Ez egy új SZDSZ
– mondta Orbán Viktor az olimpiai álmot szíven szúró Momentum Mozgalomról a Kossuth Rádióban.
Ha valaki esetleg fiatalsága vagy politikatörténeti járatlansága okán nem tudná: az SZDSZ a magyar rendszerváltás meghatározó pártja, húsz éven keresztül az Országgyűlés tagja volt. Egy ma már meghaladott és a történelem zsákutcának bizonyuló eszmét, a liberalizmust képviselte, 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban az MSZP-vel közösen alakított kormányt.
Bár mindvégig kisebbségben voltak a kormánykoalícióban, a most uralkodó értelmezés szerint valójában ők irányították a kommunista utódpártot a nemzetközi karvalytőke aktuális érdekeinek megfelelően.
Az SZDSZ ma már fizikailag nem létezik, de a szelleme sajnos továbbra is az ország felett lebeg, és időről időre kísérletet tesz arra, hogy különböző alakokban visszatérhessen.
Szerencsére a magyar politika immunrendszere elég fejlett ahhoz, hogy időben jelezze, ha a rém felüti a fejét a magyar közéletben.
Tekintsünk át néhány újjászületésre irányuló kísérleteket az elmúlt évekből!
LMP
Az SZDSZ hivatalosan csak 2013-ban szűnt meg, de már előtte is gőzerővel dolgozott rajta, hogy szétszórja mérgező magvait, és továbbörökítse a nemzetrontó hagyományt.
A 2009-ben feltűnt Lehet Más a Politikának már a neve is csak egy rafinált trükk volt annak leplezésére, hogy itt bizony egy új szadesz formálódik. Szerencsére a többség átlátott a szitán, és gyorsan rámutatott, hogy az LMP vezetői olyan szervezetekből bújtak elő (TASZ, Védegylet, zöldek), amelyek korábban lépten-nyomon az MSZP-SZDSZ-s vezetéssel kollaboráltak.
Az elnök Schiffer András például az idegen érdekeket szolgáló TASZ munkatársaként a keresztények kiirtására buzdító Tilos Rádiót próbálta tisztára mosdatni a bíróságon, és még az ős-SZDSZ-es Tamás Gáspár Miklós is besorolt az LMP mögé.
A 2010-es választási adatok elemzései világosan kimutatták azt is, hogy komoly átfedések vannak a két párt támogatottságának földrajzi megoszlása között, ráadásul az LMP-t ugyanúgy alulmérték a közvélemény-kutatók, mint anno az SZDSZ-t, vagyis lényegében ugyanazok a városi, értelmiségi rejtőzködők sunnyogtak el behúzni az x-et Schifferékre, akik Kuncze Gáborékat is a nyakunkba varrták.
A két választási forduló között aztán már teljesen szemérmetlenné vált a töltöttkáposzta felmelegítése, Lendvai Ildikó maga terítette rá Pető Iván egykori kordbársony zakóját az SZDSZ „zöld klónjára” (Staudt Gábor, Jobbik), amikor azt bizonygatta, hogy a fideszes kétharmadot csak az LMP-vel együtt lehet megakadályozni.
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy az LMP számtalanszor megpróbálta lesöpörni magáról a szadeszos bélyeget, még 2016-ban is megjelent erről egy harcias bejegyzés a párthoz kötődő blogon egy rejtélyes szerző tollából.
A legmerészebb távolodási kísérletet azonban még 2010-ben mutatta be Schiffer, amikor egyenesen Orbán Viktor kezébe passzolta vissza a forró krumplit.
Úgy tűnik, hogy miközben ebből a parlamentből eltűnt Kóka János és az SZDSZ, az önök képében visszatért
– mondta a volt frakcióvezető a Fidesz gazdasági akciótervét kritizálva.
Milla
Szerencse, hogy Orbán Viktor idejekorán figyelmeztetett rá, hogy a Momentum az új SZDSZ, segítve az olimpiai álomgyilkolással felheccelt magyarokat abban, hogy a helyén tudják kezelni az elmúlt napok nagy felfordulását. Nem is olyan régen ugyanis láttunk már ilyen szabaddemokrata szellemtől átitatott, politikai célokat dédelgető mozgalmat, a Milláról azonban rövid úton bebizonyosodott, hogy nem volt több egy kétségbeesett fellángolásnál.
A 2010 végén alakult Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoportnak már a programja is bűzlött a liberalizmustól, hiszen azzal a céllal jött létre, hogy „a sajtószabadságért és a szabad sajtót korlátozó médiatörvény ellen küzdjön, illetve nyilvánosságot biztosítson a szabadságjogokért és esélyegyenlőségért harcoló szervezetek, aktivisták számára”.
Nem átallottak a nemzeti ünnepekre szervezett hangoskodásokkal bomlasztani a nemzeti egységet, az eleinte csak tüntetéseket szervező Facebook-csoportot nem más, mint a drogliberalizáció hazai apostola, Juhász Péter hozta létre, majd később ő vezette a 2012-ben alakult egyesületet is.
A nép kábítása azonban nem vezetett eredményre, hiszen sokan azonnal lerántották a leplet a Milla és a SZDSZ közötti nyilvánvaló azonosságról, a szervezet pedig 2014-ben végleg kilehelte a lelkét.
Együtt
Addigra azonban kinőtt az újabb sárkányfogvetemény, a Millából, a Haza és Haladásból és a Szolidaritásból létrejött Együtt 2014, amely Bajnai Gordon vezetésével már egyenesen a NER szétverését tűzte ki célul.
Az akkor még kormánypárti Magyar Nemzet azonban kisvártatva kinyomozta, hogy Bajnai rendszeresen konzultál Kóka Jánossal, az SZDSZ egykori elnökével, mi több, egy egész SZDSZ-es hátország húzódik meg a pártja mögött. Az összefonódásokat a legszemléletesebben az MSZP-s Egyenlítő TV gyűjtötte csokorba.
Az azóta eltelt idő persze bebizonyította, hogy kár volt ezzel levitézlett gárdával kokettálni, hiszen az Együtt jócskán a parlamenti küszöb alatti támogatottsággal vegetál, Bajnai Gordon pedig nyomtalanul eltűnt a történelem süllyesztőjében.
Demokratikus Koalíció
Gyurcsány Ferencet már a szocialisták is azzal támadták, hogy liberális lélekkel vezeti az MSZP-t, miként az is alapvetés a magyar közbeszédben, hogy az egész ballib bagázs Gyurcsány kottájából játszik, a kottát pedig az SZDSZ köpönyegéből húzták elő.
A Nézőpont Intézet elemzője, Boros Bánk Levente a közelmúltban ismét rávilágított a DK-SZDSZ párhuzamra, hiszen Gyurcsányék zsarolni akarják az MSZP-t, ami a szabaddemokraták kedvenc tevékenysége volt a nemzetrontás mellett.
Jobbik
Bár az érintett pártok határozottan tagadják, a kormány szellemi holdudvarát egy ideje izgalomban tartja a Jobbik-MSZP összeborulás lehetősége, így borítékolható volt, hogy előbb-utóbb Vona Gábor pártja is megkapja az SZDSZ-címkét.
„A balliberális értelmiség a hajdani SZDSZ-es tapasztalatok alapján úgy tekint most a Jobbikra, mint egykor az SZDSZ tekintett az MSZP-re. Számukra a Jobbik most az új MSZP, amit saját többség híján próbálnak meg elfoglalni, illetve befolyásolni” – fejtegette a nézőpontos Mráz Ágoston, a Magyar Idők pedig szintén hibátlan okfejtéssel vezette le, hogyan alakult át a Jobbik
egyfajta áljobboldali SZDSZ-szé.
A szélsőjobboldal néhai vátesze, Csurka István ugyan már 2009-ben megmondta, hogy a Jobbik az új SZDSZ, a radikális párt sokáig takargatta az igazi arcát.
Mostanra azonban a kormány is felismerte a báránybőrbe bújt farkast, nem véletlenül fordítottak annyi energiát rá a sajtótermékei, hogy feltárják Vona Gábor nemi identitását. Így ma már a miniszterelnök a Parlamentben is nyíltan beszélhet róla, hogy a Jobbik-elnök más férfiak szoknyája mögé szokott bújni, ráadásul zsidó hitközségeknek küldözgeti a jókívánságait, azaz az eleszdéeszesedés csalhatatlan jeleit mutatja.
Momentum
Egyelőre csak annyit tudunk a kormányfőtől, hogy ők a legújabb az SZDSZ, de biztosak lehetünk benne, hogy rövidesen a párhuzamok részleteire is fény derül.
Nem a Momentum kezdte az SZDSZ ifitagozataként a politikai karrierjét, hanem a Fidesz. Nem a Momentumnak voltak az SZDSZ-szel közös jelöltjei, hanem a Fidesznek.
– válaszolt a Orbán szavaira a Momentum szűkszavú közleménye, az efféle pimasz reakció azonban jó ideje lepereghet a minden ízében illiberális kormánypártról.
