvány meghatározása, most hét évre volt szükség.
Gyémántfényű kristályok
Nevezzük végre nevén, a rudabányait becsületes neve ezüst-higany-arzenát. Kémiai képlete (Ag2Hg2)AsO4Cl, vagyis egy ezüst-higany-arzenát-klorid. Frissen narancssárga, fény hatására lassan barnás olajzölddé, majd sötétbarnává váló parányi, 0,1-0,6 mm-es gyémántfényű, fényérzékeny kristályokból áll.
Felszínközelben keletkezett, ami alatt a földtudományok művelői egy-kétszázméteres mélységet értenek. Oxidatív környezetben (oxigén jelenlétében), alacsony hőmérsékletű oldatokból kristályosodott ki valamikor az utóbbi 10 millió évben, amikor a vasérctelep a felszín közelébe került, és az elemek oldatba kerültek – magyarázza Szakáll Sándor.
A döntő szót végül a Nemzetközi Ásványtani Társaság harminctagú bizottsága mondta ki. Egy új ásvány hivatalos elfogadásához kétharmados többség szükséges, a rudabányait csaknem 100 százalékos egyetértéssel ment át a rostán. Ezzel pedig kilencre emelkedett azon ásványok száma, amelyeket a mai Magyarországon írtak le először a világon elsőként.
A kincsek már az asztalon lehetnek
A rudabányaitot a Miskolci Egyetem hagyományosan megrendezett Ásványfesztiválján mutatták be az érdeklődőknek március 11-én, szombaton egy előadás keretében. A közeljövőben pedig újabb felfedezésekre számíthatunk. A Herman Ottó Múzeum Ásványtárához kapcsolódik egy civil bázis, ahova ásványgyűjtők, amatőr geológusok adják be vizsgálatra az általuk érdekesnek tartott darabokat.
Bár az elmúlt két évszázadban is találtak a történelmi Magyarország bányákban gazdag területén tudományra új ásványokat, mégis 2005 óta szinte kétévente jönnek a felfedezések. Ennek oka a technikai háttér fejlődése, a műszereket működtető szakemberek bővülő tudása és egyáltalán nem utolsó sorban az az óriási mennyiségű anyag, amit az amatőr gyűjtők mind lelkesebb és népesebb tábora küld be meghatározás céljára. Ez tehát egy csapatmunka, profi kutatók és amatőr gyűjtők példás együttműködésével.
Egy szó, mint száz, bármikor megtörténhet, hogy Szakáll professzor asztaláról, a mineralógusok kezei alól egy ásvány kiemelkedik a többi közül, és meg sem áll a világhírnévig. A tudomány újabb sikert könyvelhet el, kishazánk laikus közönsége pedig ismét büszkén megborzong majd.
(Kiemelt kép: MTI/Vajda János)
