Madárinfluenzával “bombázzák” az országot

Bognár Lajos országos főállatorvos február 2-án elrendelte a baromfik zártan tartását Magyarország teljes területén. Eddig 11 megyében és Budapesten 83 vadmadárban mutatták ki a madárinfluenza vírusát, a baromfiállományban jelentkező fertőzések is valószínűsíthetően tőlük származnak.

A járvány megjelenése, 2016 novembere óta több mint hárommillió baromfit öltek le. Hiába a 100 százalékos állami kártalanítás – eddig több, mint másfél milliárd forintot fizettek ki -, gondolhatjuk, micsoda érvágás ez a kisebb, de még a közepes méretű gazdaságoknak is.

A vírus a fertőzött madarak légcsövében, tollain, ürülékében található, utóbbiban akár hetekig is megél, “fertőzőképes” marad. Ezért kell a baromfit szinte hermetikusan elzárni, a tollpihéket, a kiszáradt ürülékből származó port a szél nagy távolságokba képes elszállítani. Ráadásul bármikor, bárhova lepottyanhat egy átrepülő vadmadár tolla, végterméke.

A betegség 1-2 hétig is lappanghat, ezért ahol a madárinfluenza felbukkant, rendre a teljes állományt el kell pusztítani.

A megoldás egyedül az elzárás, a fertőtlenítés, ugyanis a “baromfiállományok és egyéb madarak madárinfluenza elleni védőoltása Magyarországon tilos”.

Azért, mert az oltás adta részleges védelem mellett a vírus hosszan fennmaradhat az állományban, esetleg módosulhat. A madárinfluenzáról még több közérthető információt itt talál.

Nagy a baj

Érdekes, hogy az érintetteken kívül nemigen lépi át a magyarok ingerküszöbét, pedig nagy a baj. Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy tudjuk, az elzárás, karantén, fertőtlenítés nem lehet hosszú távú megoldás, ha a vírus az égből potyog, a széllel száll. Mindig lesz valaki, aki nem vagy nem úgy védekezik, és mindig lesz olyan, hogy mégis megesett. A telelő madarak pedig még meg sem kezdték hazaútjukat Magyarországon keresztül.

Kicsit úgy néz ki a dolog, hogy nyakunkba húzott fejjel pislogunk a karanténban, mikor tojik ránk influenzát egy áthúzó vadliba.

A Fióka és Madármentés munkatársait napi szinten hívják csak Budapest-Esztergom körzetéből elhullott, haldokló hattyúkhoz, vízi szárnyasokhoz. Egynek halálát egy zokogó hölgy “élőben közvetítette” telefonon az esztergomi Duna-partról. A szervezet a héten három hattyú tetemét adta le a NÉBIH-hez influenza alapos gyanújával, emellett hét elhullott madarat regisztrált a Csepeli Kis-Dunán – ebből hármat a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai begyűjtöttek, és szintén a NÉBIH-nek adtak át.

Megrázó felvétel következik. A Fióka és Madármentést egy horgászzsinórba akadt hattyúhoz riasztották csütörtök délután. De szó sem volt damilról, a madáron az influenza végstádiumának tünetei látszanak. Ilyenkor már nem lehet rajta segíteni, ez az állat abban pusztult el, hogy lebicsakló feje a víz alá került – itt írtunk az esetről bővebben.

A tünetek külső megjelenése után egy hattyúnak órái vannak hátra. Gubbaszt ilyenkor, köhögés-, fuldoklásszerű hangokat ad ki, a feje elkezd remegni, billegni, majd meg sem tudja tartani, előrebukik. Végül kalimpálni kezd, “helyben teker a lábával”, és elpusztul – mondja Márton András, a Fióka és Madármentés vezetője.

Miért marad kint a fertőző tetem?

Ilyen jelek alapján laborvizsgálat nélkül is erősen gyanítható a madárinfluenza. Az általános tünetekről egyébként itt egy állatorvosok által írt közérthető, korrekt leírás.

Továbbra is a vadmadarakról szólva a járvány terjedése szempontjából a hattyú még “szerencsés”eset, mert nem jár be nagy területeket, nem is enged magához közel más madarat, a vizet persze ürülékével és tollaival, váladékával fertőzi.

Az elhullott hattyúból viszont szarkák, varjak, sirályok lakmároznak, maguk is vírushordozókká válnak. Ők pedig már sokat mozognak, egy sirály 20-50 kilométeres köröket ró napi szinten, és egyike azon fajoknak, amely előszeretettel ürít repülés közben. Egyetlen madárinfluenzás hattyú így már nagy területet fertőzhet meg.

Márton András szerint a vadmadarakkal kapcsolatos első és legfontosabb tennivaló ezért a tetemek mihamarabbi begyűjtése. Az állatvédő viszont azt tapasztalja, az elhullott madarak akár napokig hevernek kint. Persze, nem lehet minden döglött madár mellé rendőrt állítani, de járvány idején ennél sokkal gyorsabb reagálásra lenne szükség a hatóságok részéről.

Begyűjtik a tetemeket, ha van kapacitás

Ezzel, és a vadmadarak körében várható károk mértékével kapcsolatban megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (NÉBIH). Írásbeli válaszaik kissé elnagyoltak és “hivatalosak”, de azért van bennük jó pár releváns információ is.

A hivatal megerősítette a vírus fent leírt terjedési módjai mellett azt is, hogy amely madár fertőzött tetemből eszik, maga is megfertőződik. A vadmadarak védelmére, a vírus köreikben való terjedésének megakadályozására jelenleg nem állnak rendelkezésre eszközök. A NÉBIH szerint is mindössze annyit tehetünk, hogy a baromfi állományainkat védjük a vadmadarakkal való érintkezéstől.

A tetemek begyűjtése a fentiek alapján is igencsak fontosnak tűnik, ez közterületeken „békeidőben” az önkormányzatok feladata. Az aktuális járványhelyzetben viszont az elpusztulva talált madarakat a helyileg illetékes állategészségügyi hatóságnak lehet bejelenteni, a tetemek begyűjtéséről, vizsgálatra küldéséről és ártalmatlanításáról a hatóság gondoskodik.

Joggal merül fel a kérdés, a most bejelentésekre milyen gyorsan kell reagálnia a hatóságnak?

Nincs ilyen, jogszabályban előírt »reagálási határidő«, de a helyileg illetékes állategészségügyi hatóság – kapacitása függvényében – a lehető leghamarabb intézkedik.

– hangzik a válasz.

A hatóságok tehát nyilvánvalóan leterheltek, ezért történhet meg, amiről Márton András is beszélt, hogy madárinfluenzás hattyútetemek napokig oszladoznak a vízparton. Miközben tucatnyi “dögevőt” fertőznek meg, a vírus vígan terjed. Szomorú.

Be kell jelenteni

Mindenesetre nagyon fontos az elpusztult madarak bejelentése, amelyben civilszervezeteken kívül a lakosság segítségére is számítanak. Aki tehát elhullott madarat talál, értesítse:

• az illetékes járási hivatal állategészségügyi feladatokat ellátó osztályát,
• az illetékes megyei kormányhivatal állategészségügyi feladatokat ellátó főosztályát, vagy
• bármelyik hatósági állatorvost, de akár a szolgáltató („magán”) állatorvost is.

A NÉBIH-nél is meg lehet tenni a bejelentést az ügyfélszolgálat e-mailcímén vagy a 80/263-244-as zöldszámon. Érdemes azt is jelezni, ha valaki haldokló madarat lát: a vadmadarak ugyan sokszor tünetmentesek maradnak, a jelenlegi vírustörzs azonban a megfigyelések alapján bágyadtságot, gyengeséget, majd elhullást okozhat.

A vad kiszolgáltatott

Nem mellékes az sem, mi lesz hosszú távon a vadmadarak sorsa miután láttuk, az ő védelmükre “jelenleg nem állnak rendelkezésre eszközök”. Velük elintézi majd a természet. A különböző fajok fogékonysága a betegségre eltérő, az eddigi tapasztalatok alapján a bütykös hattyú a legfogékonyabb, de kimutatták már nyári lúdban, nagy lilikben, kis kárókatonában és nagy kócsagban is.

Jó hír, hogy a vadonban nem jön létre olyan állománysűrűség, amelyben egy járvány minden egyes madarat megbetegít. ár megbetegszik és elhullik. Épp ezért nem kell félni a védett, kis egyedszámban előforduló fajok eltűnésétől sőt, “kifejezetten ritka fajból” nem nem mutatták még ki a vírust – tudtuk meg a NÉBIH-től.

Ami pedig a házi szárnyasokat illeti, a “fertőzött területeken már látható a baromfiállományban kialakult járvány intenzitásában egy csökkenő tendencia, ami az eddigi járványügyi intézkedések, így többek között a terület állománysűrűségének a csökkentésének az eredménye”. A madárinfluenza visszaszorításának egyetlen esélye pedig egyedül a “járványvédelmi és igazgatási intézkedések betartása”.

(Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás)