Ha a szüfrazsettek megijedtek volna egy kis esőtől, a nők a mai napig nem szavazhatnának
– ezzel kezdődött szerdán a Parlament előtti demonstráció az isztambuli egyezmény ratifikálásáért. Arról a dokumentumról van szó, amelynek céljai között szerepel
- a nők védelme az erőszak minden formájával szemben,
- a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolása és
- a nők helyzetének megerősítése.
Az egyezményt hazánk is aláírta 2014-ben, azt viszont nem tudni, milyen lépéseket tett a kormány annak érdekében, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, ami benne szerepel.
Ne az áldozatot kényszerítsék menekülésre
A nőjogi szervezetek – a Nőkért Egyesület, az Angyalhír, a Patent Egyesület, az Újrakezdés csoport, a NANE Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség – által meghirdetett tüntetésen a párkapcsolati erőszak halálos áldozatait megtestesítő bábuk, a „néma tanúk” is jelen voltak a több mint húsz aktivista mellett, akik arra próbálták felhívni a figyelmet, nincs előrelépés az áldozatok védelme terén. Ámon Kata beszédében arra mutatott rá: a bántalmazott nők jelentős része nem tud hova menekülni, miközben a gyermekvédelmi rendszer azzal fenyegeti az anyákat, hogy kiemelik gyermekeiket, ha nem vetnek véget saját bántalmazásuknak.
Elmenekülnék-e, ha a családom nem fogadna be, mert a nőnek tűrni kell?
– tette fel az egyik jellemző kérdést, de az is gondot okoz, hogy a legtöbb bántalmazott nőnek nincs pénze albérletre, nincs esélye szociális bérlakásra pályázni, krízislakások sincsenek, legfeljebb anyaotthonba mehet. A gyerekekkel egy hat négyzetméteres szobába. Közben pedig továbbra is
„Az intézményrendszer maga is bántalmaz, fenyeget, előír, hibáztat és menekülésre kényszerít” – vélte Ámon, aki szerint az egyezmény ratifikálásával kötelező lenne az államnak olyan intézményrendszert létrehozni, amely az áldozatot segíti, nem a bántalmazót, illetve nem az anyákat és gyerekeiket kényszeríti menekülésre, hanem a bántalmazót akadályozza meg az erőszak elkövetésében.
Békés Dóra, az Újrakezdés csoport alapítója azt idézte fel beszédében, hogy mit mondtak a magyar hatóságok bántalmazott nőknek, akik segítségért fordultak hozzájuk.
A testi sértés, ha valóban megtörtént, tolerálható egy feszült válási helyzetben.
Ez például egy bírói ítéletben szerepelt. Volt olyan anya, akinek a családsegítő azt mondta, ő a hibás a bántalmazásért, mert nem költözik el a gyerekekkel, és ha ezt nem teszi meg, a gyerekeket kiemelik a családból. Akadt olyan áldozat, aki feljelentést tett, de a rendőr nem akarta beleírni, hogy fojtogatták, „mert az túl durva”. Ezek nem egyedi esetek, hanem mindennapos történetek – mondta Békés, aki szerint az egyezmény arra is kitér, hogy a hatóságok dolgozói képzést kapjanak a családon belüli erőszakról és arról, hogyan kell helyesen eljárni ilyen esetekben.
Amíg elveken aggályoskodnak, emberek halnak meg
Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke rámutatott: aligha lehet tagadni, hogy a domináns férfiról, valamint a simulékony, alávetett nőről szóló sztereotípiának köze van az erőszakhoz. Az erőszakos viselkedés a férfiakkal szemben támasztott társadalmi elvárások eltúlzott megvalósítása, vélte. Szerinte az isztambuli egyezmény nem „holmi ijesztően progresszív genderforradalmárok” javát szolgálná, hanem az egészen hagyományos gondolkodású nőkét.
Az áldozatok többségükben nem lázadók, hanem olyan nők, akik csak családban akartak élni, bíztak a férfiban, akivel összeköltöztek, gyerekeket szültek, és sokáig elhitték, hogy tűrniük kell a bántalmazást
– mondta, hozzátéve: nem lehet komolyan gondolni, hogy a családjukat a menekülő nők, és nem a bántalmazók verték szét.
Nem az áldozatvédelem családellenes, hanem a családon belüli erőszak
– jelentette ki. Kitért arra is, hogy az egyezmény már a bevezetőben leszögezi, hogy férfiak is válhatnak családon belüli erőszak áldozatává, de szerinte azt is be kell látni, hogy ha nem védik meg a női áldozatokat, attól egyetlen férfi áldozat sem fog megmenekülni.
Megemlítette azt is, hogy a Fidesz kommunikációs igazgatója kedden azt közölte: az igazi veszélyt a magyar nők számára a migránsok jelentik. Ezzel kapcsolatban Antoni hangsúlyozta: az EU reprezentatív felmérése szerint a magyar férfiak 6 százaléka bántalmazza partnerét, és a magyar nők 28 százalékát élete során legalább egyszer éri fizikai vagy szexuális erőszak, jellemzően magyar férfiaktól.
Vegyük észre, hogy a nők elleni erőszak nem etnikai, hanem nemi alapú
– mondta, megjegyezve: amíg a döntéshozók elvek miatt aggályoskodnak, a gyakorlatban hetente halnak meg nők, akiknek az élete az egyezmény betartásával megmenthető lenne.
Alulértékelik a veszélyeztetettséget
A demonstráció után kezdődött az Országgyűlés igazságügyi bizottságának ülése, amelynek napirendjén két határozati javaslat is szerepelt arról, hogy a parlament szólítsa fel a kormányt az isztambuli egyezmény mielőbbi ratifikálására. Az egyik javaslat előterjesztője Szelényi Zsuzsanna független képviselő. Az Együtt politikusa azt mondta: Magyarországon az állami szervek, hatóságok képtelenek kezelni a családon belüli erőszakot és alulértékelik a veszélyeztetettséget.
A magyar kormány nem tudja, nem akarja, nem képes megvédeni saját polgárainak lelki, szellemi, testi épségét, ha az erőszak nem az utcán történik
– mondta, követelve, hogy a bizottság engedje a parlament elé a javaslatot, hogy ott folyhasson hosszas, alapos tárgyalás, lépjen érvénybe az egyezmény. Szerinte az is fontos, hogy induljon kampány és tájékoztatás a problémáról, védjék meg a bántalmazottakat és szankcionálják azokat, akik ezt a bűncselekményt tartósan és szisztematikusan elkövetik.
A másik előterjesztő, az LMP-s Szél Bernadett a bizottság előtt kijelentette:
a nők átlagosan 35 verés után fordulnak segítségért, sokan azt sem tudják magukról, hogy áldozatok.
Szerinte szemléletformálás, megelőzés és hatékony segítségnyújtás kell. Felidézte: találkozott olyan rendőrrel, aki azt mondta, szeretne segíteni, de nem tudja, hogyan kell jól – őket sem hagyhatják cserben a döntéshozók.
Korábban a kormány is előterjesztett egy határozati javaslatot a kapcsolati erőszak elleni fellépésről, amivel kapcsolatban Szél kiemelte: abban olyan mondatrészek szerepelnek, hogy „a mindenkori költségvetési lehetőségek figyelembe vételével”, „lehetőséghez mérten”, „törekedni kell”. Szerinte ez is jelzi, hogy a kormány nem akar komolyan foglalkozni a kérdéssel, hiszen a költségvetést a politikusok rakják össze, és nem „törekedni kell”, hanem például folyamatosan biztosítani a szakemberek képzését.
A Fidesznek nincs lelkiismeret-furdalása
Vas Imre, a bizottság fideszes tagja közölte: szerinte az ellenzéki határozati javaslat pusztán arról szól, hogy felkérik a kormányt, intézkedjen a ratifikálás ügyében. Azt állította, ezt a munkát már két és fél éve végzik, így a javaslatot politikai PR-fogásnak értékeli, és arra is rámutatott, hogy 21 olyan tagállam van még, amely aláírta, de nem ratifikálta az egyezményt.
Amint megteremtődnek a feltételek, be fogja nyújtani a kormány a törvényjavaslatot
– állította.
A szintén fideszes Répássy Róbert azzal vádolta az előterjesztőket, hogy „félrevezetik a közvéleményt”, és azt mondta: nincs lelkiismeret-furdalásuk, hiába próbálják őket „érzelmileg zsarolni”. Nem kérdéses, hogy ratifikálni fogják az egyezményt – mondta, hozzátéve, hogy „komplex kezelést kíván a kérdés”.
Ne csináljanak ebből is politikát, ne akarják a kormányt azzal vádolni, hogy nem tesz meg mindent
– jelentette ki a politikus.
Nagyon titkos munkacsoport
A szocialista Bárándy Gergely azt javasolta, hívják meg a bizottság ülésére az igazságügyi minisztert és számoltassák be arról, mit tett tárcája az isztambuli egyezmény ratifikálásáért. Kezdeményezését a bizottság jobbikos tagjai is támogatták. Staudt Gábor közölte: ő sem érti, miért nem került sor a ratifikációra, és ha a bizottság elutasítja a határozati javaslatot, ők is várják a minisztert,
mondja el, hol tartanak, miért nem haladnak, kit kell kirúgni, amiért nem végezte a feladatát.
Szelényi az elhangzottakra úgy reagált: ha lett volna rá politikai akarat, 3 év alatt el lehetett volna végezni a ratifikálást. Az szerinte nem a politikai szándék kifejezése, hogy sokszor elmondják a kormánypárti politikusok, elítélik a családon belüli erőszakot. Arra is rámutatott, hogy Magyarországon nincsenek olyan hirdetések nyilvános helyeken, amelyek arról szólnak, nem szabad hagyni a bántalmazást, és szerepel rajtuk, hová fordulhatnak az áldozatok. Pedig ilyenek a környező országokban vannak, ehhez az egyezményt sem kell elfogadni.
Szél elmondta, az igazságügyi bizottságon belül működik a nők elleni erőszakkal foglalkozó munkacsoport, de amikor meg akarta tudni, mivel foglalkozik ez a munkacsoport, a jegyzőkönyvek kiadását elutasították, mondván, hogy az titkos. Az sem érdekli, hogy mely más országokban nem ratifikálták az egyezményt, de rámutatott, hogy Bosznia-Hercegovina, Szerbia vagy éppen Törökország esetében erre már az aláírástól számított egy éven belül sor került.
A vak komondoros Balogh József, vagy a „lúgos orvos” példáját említve azt mondta: a társadalom „dübörögve kéri” az erőszak elleni fellépést, hatalmas felháborodás van ezekből az ügyekből,
nem fér bele, hogy erről hallgatunk, ez közüggyé vált.
Végül mindkét határozati javaslatot elutasította a csak férfiakból álló bizottság – az MSZP-s Bárándy Gergely, valamint a jobbikos Staudt Gábor és Apáti István igennel szavazott, a fideszes Budai Gyula, Vas Imre, Vitányi István, Demeter Zoltán, Répássy Róbert, Varga József, Vigh László, illetve a KDNP-s Rubovszky György tartózkodott.
Egyik kormány sem tett sokat
A bizottsági ülést a tüntetést szervező Antoni Rita is végighallgatta.
Nem szavakkal kell kiállni, hanem tettekkel, tetteket viszont eddig nem láttunk
– mondta a Nőkért Egyesület elnöke, hozzátéve: nem hiszi el, hogy foglalkozik a kormány az egyezmény ratifikálásával. Közel három éve mindig ezt a választ kapják. „Kénytelen vagyok elhinni, hogy ez csak mellébeszélés”, mondta. Gyerekes kifogásnak nevezte az arra való hivatkozást, hogy más országokban mi a helyzet.
Ez itt Magyarország, ahol hetente egy nő és havonta egy gyermek meghal családon belüli erőszak következtében
Kijelentette: egyáltalán nem érdekli őket az sem, melyik kormány tesz többet a nők elleni erőszak ellen, mert valójában egyik sem tett sokat.
Mi is érdeklődtünk az Igazságügyi Minisztériumnál, hogy eddig milyen előkészítő munka folyt a ratifikálás érdekében, és mikorra várható ennek lezárása, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
