A Sárvár ellen már rendőrök állták el a helyi futballisták útját, ezzel minden bizonnyal véget ért a Tatabánya FC évszázados története, ami a vége felé előbb Messiás-várás, majd komédia, végül tragédia lett. Riport Tatabányáról, ahol egy időben „pornósok” volt a csapat gúnyneve.
Nagyapáink fejből fújták az Aranycsapat összeállítását, ami a tatabányai stadion névadójával, Grosics Gyulával kezdődött. A Fekete Párduc 1956 és 1962 között védett a bányászvárosban, aztán a csapat edzője is volt.
Ennek ellenére több Bányász-szurkoló ma egy 2016. februári, Győr elleni összeállítást kezd el sorolni, amikor a fociról kérdezzük, sokkal inkább kényszeredett mosollyal, mint büszkén.
Természetesen ez az Agüero nem a Manchester City Kun Agüeroja, igaz, korábban a Vidi második csapatának is gólt lőtt. „A Vincze Pilu, Kiprich Józsi, Plotár Gyuszi hármasból Marco Giordano, Garrido, Sergio Agüero lett. Először nem hittük el, aztán bizakodtunk, de a vége pofára esés lett” – mondta egy ősbányászos, akinek mára csak annyi maradt, hogy az unokája edzését nézi a pálya széléről.
Pornós megmentő
A végül romlást hozó történet 2015 augusztusában kezdődött, akkor landolt az önkormányzat asztalán az AGS-Sport 23 Kft. ajánlata, hogy megmentené a klubot, megvéve annak 70 százalékát. Schmidt Csaba, Tatabánya fideszes polgármestere szerint a befektető nyitott lett volna egy nagyobb rész megvásárlására is, de „az önkormányzat ragaszkodott ahhoz – a futball iránti elköteleződés okán –, hogy akkor megtartsa a tulajdonrészét.”
A városvezető úgy emlékszik vissza erre az időszakra, hogy kényszerhelyzetben voltak, közvetlenül a bajnokság rajtja előtt az egyik fő szponzoruk, a Sikér Zrt. kiesett. „Nagyon nehéz helyzetben volt a tatabányai futball. Amikor megkeresett bennünket az olasz befektető és az ASG–Sport 23 Kft., ambiciózus tervet tettek le elénk”, mondta Schmidt a 24.hu-nak.
Az olasz 4,2 millió forintot fizetett a tulajdonrészéért, és sok mindent vállalt: személyi kiadások, versenyeztetési és nevezési költségek, klubtartozás törlesztése. Schmidt szerint bankgaranciákat kaptak, a korábbi és az általa hozott játékosok fizetését is biztosította volna. Ráadásul az olasz korábbi partnerei, akiket megkérdeztek Szombathelyről – ahol marketingizgató volt a klubnál –, Sopronból és Győrből, jó véleménnyel voltak róla, az akkori vállalásait teljesítette.
Egy még mindig a klub mellett dolgozó forrásunk úgy foglalta össze ezt az időszakot, mint egy meseszerű kezdetet. A folytatás is az lett, mese, ugyanis semmi nem valósult meg az ígéretekből.
Rocco és Marco a kezdőben
A csapathoz elkezdtek özönleni a külföldi játékosok, hirtelen nagyjából húszan lettek, a stadion környékéről eltűntek a magyar szavak, az edzések pedig a nemzetközi kézjelek és az angol, valamint olasz tőmondatok szintjén folytak. Olasz lett az edző is, Bruno Giordano, jött vele a két fia is, Rocco és Marco, akik rögtön a kezdőcsapatban találták magukat. Voltak spanyolok, argentinok és szlovákok is.
„Adtunk egy esélyt az olasznak, eleinte még szép számmal ott voltunk a lelátókon, nem is játszottak csúnya focit. De aztán egyre több lett a pletyka, a csapaton is látszódott a megosztottság, a szurkolók is elmaradtak, volt, hogy hazai meccsre alig gyűltünk össze százan, idegenbe meg már senki nem ment”, panaszolta egy szurkoló, akik sokakkal együtt már csak az utánpótláscsapatot figyeli.
Mellette egy idős férfi csak annyit tett hozzá:
Utáltuk a pornósokat. Szopás lett a sztori vége.
Irány az NB I!
A Grosics Gyula Stadionnál egy pályamunkás csak annyit mondott a helyi futballdrámáról, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is, majd az öltözőkhöz irányított, keressük P. Nagy Lászlót, a csapat edzőjét.
A szertárban tárolják a klub relikviáit, a falakon legendás játékosok arcai, csapatképek. Külön helyet szenteltek a falon a Real-verő együttesnek, amelynek P. Nagy is tagja volt. Ha valaki, akkor ő tényleg kívülről fújja a tatabányai focit.
Amikor a bánya kihátrált a csapat mögül, vergődtek ide-oda. Mindig volt támogató, aki kisegítette őket, de hosszú távon senki nem jelentett megoldást. Aztán jött az olasz, rá megváltóként nézett mindenki.
Akkor azt gondoltam, ha minden ilyen jól megy, irány az NB I
– mondta P. Nagy.
A totális krach 2016 elején ütött be, az önkormányzat akkor csökkentette az éves támogatást 36-ról 25 millió forintra. Schmidt szerint ez azért történhetett meg, mert a „befektető vállalta, hogy pótolja az így kieső forrásokat.” Szerinte 2016 elején még nem látszott, hogy baj van.
“A külföldiek profik voltak. Úgy hívták magukat, hogy profik. Itt nem arra kell gondolni, hogy milyen klasszis játékosok, hanem hogy ebből éltek. Az ő fizetésüket pedig ne vesd össze a miénkkel. Háromezer euró volt az alapkereset.”
Várhidi Pétert, a csapat akkori trénerét rábeszélték, hogy maradjon. Megígérték neki, hogy rendezik a tartozást. A régiek helyét új igazolásokkal és az utánpótlásból töltötték fel. A szezon első meccse után Várhidi felállt, luxus volt neki ingyen lejárni Tatabányára. P. Nagy vállalta, hogy decemberig felel a gárdáért.
Ezért történhetett meg az is, hogy az önkormányzat visszahívta a delegált tagját a futball kft.-ből. Schmidt úgy látta, egy ekkora klubnál felesleges két ügyvezető.
Közben az MLSZ is hozott egy határozatot arról, hogy csak azoknak az egyesületeknek jár a 30 milliós támogatás, ahol kizárólag hazai nevelésű focisták játszanak. Tatabányán pedig ekkor egészen más volt az üzleti modell.
„Nyilván, az MLSZ döntése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy idáig jutottunk”, mondta a polgármester.
A pénzcsap elzárásával Caroletti is átgondolta tatabányai szerepvállalását, először csak az idegenlégiósok, majd az edző, végül ő maga is eltűnt. Több játékosa feljelentést tehet ellene a közeljövőben, tetemes tartozásai miatt pedig a NAV érdeklődését is felkeltette.
Üdv Miami Beach-ről
Zűrös időszak volt ez Tatabányán. Minden nap ügyvédek jártak az edzésekre, papírhegyek hevertek az asztalon, és a játékosok csak arról tudtak beszélgetni, hogy ki kivel tárgyal, kinek ki az ügyvédje, és hogyan tesznek feljelentést. Be akarták hajtani a pénzüket, de nem jött össze. Az első félévet becsületből megcsinálták, és mivel jól teljesítettek, mindenkit el is vittek.
Az edzőn kívül a titkár, a masszőr és a szertáros dolgozott. Caroletti meccsnapon csak integetett nekik a Facebookon hol Kaliforniából, hol Miami Beach-ről.
Profi szélhámos ez az ember. Mindenkit meghülyített. Azt kérdezte, miért hisztizünk, a tizennyolc hónapból tizenötöt kifizetett, csak hárommal tartozik. A végén már csak úgy hívtuk, hogy domani, mert mindig holnap volt a fizetés. De azt minden nyelven tudta. Magyarul nem akart beszélni, pedig tud, itt él iksz éve, és a felesége is magyar. Úgy gondolta, hogy eszik az étteremben, nem fizet, iszik, nem fizet, szállíttatja magát, nem fizet, lakik, nem fizet
– mondta P. Nagy.
Az Opten cégadatbázisa szerint az AGS-t hárommilliós tőkével alapították 2014 nyarán, mostani ügyvezetője Bandler Bertold, a cég masszívan veszteséges, most is több bírósági végrehajtás van érvényben.
Mi is kerestük az olasz befektetőt, akiről csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy huzamosabb ideje külföldön van. Tatabányán többen csak annyit üzentek neki, jobb, ha nem is látják meg a környéken.
Bandler Bertoldot, a cég mostani ügyvezetőjét elértük, de ez csak félsikernek bizonyult. Visszahívást ígért, amit azóta is várunk. Rövid telefonbeszélgetésünkkor annyit azért elmondott, számára meglepő, hogy kaptunk időpontot a polgármestertől, mert neki ez fél év alatt nem jött össze. Schmidt Csaba erre úgy reagált, hogy a Facebook-üzeneteket nem veszik hivatalos megkeresésnek.
Hogy az önkormányzatnak van-e felelőssége abban, hogy ide jutott a helyi labdarúgás? A polgármester úgy látja:
Hoztunk egy döntést 2015 nyarán, aminek volt kockázata, ezt akkor is tudtuk. De kényszerhelyzetben voltunk. Vállaljuk a felelősséget.
Az önkormányzat közben megkerülve az NB III-as csapatot elindította a Tatabányai Alapítvány Sportkör Egyesület (TAKS) utánpótlás csapatát a megye III-ban, a terv az, hogy légiósdömping nélkül jusson fel ez az együttes a harmadosztályba. Most vezetik a bajnokságot, mindenki bizakodó.
Mennyei megyei
Erre Schmidt szerint azért volt szükség, mert látták, hogy ingatag lábakon áll a Tatabánya FC, ezért „szükséges volt újra az alapjaitól elkezdeni az építkezést, ezért indult el a Tatabányai Alapítvány Sportkör Egyesület egy alacsonyabb osztályban. Már rájuk koncentrálunk.”
A mostani megyei keretben a 19-20 évesek már idősnek számítanak, U17-es játékosok alkotják a magot.
P. Nagy arról beszélt, férfiak ellen játszanak, akik – még ha tudnak is focizni – nincsenek olyan fizikai állapotban, hogy bírják kilencven percig.
Jól néznek ki a falusiak, nincs azzal gond. 80-90 kilós palik ellen focizunk, idegenben nyakig felpattan a labda, gyorsnak kell lenni, hogy ne rúgjanak fel. Azért itt van még gyilkolás, ezt szokni kell a fiataloknak.
A tatabányai utánpótlás stabil lábakon áll. U6-tól U19-ig van korosztályos csapat, és sok a tehetséges fiatal. A két műfüves pálya ottjártunkkor is zsúfolásig volt labdát kergető srácokkal.
Felcsút segít
A talpra állásban segíthet a Felcsúttal nemrég kötött megállapodás is. Edzésanyagokat és saját nevelésű játékosokat kapnak majd kölcsönbe a Puskás Akadémiától. Náluk töltenek egy-két évet, mielőtt esélyük lesz bemutatkozni az anyaegyüttesnél. P. Nagy szerint ez jó, mert korai valakit 18 évesen bedobni az NB I-be.
Építettek Tatabányán egy takaros kis stadiont, ahol akár nemzetközi meccseket is lehet játszani. A világítás pazar, de P. Nagy szerint megye III-ban kicsit erős lenne, ha este fociznának.
„Talán majd a bajnoki döntőn felkapcsoljuk a villanyokat, ha úgy alakul”
– mosolyodott el P. Nagy.
Az edzés előtt az öltözőben beszélgettünk több olyan focistával is, akiknek a mai napig tartozik az olasz vállalkozó. Mondataikon egyszerre érződött a düh és a csalódottság.
Megerősítették, hogy Caroletti nem utalta a fizetéseiket, a győzelmekért járó prémiumok is elmaradtak, és a benzinköltségeket sem állta.
A tulajdonossal csak a Facebookon tudnak kommunikálni. Tavaly novemberben eltűnt, majd január 20-án a semmiből levelet írt a csapatnak, és közölte, hogy mikor lesz az NB III-as csapatnak edzése. Azt se tudják, hogy egyáltalán ki tartotta volna meg.
Azzal fenyegetőzik, hogy beperli őket a FIFA-nál, pedig egyoldalúan felbontották szerződésüket a klubbal. Ráadásul az átvert játékosok korábban együtt tettek feljelentést ellene. A fizetési felszólítás is megtörtént, hiába.
Futni a labda és a pénz után
Legutóbb azt üzente nekik, ha visszamennek hozzá, rendez mindent, ha nem, akkor ennyi volt. Négy korábbi NB III-as játékos elment Győrbe, és ki is egyenlítette a számlájukat. Csakhogy arra nincs garancia, hogy tartja a szavát. Amikor pénzt kellett adnia, ő volt a főnök, amikor nem volt neki, akkor a felettesére fogta.
„Az ügyvédjeit is úgy váltogatja, mint más a boxer alsóját. Őket se fizeti ki”, tették hozzá.
Lelke mélyén senki sem hisz már abban, hogy pénzhet jut.
Jobb lesz, ha elfelejtjük őt. És a pénzünket is. Semmi nincs a nevén, lehetetlen behajtani.
A polgármestert viszont töretlen optimizmus lengi körül. Amikor a helyi labdarúgás jövőjéről kérdeztük, azt mondta:
„Több olyan klub is van az országban, amit az alapoktól kell újjáépíteni. Előttünk is ez a kihívás áll. Vissza kívánunk térni az alapokhoz, az utánpótlás egyesülettel és a 107 éves Tatabányai Sportklubbal szövetkezve kívánjuk újjáépíteni a városi futballt. Elsőszámú feladatunk két év alatt a visszajutás az NB III-ba, eddig kell kidolgoznunk a hosszú távú fejlesztési stratégiát, amely a csapat jövőbeni sikerének az alapja lehet.”
– Tamáska, ne az edző bácsival pofázz! Fussál! – kiabál be a nagypapa a pálya széléről az unokájának. Amikor a polgármester szavairól kérdeztük, annyit reagált:
Ilyet már hallottunk. Ígértek már itt mindent, mi lett a vége? Ezeknek nem hiszek. Tamáska, így nem lesz vacsora!
*
A Tatabányát a hét elején hivatalosan is kizárták az NB III-ból. Tatabánya FC már nincs, de a tatabányai futball megpróbál feltámadni.