Belföld

Megszólalt az életmentő elítélt: “Nem én vagyok a hős, hanem akit kihúztam a vízből”

Az élet a legjobb forgatókönyvíró – tartja a mondás, és megismerve P. László reintegrációs őrizetes történetét, talán érdemes elgondolkodni a közhely igazságtartalmán. Ahogyan mi is beszámoltunk róla, P. László kutyasétáltatás közben vette észre, hogy egy korcsolyázó alatt beszakadt a Deseda-tó jege. A férfi néhány másodperc alatt döntött: segíteni fog a bajbajutott emberen. Ekkor még nem tudta, hogy olyasvalakit ment meg a fagyhaláltól, aki korábban neki és családjának nyújtott segítő jobbot.

A mentésről videó is készült:

Az első híradások után sok kérdés érkezett a valóban szinte csodaszámba menő esettel kapcsolatban: hogyhogy éppen arra járt, és éppen a keze ügyébe került létra, kötél,

hogyhogy kutyát sétáltathat egy őrizetes?

Tényleg rengeteg apró részletnek kellett passzolnia, és a valóság még annál is filmszerűbb, mint amilyennek elsőre tűnik.

P. László a 24.hu-nak részletesen elmesélte, hogy mi történt szombaton a tónál, illetve hogy mit jelent számára otthonában letölteni büntetése utolsó részét.

Higgye el, nem vagyok hős. Mondtam a barátaimnak, az újságíróknak is, hogy ne is erőltessék ezt. Más ugyanezt tette volna. Ott voltam, döntöttem, és szerencsére jól alakultak a dolgok

– kezdi beszélgetésünket P. László, aki szombat délelőtt 10 órakor hat kutyával indult sétálni tóparti otthonából. Gyönyörűen sütött a nap, esett a hó, mikor a kapun kilépve arra lett figyelmes, hogy a tó közepén egy korcsolyázó nagy sebességgel egy olyan terület felé tart, ahol néhány nappal korábban még hullámzott a víz. P. Lászlótól képeket is kaptunk a helyszínről.

Így nézett ki a belset előtt két nappal a helyszín. P. László képe.
Így nézett ki a belset előtt két nappal a helyszín. P. László képe.

Mint az őrült, fütyültem, kiabáltam, hogy álljon meg, ne menjen tovább, mert be fog szakadni a jég. Pár mondat után feladtam, mert világos volt, hogy nem hall engem. A partról azonban egyértelmű volt, hogy a vesztébe rohan. Álltam a házunk előtt, és nagyjából öt másodperc alatt összeraktam, hogy mit kell tennem: bekiabálni a páromnak, hogy hívja a tűzoltókat és a mentőket, és szólni az ezermester szomszédnak a létra miatt. Ahogy ezt végiggindoltam, a korcsolyázó hirtelen elmerült a vízben, teljesen el is tűnt

– idézte fel a történteket László, aki az eltervezettek szerint azonnal szólt párjának, hogy hívjon segítséget, majd átrohant a két házzal mellette lakó szomszédjához, aki két falétrát és egy 8-10 méteres spanifert (másnéven gurtni, racsni – a szerk.) nyomott a kezébe.

Csak hogy lássuk, milyen messze van P. László háza a tótól.
Csak hogy lássuk, milyen messze van P. László háza a tótól.

Jobb és bal kezében egy-egy létrával indult a baleset helyszíne felé, ott a jégre fektette a létrákat, előrefelé tolta őket, ő pedig térden csúszott a korcsolyázó felé.

Közben folyamatosan kiabálva tartottam vele a kapcsolatot, hogy az eszméletét ne veszítse el. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, ne pánikoljon, elindultam, kihúzom, de tartalékolja az energiáját. Amikor odaértem, akkor láttam ki az: a kisfiam testneveléstanára

– emlékezett vissza elcsukló hangon P. László. A 49 éves férfi két évet volt előzetes letartóztatásban, egy évet pedig a Budapesti Fegyház és Börtönben töltött költségvetési csalás miatt. Kisfia korosztálya egyik legsikeresebb kosárlabdázója, tanára nem csak a sportban támogatta, hanem édesapja távollétében mentorálta, szemmel tartotta őt. Mint mondta:

Amíg én börtönben voltam, ő nem csak az edzője volt. Úgy viselte gondját, mintha a pótapja lett volna. A kisfiam kitűnő tanuló, kimagasló sportoló, a tanár úr volt az edzője, sokat köszönhetünk neki. Mindig hálás voltam neki, ezerszer elgondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne ezt a rengeteg jóságot meghálálni.

P. László nem próbál ködösíteni, bagatellizálni: csalásért ítélték el, tettét azonban megbánta. Nem most, már sokkal korábban.

A gyökértelenségben minden mindegy

Sokak számára talán furcsa lehet, hogy egy elítélt kutyát sétáltathat, otthonában élhet, P. László szerint azonban az, hogy fél évvel korábban elhagyhatta a börtönt, sokat segített abban, hogy megmaradtak kapaszkodói az életben. Például a családja.

Mi az a reintegrációs őrizet?

A reintegrációs őrizet egy sikeres, új jogintézmény, amelyet tavaly április elseje óta alkalmaz a büntetés-végrehajtás. Alkalmazását egyébként a 2015. év elejétől hatályos új törvény, a bv. kódex tette lehetővé – tudtuk meg Orosz Zoltán bv. őrnagytól, a BvOP Kommunikációs Főosztályának szóvivőjétől.

 

A reintegrációs őrizet bevezetésével a büntetés-végrehajtás eszköztára jelentősen bővült a sikeres társadalmi visszailleszkedés elősegítése tekintetében, csökkenti az intézetek zsúfoltságát és a fogvatartás költségeit.

 

A törvény azoknak a fogvatartottaknak ad lehetőséget a reintegrációs őrizet igénybevételére, akik az alábbi együttes feltételeknek megfelelnek:
• első bűntényesként,
• nem személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt,
• öt évet meg nem haladó,
• fogház- vagy börtönbüntetésre ítélnek,
• valamint vállalják a jogintézménnyel együtt járó szabályok betartását.

 

A reintegrációs őrizetbe történő helyezésről a büntetés-végrehajtási bíró dönt, aki határozatában kijelöli az elítélt lakhelyét, tartózkodási helyét, valamint meghatározza számára a reintegrációs őrizet alatti magatartási szabályokat, illetve a mozgási körzetét is, ami a mindennapi élet szükségleteinek biztosítására, a munkavégzésre, az oktatásra, a képzésre és a gyógykezelésre ad lehetőséget. Jelenleg (január 6-ai adat) 156 elítélt tölti a szabadságvesztését reintegrációs őrizetben. 2015. április 1-je óta összesen 642 esetben engedélyezték a jogintézmény alkalmazását.

 

A reintegrációs őrizet feltételei között szerepel, hogy az elítélt vállalja, hogy az őrizet ideje alatt folyamatosan ellenőrzés alatt legyen, amelyet elektronikus távfelügyeleti eszközzel valósítanak meg: a nyomkövető 0-24 órában mutatja az elítélt tartózkodási helyét, valamint viselőjét jelzéssel figyelmezteti a mozgási zóna határaira. A büntetés-végrehajtás szakemberei folyamatosan monitorozzák az elítéltek helyzetét országos szinten, a büntetés-végrehajtási bíró által elrendelt magatartási szabályok pedig meghatározhatják az időszakos, személyes jelentkezést is.

Egy normális ember fél év börtön után rájön, hogy akármit is tett, nem érte meg. Leírhatatlan veszteség fél év közös időt elveszíteni a családdal, fél évig magára hagyni a gyereket, a szertetteinket. Egy velejéig romlott embert pedig hiába zárnak be 10 évre, csak jobban kikupálódik, megtanulja a fortélyokat

– magyarázza P. László, aki hozzáteszi: nem akar felmenteni senkit, de azok közül, akiket sok évre elítélnek, sokan mindenüket elveszítik. Hiteleiket nem tudják fizetni, elúszik otthonuk, felőrlődik magánéletük, elidegenednek gyermekeiktől. A gyökértelenségben pedig egyre kevesebb a veszítenivaló, könnyebb visszatérni a rossz útra. Szerencsésnek nevezi magát, hogy a bíróság bizalmat szavazott neki, szavai szerint

csak ünnepelni lehet azt, aki kitalálta a reintegrációs őrizetet. Akár egy plusz nap is sokat számíthat a családdal, a normális életben. Nem arról van szó, hogy visszaeső, erőszakos bűnözöket engednének vissza a társadalomba. Olyanok kapnak bizalmat, akik először botlottak, nem erőszakos bűncselekményért ítélték el őket, és a börtönben is bizonyították, hogy megtanulták a leckét. Nem könnyű megkapni sem. Ez a nagylelkűség megtérül, az én családom, életem is megmaradt.

P. László hangja beszélgetésünk alatt másodszor csuklik el, elhallgat. Csak zárójelben teszi hozzá: mindig is fontos volt számára Isten, egyetlen alkalommal távolodott el tőle, most azért a cselekményért bűnhődik, amit abban az időszakban követett el.

Beszélgetésünk végén ragaszkodik hozzá, hogy ezt a pár mondatot írjam bele a cikkbe:

A börtönben a hit és a családom tartotta bennem a lelket. Sokaknak tartozom köszönettel: a Jóistennek, hogy engem választott erre a feladatra, és segíthettem, a bírónak, aki esélyt adott, a családomnak, akik kitartottak mellettem. A hős pedig ebben a történetben nem én vagyok, hanem az, akit kihúztam a vízből: a pedagógus, aki az apátlan gyerekem mellé állt, amikor kellett.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik