Ha nem fogták le, nem kötözték le, akkor nem is történt nemi erőszak
– ezt a kirendelt pszichológus szakértő közölte az áldozatsegítéssel foglalkozó Patent Egyesület egyik ügyfelével. Spronz Júlia, a szervezet jogász munkatársa a 24.hu-nak azt állította: olyan üggyel is találkoztak, amikor a vérfertőzést elkövető apának ítélték a gyereket, csak azért, mert az anya nem biztosította megfelelő módon a láthatást a számára.
Három éve küzdenek a nőjogi szervezetek azért, hogy a kormány ratifikálja az isztambuli egyezményt, ami szemléletváltást eredményezne a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak tekintetében. Kedden váratlan előrelépés történt:
nem egészen két héttel azután, hogy a nők érdekeiért küzdő civilek tüntetést tartottak a Parlament előtt, az Országgyűlés igazságügyi bizottságában pedig ellenzéki képviselők próbálták elérni, hogy a parlament sürgesse a kormányt ennek érdekében. A bizottság kormánypárti tagjai tartózkodásukkal akadályozták az indítvány elfogadását.
Az igazságügyi tárca még egy hete sem mondta meg konkrétan, hogy hol tart az előkészítő munka és mikor születik meg az előterjesztés. Ez most megtörtént, ami Szél Bernadett, az LMP új frakcióvezetője szerint mindenképpen haladás, és ebben szerepe volt a civileknek, a bizottsági ülésen történteknek és a médiafigyelemnek.
A legfontosabb ezek közül az a pont, amely hivatalból üldözendővé tenné a bántalmazást. Spronz Júlia azt mondta: több évtizedes harc folyik ezért a témában aktív civilek és a mindenkori kormányzat között. Jelenleg ugyanis minden esetben az áldozatnak kell megtennie a feljelentést, kifejezetten kérnie kell, hogy folytassanak eljárást és vonják felelősségre az elkövetőt.
Erre hivatalosan az szokott lenni a magyarázat, hogy az állam nem akar „beleavatkozni a magánéletbe”, de a Patent jogásza szerint látni kell azt is, hogy a sértettre nyomást gyakorolhatnak, hogy ne tegye meg a feljelentést. Ráadásul arra, hogy magánindítványt tegyen, csak harminc napja van, pedig ha valakit szexuális jellegű támadás ér, ennyi idő alatt nem szedi össze magát annyira, hogy utánajárjon és átgondolja, mit tehet.
Emellett az áldozatok kiszolgáltatottak, félnek, nem mernek fellépni a saját érdekükben
– tette hozzá, különösen akkor, ha ismerik az elkövetőt. Márpedig az ilyen esetek kétharmadánál az elkövető nem ismeretlen a sértett számára. Azzal pedig a bántalmazók is tisztában vannak, hogy az áldozatok Magyarországon megterhelő procedúrának vannak kitéve, aminek része az áldozathibáztatás, a nő szavahihetőségének megkérdőjelezése, előéletének boncolgatása.
Más országokban, ahol jól működik a rendszer, általános elvvé vált, hogy az eljárásban nem kell részt vennie a sértettnek, mert elismerik, hogy kiszolgáltatott helyzetben, függő viszonyban van, sérülékeny és zsarolható – magyarázta Spronz. Magyarországon erről szó sincs, de az isztambuli egyezmény keretet adhat ahhoz, hogy ez megváltozzon.
A Patent Egyesületnek a közelmúltban volt egy bíróságfigyelő programja. Ennek fontos tanulsága, hogy a bírók nem tudnak mit kezdeni a bántalmazással, a nők elleni erőszakkal, és mivel nem kaptak felkészítést és képzést, a döntések ugyanazokból az előítéletekből táplálkoznak, amelyek a társadalomban is megvannak, például a „hamisan vádoló, ellennevelő, bosszúálló anyákból”.
Naponta születnek olyan döntések, amit arra alapoznak, hogy ha valaki a gyerekét nem bántotta, csak a partnerét, attól még alkalmas a gyereknevelésre
– mondta a szakértő, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az isztambuli egyezményben alapelv ennek az ellenkezője, vagyis tudomásul veszik, hogy ha valaki a partnerével erőszakos, az a gyerekre is veszélyt jelent.
Spronz Júlia szerint azt már sikerült kilobbizni, hogy a bíróság erőszakos párkapcsolat esetén ne alkalmazzon mediációt, de sok esetben nem tudják azonosítani az erőszakot, a verésről szóló látleletet várják, miközben az erőszak lehet szóbeli, megjelenhet gazdasági ellehetetlenítésként vagy érzelmi abúzusként is. Felidézte, hogy egy ügyfelüknek a bíró azt mondta:
Azt is tapasztalták, hogy “ezek a perek elképesztő hangnemben zajlanak, megalázzák a bántalmazottakat és nem veszik figyelembe az emberi méltóságukat”. Arra viszont nincs lehetőség, hogy ezt számon kérjék az igazságszolgáltatáson.
A Nőkért Egyesület volt a szervezője annak a tüntetésnek, amit két héttel ezelőtt a Parlament előtt tartottak az isztambuli egyezmény ratifikálásáért. A szervezet elnöke, Antoni Rita most azt mondta: üdvözlik, hogy megjelent az előterjesztés.
Az viszont kulcsfontosságú kérdés, hogy mit tartanak be belőle.
Rámutatott, hogy például már húsz éve tiltva van a jogban a házasságon belüli nemi erőszak, de még senkit nem ítéltek el emiatt. Azt is elvárják, hogy legyen érdemi szakmai egyeztetés az áldozatvédő szervezetekkel.
Antoni Rita felidézte azt a két évvel ezelőtti esetet, amikor egy budapesti férfi ledobta a negyedik emeletről féléves gyermekét, majd utána ugrott. Az isztambuli egyezmény betartásával meg lehetne akadályozni, hogy ilyen esetek újra megtörténhessenek, egy jól működő rendszerben ugyanis hatékonyan intézkedhettek volna a volt partnerét zaklató és bántalmazó férfi távoltartásáért.
Tévedésnek tartják
Csütörtöki közleményében az LMP hatalmas sikernek nevezte, hogy a kormány, miután sokáig a kifogásokat kereste, hajlandó megkezdeni a ratifikálást. Ugyanakkor ők is úgy vélik, hogy több ponton felpuhítanák az egyezményt, és maradna
A párt szerint ez olyan tévedés, ami az áldozatok sorsát nehezíti, és azt várják, hogy a nemzetközileg elfogadott teljes egyezményt nyújtsák be a parlamentnek.
Trócsányi László igazságügyi miniszter csütörtökön, Szél Bernadett írásbeli kérdésére azt válaszolta: az egyezményhez való csatlakozás közigazgatási egyeztetés keretében folytatódik, ennek során tették közzé az előterjesztés tervezetét, így a civil szervezeteknek lehetőségük van a véleményezésre. Ezt egyébként jövő csütörtökig tehetik meg.
A miniszter szerint a ratifikálás azért is húzódott, mert fel kell mérni a belső jogi környezetet annak érdekében, hogy a jogrendszerünkben ne maradjon olyan elem, amely az egyezménnyel ellentétes. Ismét fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy 21 olyan tagállam van még, amely aláírta az egyezményt, de egyelőre nem ratifikálta, bár korábban ezzel szemben többször elhangzott az az ellenérv is, hogy Szerbiának, Boszniának vagy épp Törökországnak egy éven belül sikerült ezt megtennie.
